Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-19 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2000. NOVEMBER 19. m JIXnOUiKUl VASÁRNAP 415 Emlékeink Vörösmarty Mihályról „Vagy tán kérded még, ki va­gyok? ki nyög ily szomorodva? / Puszta magányosság bús fia, én va­gyok az. / Én kit társaitól különít­vén félre szakasztott / A bölcs gondviselés, s tolnai földre vetett" ­írja reformkor későbbi legnagyobb költője 1821-ben Klivényi barátom­hoz című versében: bizonyság ez az utókor számára, hogy mennyire fontosnak érezte megyénkhez fű­ződő kapcsolatát. Ma úgy mondanánk, hogy stop­polt az út szélén, amikor Perczel Sándor hintajába vette föl az akkor nemrég elárvult fiút, akinek képes­ségeiről és helyzetéről is meggyő­ződhetett a rövid utazás alatt. Mindkét fél jól járt: a Perczel-fiúk, Sándor, Mór és Miklós kitűnő neve­lőt kaptak, Vörösmarty pedig ellá­tást, némi pénzt, de főleg szellemi fejlődéséhez megfelelő közeget és barátokat. Kik ezek? Egyed Antal, akkor bonyhádi, később paksi, majd dunaföldvári plébános, aki­nek gazdag s főleg klasszikusokat rejtegető könyvtára, valamint e té­ren szerzett fordítói gyakorlata egy­aránt jótékonyan hatott a jövendő pályára. Vörösmarty hosszú évek után sem lett hálátlan, 1833. no­vember 15-én az ő ajánlásával vá­lasztotta levelező tagjául Egyedet az Akadémia. Klivényi Jakab Egyednél régibb barát. A Vörösmartyval egy évben született későbbi plébános, tanár, majd kanonok még az irodalmi központtá formálódó Pestről ismeri a későbbi költőt, maga is irodalmár, több levelük baráti viszonyt sejtet. Klivényi kezdeti lendületét azon­ban megtöri a szigorú egyházi rend, 1824-ben már megkeseredet­ten írja Mihály barátjának: „A köl­tés nem az a pállya, a mellyre ter­mettem. A ki a középszert sem érte el, az nem Poéta, s hijjában mázo­lódik, mert csak tobák-, sajt- és tú­ró-árulók számára dolgozik. (Hid­niillik verseiből csomagolópapír lesz...) Nekem inkább tetszik a fo­lyóbeszéd, de nem írhatok, mert se erőm, se tárgyam." Vörösmartyt ekkoriban már egy másik kapcsolat is megyénkhez fűzte. Valószínűleg Perczel Sándor ajánlatára joggyakorlatát Csefalvay Ferenc alispánnál végezte Görbőn (ma: Pincehely része), de emellett van magántanítványa is, vele s ba­rátaival a Kapósra járt csónakázni és horgászni. Ez idő tájt kezdi írni a romantika későbbi korszaknyitó művét, a Zalán futását, amelyben megyénk reformkori szellemisége és tájai egyaránt megjelennek. Ebből az időből kell még megem­lítenünk Teslér Lászlót, akit Bony­hádon ismert meg, s akinek később tanyájában a falra írogatták versei­ket, valamint Szalay Antalt, Döbrököz szülöttét, akitől - akár­csak Egyedtől - később az általa szerkesztett Tudományos Gyűjte­ménybe fogadott el Tolna megyei témájú cikket. Megfordul a kapcsolat jellege Vö­rösmarty Pestre kerülésével. Garay János az ő eposzán föllelkesülve ír­ja meg a maga Csatár című epo­szát, s hozzá hasonlóan próbál megélni az irodalomból és az új­ságírásból, -szerkesztésből. Vörös­marty baráti pártolásával lesz az Akadémia levelező tagja, 1844-ben pedig - Széchenyi István mellett ­már a költőtárs javasolja a Tudós Társaság 100 arannyal és ezüst ser­leggel járó költészeti elismerésére. Ahogy Szekszárd szülötte írja, nem tudja eldönteni minek örül jobban, „egy ágyban sinlődő s élelemszer­zési gondokkal gyötrött családapa fizikai szükségén, éppen a baj legsürgősb pillanatában oly nagyot segített", de elismerése legalább ennyire jól esik. Ugyanez az elis­merés Vörösmartytól Petőfiével is párosul, amikor 1848-ban az egye­tem magyartanszékének élére