Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-30 / 4. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. január 30. A kis ezüstösök és követőik Amikor a különböző toborzók, tehetségkutatók után az amatőr vonalon is megpezsdült az élet az Unió Box Teamnél, és délután háromtól hétig nem volt kis gond megcsinálni a beosztást, hogy ki mikor is ezen az ennyi versenyzőnek már szűknek bizonyuló teremben. Sejteni lehetett, hogy előbbutóbb az amatőrök között is letesz valamit, valakit az asztalra a profikkal amúgy idehaza és külföldön is a profikkal reflektorfénybe levő klub. Ami azt illeti tavaly már elindultak azon az úton, amit a szekszárdi kötődésű szakmai igazgató Rácz György kijelölt maga számára. Hogy is mondta néhány évvel ezelőtt?! „Az itteni hagyományok arra sarkallnak, hogy elöbb-vagy utóbb rábukkanjak egy itteni vagy környékbeli gyerekre, akiből neves versenyzőt faragjak". Gyerekek jöttek-mentek, ám amikor az edző igényszintjének megfelelő rendszeres, edzésről munkáról volt szó, legtöbben odébb álltak. Az edző persze nem adta fel, jött az újabb toborzó, vele együtt tucatnál több gyerek, akik közül a legcéltudatosabbak, a legelszántabbak megmaradtak, és immáron több mint két éve állandó vendégei a sportcsarnok ökölvívó szárnyának. Mi több: ketten a tavalyi országos bajnokságokon olyan eredményt értek el, ami után a sportág hivő elszármazottak, Csötönyiék ekképpen replikáztak: „Ez igen, húsz év után valami megmozdult Szekszárdon az amatör bunyó ügyében." A serdülő korosztályú Fábián Attila és a kadettek között öklöző Burai László két ezüstje igencsak megadta a kezdés alaphangulatát. Naná, hiszen a döntőben, a bajnoki aranyakért zajló fináléban is mindkét ökölvívó-palánta a nevesebb ellenfelekkel szemben is komoly ellenállást kifejtve bokszolt, hovatovább Burai mindössze csak egy ponttal maradt alul a fináléban. Burai László: - Ha gyorsaságban és fizikai erőben fejlődök, akkor új korcsoportban a junioroknál is legalább ilyen eredményt szeretnék elérni. Mit ilyet!? Kimondom: junior magyar bajnok akarok lenni. A kadettek közé átlépő, fiatal kora ellenére szép stílusú bokszot bemutató decsi fiú ilyen nyíltan nem jelenti ki, hogy mi is vágya az idei évre, ám lelke mélyén ő is csak egy bajnoki cím begyűjtésével lenne igazán elégedett. Nagyjából ő is abban akar előrelépni, mint idősebb „ezüstös társa", ám a stílus egy tökéletes védekezésből indított kombinációs, másodszándékú kontrabox az megmaradna, s ha esetleg nem nyerne, a szakmai szemek akkor is odafigyeljenek rá. - Az idén újabb három újoncnak adunk lehetőséget, mert annyi munka van bennük, olyan a hozzáállásuk, hogy megérdemlik - mondta Rácz György. - Különösen a már most félnehézsúlyban induló kis jelöltünktől várunk valami eredményt, egyelőre hadd ne áruljuk el a nevét. — Ilyen szempontból nincs gond, beindultunk ám válÉ• zatlanul problémás az amatör cs™ portunk felkészülése, versenyeztetése, hisz ehhez mi számottevő támogatást, olyat, mint amilyet a másutt található amatör szakosztályoknak kijár, mi nem kapunk. De nem sírunk, dolgozunk. Annak reményében, hogy eljöhet az az idő, amikor már ezen a téren is olyannyira erősek leszünk, hogy mindent magunk megoldunk, mint azt a profiknál tettük. Ám azért jólesne, ha az idei önkormányzati támogatásból már érzékelni lehetne, hogy város valóban fontosnak tartja az amatör ökölvívás