Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-12-10 / 43. szám

, szekszárdi VASÁRNAP 2000. DECEMBER 10. Képzelt riport Szekszárdon ,Az idő megbotlik fölötte. "* November 16-án 19 órától a Tatabányai Jászai Mari Színház művészei telt ház előtt adták elő a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt a Babits Mihály Művelődési Házban. A darabról a rendező, Frenkó Zsolt mondta el gondolatait. -... vidéken bonyolultabb előadni egy darabot, mert nehéz elmozdítani az előadást; gyakran többe kerül a szállítás, mint maga az előadás... - ... mikor Déry a hatvanas évek végén megírta a Képzelt riportot, az nem véletlenül volt képzelt, és a formája sem véletlenül volt riport, hiszen az akkori Magyarországon nem közölhette nyíltan a gondolatait kábítószerről, zsidóságról, hatalomról... -... hogy az amerikai popfesztiválnak gyakorlatilag a magyar vonatkozásai fontosak, az is mutatja, hogy a Rolling Stones zenészei végig Illés-számokat játszanak, de a mi előadásunkban eredeti Stones-zenék szerepelnek, és hallható két olyan Presser-dal is, amely az eredeti, '73-as musicalben nem volt benne... -... a beatnemzedék nagy kérdései vetődnek fel ebben a darabban, az emberi kapcsolatok problémái: az össze nem tartozás, a gyökértelenség, a szerelem, a magány, -a kiútkeresés egyaránt megmutatkozik... - ... időtállósága nyilvánvaló, hiszen kábé egy évtizedig játszották a Vígszínházban, és külföldön is voltak sikerei, ami éppen annak köszönhető, hogy ez a musical az emberről és az ember érzéseiről szól... -... az eredeti előadástól abban is eltérünk, hogy (éppen azért, mert a kiemelt szereplők, ha nem egyénként vannak jelen, a tömeg szerves részét képezik) a szereplők, miután bejöttek, már le sem mennek a színpadról, hanem beleolvadnak a tömegbe, és csak amikor szövegük vagy külön szerepük van, akkor válnak ki belőle... „Mind énekelnek, az ütők s az ütöttek, a falók s a befaltak, lévén az ember egyetlen győzelme, hogy befalatása és megemésztése alatt is szóvá tudja tenni balsorsát a fületlen Mindenség előtt."* -... két főszereplő van a darabban, persze két magyar: Eszter és József, de nekem mindenki főszereplőbb az előadás folyamán, mint ők, akik inkább Déry eszközei, semmint a lényeg elmondói... -... eredetileg Eszter azért volt fontos, mert zsidó származású, borzalmas események történtek a családjával, valamint az érzelmek miatt... - ... a darabban mindenki keresi Esztert, ha nem is konkrétan, de legalábbis egy Esztert, a saját eszterét, ami neki a jó életet, a szerelmet, az értelmet jelenti... - ... férje, József egyszerűen olyan szereplő, aki férfi akar lenni, de nem tud, és lehetőségeivel még akkor sem él, mikor másodszor adatnak meg neki; ez persze lehet az ő külön drámája is... - ... az, hogy ez egy musical, nem igazán érdekes, hiszen nem a műfaj fontos, hanem az ember, az emberi érzések és kapcsolatok, és az, hogy van-e a műnek mondanivalója, melyet átadhat a nézőnek... - ... ezt a darabot magamnak csináltam, a saját elképzeléseim szerint, másképp nem is lehet; én nem tudhatom, hogy másoknak mire van szükségük - és így ennek az előadásnak a lényege a menekülés az unalom elől, a boldogságkeresés... „Kedvelem e szabadságba szerelmes árnyakat, kik inkább a halálfélelem kínjait választják, mint a köznapok unalmát."