Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-06 / 5. szám

14 SZEKSZÁRDI 2000. február 6. Érdekli? Bemutatjuk! „A mozdony füstje megcsapta a ^áros jegyzőjét Amikor sorozatunk múltkori interjújának utolsó kérdését tettem föl dr. Tornóczky Jánosnak, a szekszárdi kórház osztályvezető főorvosának, határozottsága ellenére is dillemázott. Elsőként dr. Kilián Orsolyát, városunk jegyzőjét említette, majd Sióvölgyi Józsefet, akit az uszodából ismer. Végül „győzött" az orvos, aki gyógyít és az egészséges életmódot propagálja, ezért mégis Sióvölgyit mondott, aki vállalta is a beszélgetést, ám sem a megbeszélt időpontban, sem más alkalmakkor sem volt elérhető, persze, nem telefonált, nem üzent... Tornóczky főorvos e furcsa „hírnek" mintha megörült volna, s máris ontotta a hozzá hasonlóan Sióagárdról származó jegyzőnőnek dr. Kilián Orsolyának szóló kérdéseit, amelyeket készséggel tolmácsoltam, s jót beszélgettünk. Édesapám mezőgazdász, anyukám könyvelő. Apu kezdőként a dalmandi Állami Gazdaságban dolgozott, így szüleimmel ott laktunk szolgálati lakásban. Én Dombóvárra jártam óvodába, majd még Dombóváron fölvettek az ottani ének-zenei általános iskolába, de szeptemberben már a szekszárdi I. sz. iskolában kezdtem, mert időközben szüleim Sióagárdon házat építettek és haza költöztünk. A középiskola megválasztása sem volt egyszerű, mivel a megjelölt iskolák között elkeveredett a jelentkezési lapom, így ismét Dombóvárra kerültem és ott érettségiztem. Ezután Budapest következett, és 1993-ban költöztem haza. - A jogi egyetemet pedig Pécsett végezte. - Igen, munka mellett, ami nem volt könnyű. 13 éves koromtól kezdve a tavalyi karácsony volt az első amikor, amikor nem kellett tanulnom. - Ön 18 esztendősen mit tudott az államigazgatási főiskoláról? - Sok évfolyamtársam volt, aki hozzám hasonlóan nem azért jelölte meg a főiskolát, mert tudta, hogy az valójában mit ad. Ráadásul 1989ben még a főiskola megítélése is más volt. A gimnáziumból talán én voltam az első, akit ide felvettek, talán ezért sem volt túl sok információ erről a főiskoláról. A jelentkezési lap kitöltésénél volt olyan tanárom, aki nem értette, miért egy „kommunista-képzőben" akarok továbbtanulni. Más vidéki iskolákban „titkárnő-képzőnek" titulálták. Sokan viseltettek averzióval ezzel az intézménnyel szemben. - Ön miért döntött úgy, hogy mégis ide jelentkezik? - Már 16 éves koromtól nagyon érdekelt a gyermekvédelem. A főiskolát anyukám találta a felvételi tájékoztatóban. Magyarból és történelemből kellett felvételizni, s e két tantárgyat nagyon szerettem. Nyílt napon láttam, hogy milyen tantárgyak vannak és érdekesnek tűnt. -A jogi egyetem föl sem merült? - A gimnáziumban működő gyakorlat szerint a vitt pontjaim alapján még egy főiskola megjelölése is kérdéses volt, így ez szóba sem került. Mint említettem a gyermekvédelem érdekelt és inkább a pszichológiát szerettem volna tanulni. - Tudom, hogy a tolnai polgármesteri hivatalban kezdett dolgozni. Gyanítom, „gyermekvédelmisként". - Nem, gyakornokként az igazgatási osztályon szabálysértési és birtokvédelmi ügyekkel foglalkoztam, de a szakdolgozatomat az említett témakörből írtam, és a német gyermekvédelmi rendszer bemutatását választottam témának. - Mennyire cseng össze a német és a magyar rendszer, hiszen a szakdolgozat óta nálunk is megalkották az új gyermekvédelmi törvényt? - Az új törvénnyel a keretek már nálunk is megvannak, csak tartalommal kell megtölteni. Németországban terrmészetes, hogy a kisgyerek csak a legvégső helyzetben kerül intézetbe és a magyar törvényből is ez következik, csak míg Németországban egy krízishelyzetben többféle megoldás közül lehet választani, addig nálunk az alterna. tívák csak most kezdenek kialakulni. A német gyakorlat szerint, ha például egy kisebb településen létrehoznak egy gyermekvédelmi intézményt, akkor nyitnak a befogadó közösség felé és számukra is lehetővé teszik az intézmény infrastruktúrájának használatát így adott esetben az ott élők is használhatják az intézmény uszodáját, tornatermét. - Magam is voltam a csatári könyvtárban egy lakossági fórumon, ahol az ott élők az átmeneti otthon oda telepítése ellen tiltakoztak az