Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-12-03 / 42. szám

szekszárdi VASÁRNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! Az emberi tényezők az élet minden területén fontosak (6 Karaszi Ferenc postai kézbesítő javaslatára beszélgettem dr. Berta Béláné szakgyógyszerésszel, a Menta patika vezetőjével, akinek a lénye „hozzájárul a betegek gyógyulásához". - Nagyon gyakran hallani szívfacsaró történeteket, amelyek a magas gyógyszerárakból adódnak. Az orvos fölírja a szükséges szereket, a betegek pedig a patikában számolják ki, melyiket tudják kifizetni, melyiket nem váltják ki. - Ez valóban így van, elsősorban az idős nyugdíjasok és a kisgyermekesek esetében. Nagyon szomorú, ha valaki arra kényszerül, hogy ne vegye meg a gyógyszerét. Nem egyszer derült már ki, hogy a szomszédos orvosi rendelőből nem is jöttek át a betegek ide, a gyógyszertárba, mivel tudták, mennyibe kerül a gyógyszerük, s azt is, hogy képtelenek kifizetni. - És ha az ön által említettek mégis betérnek? - Innen gyógyszer nélkül senki nem megy ki. - Ezt hogy érthetem? - A Menta patika a Kandó Kálmán utcában van, ami a város átmenő forgalmából kiesik. Ide azok járnak, akik a környéken laknak, s a háziorvosuk itt rendel. Mindenkit ismerünk, tudjuk, hogy megbízhatunk valamennyi betegben. Ezért ha úgy adódik, hitelben adom a gyógyszereket. Majd kifizetik - és kifizetik! - ha megkapják a fizetést, ha megjön a nyugdíj. Ebből én nem csinálok gondot, s úgy érzem, szóra sem érdemes. - Ezek szerint a patikáknak is van törzskuncsaftkörük? - Az ilyen kicsiknek igen. De a nagyoknak nem kifejezetten, hiszen mint említettem, azoknál igen jelentős az átmenő forgalom. Nem véletlen, hogy a patikák legtöbbje főútvonal mellé települt. - Most van a megfázások ideje, tehát gondolom, ilyenkor nő a forgalom. Mennyibe kerül egy doboz antibiotikum? - Változó. Százötven forinttól három-négyezer forint között van az áruk. Elmondhatom, hogy az itt rendelő orvosokkal nagyon jó a kapcsolatunk, sokszor átjönnek megnézni, hogy milyen azonos hatású gyógyszerek vannak, mert mindig az olcsóbbat írják föl. - A gyógyszerésznek van arra joga, hogy a fölírt drága gyógyszer helyett az azonos hatású olcsóbbat javasolja? - Természetesen van jogunk, sőt ez a kötelességünk is, de csak abban az esetben, ha az orvosok a vényen nem jelölik be, hogy „nem helyettesíthető". Persze, csak abban az esetben javasolhatunk más gyógyszert, ha az a fölírttal megegyezik a hatóanyag-tartalomban, hatásban. De tabletta helyett nem adhatok injekciót vagy cseppet... Ám vannak olyan betegek, akiknek nehéz elmagyarázni, hogy bár a fölírt gyógyszernek az a neve, az általam ajánlottnak amaz, de gyakorlatilag a kettő ugyanaz. Ha az illető már szedte az egyiket, ragaszkodik hozzá, s bárhogyan is, de összeszedi az ismert szer árát. Úgy tapasztalom, hogy többen ragaszkodnak a megszokotthoz, mint ahányan elfogadják az ugyanolyant, de olcsóbbat. - Vannak úgymond divat-gyógyszerek? - Ha valamit reklámoznak a tévében, annak a fogyását rövid időn belül észrevesszük. Persze, valamennyit nem lehet reklámozni, csak azokat, amelyeket az OEP nem támogat, vagyis recept nélkül kaphatóak. - Karaszi Ferenc úgy mondta, hogy az ön lénye már fél gyógyulást jelent a betegek számára, mert megnyugtató, türelmes, kedves, mosolygós. - Hát ez nem biztos, hogy így van, mert a rengeteg adminisztráció sokat kivesz az emberből. Az viszont igaz, hogy az emberi tényezők minden téren nagyon sokat jelentenek. Nem is tudnám másként végezni a munkámat, mint így. Jó érzés amikor bejön valaki, s nincsenek várakozók, elmondja a gondját, tanácsunkat kéri vagy egyszerűen csak beszélgetünk. - Mindig gyógyszerész szeretett volna lenni? - Amikor 1959-ben érettségiztem, nagyon sok mindentől függött, hogy kit vesznek föl egyetemre. Én minden áron vegyészmérnök szerettem volna lenni, de nem sikerült bejutnom. Akkor Tengelicen az orvos segítségével asszisztens lehettem az otthoni patikában. Nagyon megszerettem ezt a munkát, s