ajánlják - eredményesen - Garayt Eötvös József miniszter figyelmé­be. A szabadságharc után Vörösmar­ty még hosszú napokat lakik Garayéknál, majd barátja halálán megdöbbenve írja Az ember élete című költeményét: „Önzetlen áldo­zat / Volt tiszta élete: / Az embe­reknek üdv, / Magának dics köre. // S ha lelke húrjait / Az élet megüté, / Oly kedves volt a hang, / Mint a legszebb dalé. // Hiába! mennie / Kellett idő előtt, / Kér­lelhetetlenül, / A sír lehúzta őt... // Emléke oltva van / A földbe, me­lyen élt, / Mélyen bocsátja be / Megáldott gyökerét." Alig több, mint egy év múlva, 1855. november 19-én már írójára is illettek a sorok... VENDÉGLÁTÓESZKÖZÖK BOLTJA • Üveg-porcelán-műanyag áruk • Konyhai és cukrászati felszerelések • Új- és használt vendéglátóipari gépek, berendezések VENDESZ Kkt. 7100 Szekszárd, Pollack M. u. 93. (a felüljáró alatt) Telefon: 74/312-053, telefon/fax: 74/510-740 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8-16 óráig ENERGO BT. Szekszárd, Rákóczi u. 42. Tel.: 74/313-697; Fax: 74/413-851 FŰTÉSTECHNIKA SZAKÜZLET - Dunaferr Márkakereskedés Dunaferr LUX-N lapradiátorok még tavalyi áron, nagy kedvezménnyel - Kazánok (Termo-öv; Hermann; Buderus; Óceán; Hőterm...) - Boylerek (Quadriga; Lámpáit; Hajdú...) • Tűzhelyek, beépített konyhai készülékek - Mosdók,WC-k, fürdőkádak, csaptelepek nagy választéka • Komplett víz- és fűtésrendszerek, gázszerelési anyagok - Wilo szivattyúk területi képviselete • Ingyenes tervezés, szaktanácsadás Mindent egy helyen, a legolcsóbban! ÓDON DERŰ 81. A zöld szörny (1884) A régi időknek is megvoltak a maguk kínos pillanatai, s noha a férfi-nő kapcsolat az előbbi ural­mát és az utóbbi türelmét jelen­tette inkább, született például olyan kúriai (ma úgy monda­nánk: legfelsőbb bírósági) irány­mutató döntvény, amely szerint, ha a férj nemi betegséget visz ha­za, ezzel súlyos testi sértést követ el s tette válóokot jelent. Arra is akad azonban néhány adat, hogy a másik fél sem angyalok hadából állt, s csoda-e, hogy ilyenkor a férjben föltámadt a zöld szörnye­teg, azaz a féltékenység. A Szek­szárd Vidéke 1884. november 20-i számában az egyszerű Meg­történt címmel írt meg egy hely­beli esetet. „Rajta kapta a férj a feleségét, midőn az egy levelet dobott be a postaszekrénybe. A férj a félté­kenység által felizgatva követelte nejétől, hogy menjen be vele a postafőnökhöz és kérje vissza a levelet, hogy azt ő is elolvashas­sa. A nő vonakodott, a férj nem tágított. Végre így szólt a nő: - Jól van, bemegyek veled a postára, elkérem a levelet, de ha elolva­sod, akkor én elválok tőled. - Az a te dolgod, most csak jöjj és kérd ki a levelet. A levelet előadják, a férj elveszi azt, a nő újra figyelmezteti, hogy­ha feltöri, elvál. A férj azonban nem hallgatva nejére feltöri a le­velet és elolvassa azt. - Csak a szavaidat akarom helyreigazíta­ni, feleségem - így szólal meg Othello, - te azt mondád az imént, hogyha elolvasom a leve­let, te válasz, nos, most már nem te, hanem majd csak én válok. Tessék, ez a következménye, ha az asszonyok nem kellő óvatos­sággal adják postára leveleiket." Nem tudjuk, csak gondolhat­juk, hogy mások nem a postára adás óvatlanságát kárhoztatták, de ilyen távolból mi nem keres­hetjük az igazi okokat. Minden­esetre Baranyai Decsi János 1598­as közmondásgyűjteményéből két bölcsességet idézhetünk: „Nem mohoszik (mohásodik) az a kő, mellyet gyakran mozgat­nak." A másik így szól: „Jobb a szomszéd lányát egy bűnnel, ket­tővel elvenni, hogysem mint az idegent eggyel sem." ^ Lanius Excubito r^

Next

/
Thumbnails
Contents