* Kosztolányi * A jelölt idézetek Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényéből valók. Foltmunka-mánia Amikor meghallom azt a szót, hogy pecsvörk, a szőr feláll a hátamon. Másnak biztos nagyon tetszenek ezek a textilcsodák, de én, aki naponta ülök bele a szanaszét heverő gombostűkbe, esek hasra a lábamra kígyóként tekeredő cérnáktól, és az éjszakákat sem otthon töltöm, mert képtelen vagyok bemenni a lakásba az ott tornyosuló rongyoktól, már kevésbé tudok örülni, ha ilyesmit látok... Ellentétben Édesanyámmal, aki két esztendeje szenved a foltvarrás néven ismert szörnyű betegségben, és a szervezete képtelen megfelelő mennyiségű ellenanyagot termelni. Muter mániákusan járja a foltvarró táborokat (még Párizsba is elutazott egy tanfolyam kedvéért), külföldi versenyeken indul, és részt vett a Szekszárd Környéki Foltvarró Egyesület nevű bűnszövetkezet megalapításában. Valamint kiállít. Legutóbb például a Babits művelődési házban a fent említett, valamint a pesti Aranykéz Csoporttal (a helyükben sürgősen nevet változtatnék...) együtt. Legközelebb pedig a Civil házban (a volt ZUG helyén/a ZUG volt helyén - ha meghallom ezt a szót, a szívem szorul össze), a Béla tér hat szám alatt. De itt már csak az ő munkái lesznek láthatók - és megvásárolhatók is. A kiállítást dr. Say István, a Humán Szolgálatok Központjának igazgatója nyitotta meg december hatodikán, pontban tizenhat óra harminc perckor. Aztán innentől kezdve december huszonkettedikéig, hétköznaponként 10-16 óráig lehet gyönyörködni a takarókban, párnákban, táskákban, dobozokban, meg ki tudja még mikben. Lássuk! B. Cseles hangverseny Az ember izgalommal néz egy kellemes este elébe. Például egy hangverseny esetén. Összegyűlik sok zenebarát, megörvendeztetik magukat egymás, no meg a zene társaságával. Ez az esetek túlnyomó részében így is van; ám néha bibi csúszik a számításba. így jártam a minap magam is az egyik barátommal. Aki tehát nem szereti az egyéni véleményeket, az feltétlen lapozzon tovább! Meg nem nevezett helyszínen gitáros est volt meghirdetv^ Szép számmal gyűltek érdek* dők, kényelembe helyezték magukat... itt jött a meglepetés... A húrok hangja helyett „dobogóra lépett" egy lelkes tag, majd ecsetelni kezdte, voltaképp igehirdetés miatt gyűltünk ma öszsze, mi testvérek... Voltak páran, akik egymásra néztek, nem véletlenül! Félreértés ne essék, nem a vallással van a probléma! Ez utóbbit még egyszer kihangsúlyoznám a kételkedők kedvéért. Van egy mondás: nem a „mi" számít, hanem a „hogyan". Ez tökéletesen passzolt ide is. Felháborító, hogy nem lehetett kiírni azt a fránya címet elejétől a végéig. Űgy gondolták, keveseb^ ben lennének jelen? Talán ne^ véletlenül. Akár egy szektagyűlés közepébe csöppentem volna, az elnök (mert annak nevezte magát) vörösödő fejjel, néhol az ordítás határát súroló hangerővel győzködte a jelenlévőket arról, mennyire boldog, aki lemond a földi gyarló örömökről. Tényleg, csak rá kellett nézni méregdrága öltönyére és a „kis bizsukra", amiket viselt. Szó sem volt emberekhez szóló spontán megnyilvánulásról, előre megírt szöveggel találkoztam, amit erőszakos módon igyekeztek rátukmálni a jelenlévőkre. Szerintem, ha valakinek a Jóistenre van szüksége, megtalálja a templomokban vagy a szívében. Ez mindenkinek a magánügye, nem kellene belőle cirkuszi módon üzletet kipréselni. Panyi Zita