tradícióit a sportág. Mi ezt akarjuk, és a lehetőségeink függvényében áldozunk is rá. B.Gy. Kulissza Miközben a helyi kerékpár sport vívja a fennmaradásért már-már haláltusáját, irigykedve tekintünk a szomszédos Pécs és Nagykanizsa irányába. Irigykedve, mert ez a két város ebben a sportágban messze nem töltött be olyan szerepet az egyetemes kerékpár sportban, mint Szekszárd, és mégis!... Van ilyen, ám élek a gyanúperrel, hogy nem csupán a Fortuna játszott szerepet a komolynak tűnő szponzorok eljövetelében. A szerencsének bizonyára vannak kovácsai. Azok az ilyen-olyan rendű rangú helyi gazdasági, önkormányzati potentátok, akik különböző kedvezményekkel, lehetőségekkel úgymond idecsalogatnák a nyugati avagy dél-nyugati kerékpárosklub mögött álló szponzorokat, mecénásokat. Mert aligha valószínű, hogy csak úgy hasra ütve, vagy a térképre mutatva döntöttek odaát? Na akkor irány Nagykanizsa vagy Pécs! Az ilyen mecenatúrához persze rendezett egyesületi viszonyok is kellenek. Olyan, amelyben a legjobb vezető, vagy az elnökségi tagok valóban a sportágért dolgoznak, folyamatosan benne élnek a magyar kerékpáros életben, hovatovább országos szövetségi szinten is jegyzik őket, még ha nincs is hangzatos funkciójuk a testületben. így nem véletlen, hogy a kilencvenes évek elején nem máshová hanem a Szekszárd mögé áll be az első jelentősebb szponzor, az olasz-magyar Bici Tour. Mert a sportág ekkor is negyedszázados múltjának, kimagasló eredményeinek megfelelően prosperál, vannak tehetségei, van elismert szakembere, van tárgyaló képes vezetősége. Ma ezt momentán nem lehet elmondani... Föl kell állni a padlóról e tekintetben is. Mert az egy dolog, hogy Liska Pali a huszonnegyedik órában mármár a klinikai halál állapotában gyorsan beszállt, hogy mentse a menthetőt. Am egy megújuló markáns, a múlttal már nem foglalkozó vezetésnek is fel kell állnia. Amely mindenekelőtt nem csupán az önkormányzati támogatást várja, hanem helyi támogatókra lel, és nem a sor végén kullog, amikor egy újabb szponzor ácsingózik valahol Hegyeshalom, vagy éppen Rábafüzes környékén. Mert az amúgy valóban meglevő helyzeti előnyünkből időközben csaknem mindent „föladtunk". B.Gy. KSC: SZEKSZÁRD Ezt a ziccert nem lehet kihagyni! • Nem sűrűn adatik meg egy valójában kis csapat életében, hogy bejusson az éppen aktuális Magyar Kupa négyes döntőjébe. A jó játék, az elfogadható teljesítmény mellett kell hozzá a Fortuna segedelme is. Mégpedig nem is kicsi. A mindenkori nyolc között már úgymond kis csapat, vagy hasonló kaliberű verhető, legföljebb egy szokott lenni. Nos és őt, illetve azt kifogni, ahhoz mázli kell. Körülbelül olyan, mint a huszonegyezésnél 19-re lapot kérni, és bejön az alsó. A KSC Szekszárd kosárcsapatának bejött: megkapta azt a Szolnokot, amelyiket tudása, nagyereje alapján oda-vissza legyőzhet, és ott lehet abban a szűkebben vett kupaelitben, ahová legutóbb hét évvel ezelőtt jutott be. A nyolc közé jutás sokkal melegebb szituáció a bajnokságban. Ha nem sikerül a csalódottság lesz úrrá nézőben, vezetőben, játékosban egyaránt, micsoda kárpótlási lehetőség lehetne a magyar kupa négyes döntője. Rajta, nosza neki! Ha pedig sikerül - miért ne sikerülne?!... — akkor a vezetésen a sor: úgy lobbizzanak, hogy legyen a négyes döntő helyszíne Szekszárd. Garantált happy end az évad zárásaként. B.Gy. Az „UNIÓ" KOMOLYABB AMATŐR BUNYÓT IS SZERETNE