jelentkeztem Szegedre, a gyógyszerész karra, amit csöppet sem bántam meg. Ez példa lehet arra, hogy az embernek soha nem szabad az álmainak elköteleznie magát. - Tanulmányait a mai napig nem fejezte be. A múlt hét végén is továbbképzésen volt. - Utolértük az orvosokat ebben, hiszen ettől az évtől kezdve meg kell szereznünk egy bizonyos számú pontot, amit ötéves intervallumonként összesítenek. De a továbbképzések a saját érdekeinket is szolgálják, megismerkedhetünk az új, korszerű dolgokkal. Olyanokkal is, amelyek nem feltétlenül a mindennapi robotos munkához szükségesek. - A hét végi továbbképzések jóváíródnak a munkaidejében? - Dehogy. Meg sem lehetne oldani, mert ha hét közben tartanák a tanfolyamokat, akkor helyettesítő gyógyszerészről kellene gondoskodnom, mivel a patika egyetlen percig nem -lehet gyógyszerész nélkül. - Akkor rengeteget dolgozhat. - Nézze, én reggel hét körül már itt vagyok, s akkor megyek haza, ha mindennel végzek az esti hat órai zárás után. De a gyerekeim már felnőttek, unokázni pedig hétvégeken szoktam. - A gyógyszerek kötött árasak. Ennek megváltoztatásáról évek óta folyik a vita. - Szerintem így kellene maradnia. Ugyanis lehet, hogy a szabad árak bevezetésével azok jobban járnának, akik tudnak mozogni, vagy nem dolgoznak sehol, s ugyanúgy körbe tudnák járni a patikákat, mint ma az üzleteket. Úgyhogy megint csak a szegények és a kis öreg betegek látnák a kárát a változtatásnak. - Mekkora ez a patika? - Amikor a korábbi helyettesítéseket követően ide jöttem, ketten voltunk a szakasszisztenssel, de ma már hárman dolgozunk itt, van egy „sima" asszisztensünk is. Igazán jó a légkör, olyanok vagyunk, mint egy család. Egy ilyen kis munkahelyen csak így lehet dolgozni. Tehát annak idején a városban talán ez volt a legráfizetésesebb gyógyszertár. Azóta sze2000. DECEMBER 3. rencsére sikerült változtatni a helyzeten. - Hogy zajlott itt a privatizálás? - A megye patikáinak háromnegyed részét az első menetben sikerült privatizálni egyrészt az önkormányzatok hozzáállásának köszönhetően: néhány millió forintért a legtöbb kollegának sikerült is megvennie a gyógyszertárat, s megszereznie a személyi jogot. Úgy emlékszem, 17 patika maradt - Szekszárd, Bátaszék, Tamási, Bonyhád - amelyeket nem lehetett privatizálni. - Emlékszem, ez azért történt, mert a Fúzió Pharma több évre kifizette az önkormányzatoknak e patikák bérleti díját, s lényegében önök a Pharma alkalmazottaivá váltak. - Ez így volt másfél évig, aná után kiderült, hogy a Fúzió Pharmának nem volt joga patikákat működtetni. Ekkor kötöttünk háromoldalú szerződést: az önkormányzat, a Fúzió és a gyógyszerész. Mi részletekben kifizettük a Fúziónak azt a pénzt, amit ő az önkormányzatnak fizetett. Azóta mi béreljük a patikákat az önkormányzattól, s természetesen megszereztük a személyi jogot. - Mi a különbség a hajdani állami patikák és a mostani saját üzemeltetésüek stílusa között? - Az én stílusom úgy érzem nem változott. Ezzel azt akarom mondani, hogy a stílus mindig az emberé. Az viszont igaz, hogy az ember most ugyancsak motivált a forgalomban, hiszen annyit legalább ki kell termelnie, hogy fizetni tudja a kötelezettségeit. g • - Nem zavarja az a szó és tény" hogy „ki kell termelnie" a kvázi hasznot? - Nagyon zavar, s éppen ezért nem tudom a betegeket úgy tekinteni, hogy ők személyesítik meg a fizetőképes keresletet. Számomra ők a betegek, akiknek segítségre van szükségük. Legbelül ezen én már nem tudok és nem is akarok változtatni. A bevételt, ami a szemléletem miatt kiesik, plusz munkával pótolom. Ezt a kis patikák mind így csinálják. - Javaslata a következő beszélgetéssel kapcsolatban? - Mivel közeleg a karácsony, azt kérem, hogy Varga Dóra, a Tolna Megyei Önkormányzat Szekszárd-palánki Idősek Otthonának igazgatója szóljon arról, hogyan készülnek a nagy ünnepre, de térjenek ki arra is, hogy az idős emberek ide költöztetése hogyan történt, s miként tudták kiküszöbölni az ebből adódható esetleges lelki sérüléseket? V. Horváth Mária