Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-06 / 5. szám

14 2000. február 11. SZEKSZÁRDI SZEKSZÁRDI HUMORKA Megalapozott csodák 4IN ERŐSÍTSÜK IMMUNRENDSZERÜNKET! FLUENZA VOLT, INFLU­ENZA VAN, INFLUENZA (jö­vőre is) LESZ! (ehhez hasonló szépet írt Majakovszkij Lenin elvtársról is.) Az óvatosság, im­munrendszerünk edzése sose árt: vitamindús táplálkozás, in­jekciók, tabletták, ilyen csepp, olyan csepp - csak csepp-fertő­zést ne kapjunk! A minap olvas­tam az újságban a rövid hírek között, hogy tudós kutatóorvo­sok megállapították/bebizonyí­tották (stb), hogy jó cselekedete­inkkel erősítjük az immunrend­szerünket. Felakadt a szemem a gyönyörűségtől! Már megint ta­nultam valamit. A tudás hata­lom, amit tudok, azt senki sem veheti el tőlem, bár én azért ak­kor érzem igazán biztonságban magam, ha semmiről se tudok... Isten az atyám, én annyi marha­ságot hallottam/olvastam már életemben, hogy a szempillám se rebbent. A nagy példányszá­mú napilapot hanyag eleganciá­val tettem a mozgó irattárba, va­gyis a szemétkosárba, mert rend a lelke mindennek. Csak később kaptam a fejem­hez - én hülye! -, végre van valami, aminek nincs mellék­hatása, szerencsés esetben pénzbe sem kerül, és esetleg mégis véd valamelyest a meg­betegedésektől, talán még az INFLUENZÁTÓL is. Igaz is: a cserkészeknek is elő van írva kötelezően a napi egy jó csele­kedet, ezek szerint ez a mozga­lom „hályogkovács" módjára ráhibázott a dologra. Tehát az adagolás: gyerekeknek napi 1, felnőtteknek napi 2-3 jó csele­kedet (ha az orvos másképpen nem rendeli), és immunrend­szerünk olyan erős lesz, mintha világ életünkben birkózósző­nyegen aludtunk volna. Ámde némi-nemű tájékoztató, hasz­nálati utasítás nélkül piacra dobni ezt a csodaszert felelőt­lenség lenne. Vegyék úgy, hogy ez az én e napi jó cselekede­tem, tehát figyelem!! Nem szá­mít jó cselekedetnek: ha bár megtehetnénk, mégsem rúgjuk le a sánta veréb elől a lócitro­mot, ha nem csempészünk has­hajtót (fenolftaleintü) fontos, életbe vágó üzleti tárgyalás közben a mellettünk ülő kon­kurens üzletember (kisvállal­kozó!) kávéjába, amikor egy pillanatra félre fordul a szeren­csétlen, továbbá hogyha nem csábítjuk el legjobb barátunk feleségét, ha olyan csúnya, hogy még a kiéheztetett sivata­gi foltos hiéna is csak sírva en­né meg. Végezetül: nehogy már azt higgye valaki, ha életé­ben egyszer ad 20 Ft-ot egy vak koldusnak, akkor 10 évig nem kell beadatnia magának az influenza elleni védőoltást!! Bálint György Lajos ^Odon derű 60. Furcsa bizonyságok /1900/ A mai, jobbára humortalan világ­ban vagy nem írják meg, vagy va­lóban nem történik olyasmi, ami a hajdani sajtóban nyilvánosságot kapott. A Szekszárd Vidéke példá­ul így mesélt február 5-én: „Pálkovics István szekszárdi la­kos favágónak megengedte az Úr­isten, hogy már négy eljegyzése legyen (vadházasságban). így ja­nuár 26-án egy tolnai leányt el­jegyzett, ki Decsen szolgált. Két násznagy, Reiter Mihály és Fe­renc, a két érdekelt személynek a Benedek szurdiki présházukban találkát rendeztek. A présházban beszélteket tett követte. A leányt Pálkovics haza vitte és egy nap(ig) boldogul éltek. Másnap a két nász­nagy a vőlegényt a leányról lebe­szélte és egy menyecskét ajánlott helyette. Pálkovics ráállott az al­kura. A két násznagy és a vőlegény a leányra ráfogták, hogy