alkoholizálásra, a durvaságra, a kéregető, esetleg iskolakerülő gyerekekre és sok másra hivatkozva. - Azt tapasztalom, hogy azok a lakók, akik a legjobban tiltakoznak, sajnos nem is gondolják, valójában kik szorulhatnak rá az otthonban történő ideiglenes lakásmegoldásra. Nem azért van szükség az átmeneti otthonra, mert az illető alkoholista, vagy eljátszotta a pénzét... - A gyermekeivel oda kerülő anya férje az alkoholista... - Az sem biztos! Vannak olyan helyzetek, amikor abszolút normális körülmények között élő embereknek lesz szükségük az otthon szolgáltatására. Például a kialakult belvízhelyzet miatt szinte egyik percről a másikra el kell költözniük a lakásukból... De nem is kell hozzá belvíz, hanem egy csőtörés, lakástűz is elűzhet hetekre, hónapokra egy családot az otthonából. Ha ilyen esetben a város nem tud szállást biztosítani a családoknak, a gyermekeket mindenképpen el kell látni. Az átmeneti szálló egyik fontos célja, hogy a gyerekeket még ideiglenesen se kelljen elvenni, és elvinni intézetbe, hanem az egyébként működőképes családnak kell a kritikus időre megfelelő körülményeket biztosítani. Gyakori, hogy emberek csak félinformációkkal rendelkeznek, ám tiltakozásuk erejével egy jó kezdeményezést is képesek megfojtani. - Tornóczky főorvos kérdései között szerepel, hogy mennyire sikerült beilleszkednie munkakörébe, s mennyire érzi jól magát a hivatalban? - Eddigi munkahelyeimen általában nem voltak beilleszkedési problémáim. Eddig csupán egyszer fordult elő, hogy a kollégák nem igazán tudtak elfogadni, nem is dolgoztam ott túl sokáig. Itt Szekszárdon a kollegáim nagyon segítőkészek voltak... - De önnek kellett ehhez a „lapokat osztani". Nem? - Egy új közösségben fontosak az apró gesztusok. Bár abban biztos vagyok, hogy velem kapcsolatban voltak - és valószínű vannak is - előítéletek. -Amikor arra utaltak, hogy politikai indíttatásból esett önre a választás? Egyébként tagja volt a Fidesznek? - Nem voltam és nem is vagyok semmilyen párt tagja. Szerintem az én korosztályomnál már nem ez a központi kérdés. Egyébként nem tartom szerencsésnek, ha egy köztisztviselő bármelyik párt kötelékébe tartozik. Az más kérdés, hogy állampolgárként mi is elmegyünk választani, járathatjuk bármelyik párt újságját, ám reggel nyolctól a munkaidő végéig - bármilyen beállítottságú is az ember - maradjon meg tisztán köztisztviselőnek és végezze eszerint a munkáját. -Akkor miért gondolta sokaság, hogy „fideszes"? - Nyilván, mert fiatal vagyok. - Százötvenen dolgoznak a polgármesteri hivatalban. Sokakban fölmerül a kérdés, hogy ennyi munkatársat irányítani nem leü^k könnyű? Ezt hogy látja? ^^ - Talán látta a tévében, amikor a Kész átverésben Csiszár Jenőtől elvették a műsorát? Erre azt válaszolta Csiszár, hogy ez egy ilyen szakma. Az enyém szintén ilyen. Ez a hivatásom, ez a szakmám. Egy januári kormányhatározatban ismét rögzítették azokat a feladatokat, amelyek egy korszerű, jól működő közigazgatás lehetőségét vázolják fel. Szakmai alapon kiválasztott, jól képzett és ennek megfelelően megbecsült köztiszviselői kar nagyon hamar látványos eredményeket tud produkálni, ami az egész társadalomra kihat. - Az erkölcsi megbecsülésre gondol? - Egyrészt igen, de az anyagiakra is utaltam. Sok fenti szempontoknak megfelelő köztisztviselő hagyta már el emiatt a közszolgálatot. Azt a tudást és tapasztal ^^^ amit itt megszereztek és kamat^^ tathatnának a közigazgatás javára, most a gazdasági szférában használják fel. - Dr. Tornóczky János a Sióagárdról kerül Szekszárdra, hát nem véletlen a kérdése: a jegyző nő még sióagárdinak érzi-e magát? - Bár Szekszárdon élek de sióagárdi vagyok, hiszem a családom, a múltam oda köt. Apukám egyszer megcsináltatta a családfát, s kiderült, hogy az 1700-as években költözött az egyik ősünk Sióagárdra. - Következzék az ön kérése a következő beszélgető partnerre vonatkozóan. - Akkor következzék Gyimesi Sándor, aki a Csörge tónál immár tizedik alkalommal szervezi a Rockmaratont. Vajon a kezdetekkor gondolta volna, hogy 2000-ben jubilálni fog? Arra is kíváncsi vagyok, hogy látja a szekszárdiak mennyire fogadták el ezt a rendezvényt és annak közönségét? V. Horváth Mária