ellopott egy forintot. Reiter Ferenc a le­ányt levetkőztette, de nála a pénzt nem találván a ruhát visszaadta és elzavarta a háztól. Nagy boldogan mentek a menyecskéhez, de az meg elutasította őket." Egy nappal előbb, február 4-én a Tolnavármegye szintén egy (bár képletes) vetkőzéssel igazolta az ártatlanságot a Milyen ember va­gyok én? című apróságban. „Egy szakcsi atyafi ügyesbajos dolgában a következő levelet írta vármegyénk alispánjához: Alázat­tal kérem Tekintetes Alispán Uratt (!), hallottam, hogy levél által kér­dezte a szakcsi jegyzőt, Birótt (!), elöljáróságot, hogy milyen ember vagyok én? Kérem, Alispán urat, ne a halálos ellenségeimet kérdez­ze, mert ha tegnap szálltam volna le az égből, akkor is minden rosz­szat mondanának rám az átkozot­tak. Szíveskedjék megkérdezni a szegzárdi fogházfelügyelőt - ki­nek gondozása alatt voltam 74 nap a szegzárdi fogház egyes cellájá­ban, s ha ez nem elég, kérdezze meg a tamási börtönőröket, kiknek gondozásuk alatt voltam 40 nap a többi rabokkal, ezek talán legkiseb­ben megmondják, mint ellensége­im, mert ezek már nem százakban, hanem ezrekben tették nekem a kárt. Alázatos szolgájuk: Rohonczi Márton." Gondolom, a mindkét esetben megmaradt jó hír aztán még gyarapodott is. Lanius Excubitor Az ezeredforduló embere nem hisz a mesékben. Csak a „megalapozott" csodákban. Mi a megol­dás? A számító ámító „szakemberré" válik. Asztro­lógus, geológus, bibliakutató, antro­pológus, pszicholó­gus, grafológus, ge­netikus, természet­gyógyász, paraje­lenség-kutató lesz. Ilyen-olyan három­hetes gyorstalpaló tanfolyamokon el­sajátítja az ötéves egyetemi tananya­got, és iparigazol­• nyt váltva - vagy m váltva - prakti­zálni kezd. Tán nem sarlatán? Dehogy! Tudományosan bizonyítja - némi javadalmazás el­lenében -, hogy nekünk nagyon kell vigyázni, mert különben..., de ha mégis, akkor igen..., vi­szont ha nem, akkor nem, mert ez egyértelmű, bár pontosan kimutatni nincs mód, ugyanis rajtunk áll..., igaz, hogy befolyásolni nem tudjuk... Emígy kiokosodva a kuncsaft, egészen felüdül, s mintha kicserélték volna, olyan teljesítményt nyújt a mun­kahelyén, a gyeplabda pályán és a hitvesi ágyban. Karácsony másnapjára belgrádi, január 21-ére Ba­laton-felvidéki földrengést prognosztizált egy szeiz­mikusjövendőmondó. Ezret még írnak, kétezret már nem, harsogták mások. Tévedni emberi dolog. Ne­kem erről mindig a kislányom jut eszembe, aki azt szokta mondani, hogy tudja ő a mate­kot, csak elszúija a megoldást. Javasol­tam, hogy menjen meteorológusnak, mert ott nem nagy ügy, ha mellé lő. De még az időjárás für­készésénél is lazább meló - és jobb bolt - lehet, az eljövendő események jósolga­tása. Erre - és az óv­szerre - senki nem kér garanciát. Szkeptikus va­gyok a látnokokat illetően, mióta a begipszelt lábú jósnővel találkoztam. De nem mindenki az. így az­tán van , jövője" annak az új - adóköteles? - vállal­kozásnak, amely most indult Szekszárdon, és amely valamennyi hirdetőoszlopról ránk köszön: a jóslás. Aki siet, még bevezető áron megtudhatja a jövő he­ti lottószámokat, vagy azt - ami szintén felér egy fő­nyereménnyel -, hogy mikor szenderül jobb létre az anyósa. A szolgáltatás nem „csak úgy" történik, ha­nem minden igényt kielégítő tarot kártya segedelmé­vel. Megalapozottan. Wessely

Next

/
Thumbnails
Contents