Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-05 / 35. szám

2000. NOVEMBER 5. , szekszárdi VASÁRNAP JUL Háry János híre-pora A boldogult tudós dr. Hadnagy Albert 1956-ban tartott előadásában azzal a meglepő, de kutatásai nyomán helytálló ténnyel lépett elő, hogy valójában nem egy, hanem hat Háry János élt megyénkben azok közül, akik valóban harcolhattak a nagy Napóleon ellen. Azt mindenesetre biztosan tudhatjuk, Garay János barátja és iskolatársa, Mehrwerth Ignác jóvoltából hallott az obsitos vitéz füllentéseiről, s ez egyúttal azt is igazolja, hogy az ihletéshez alapul szolgáló Háry 1850. november 9-én hunyt el Szekszárdon, megéneklője, Garay négy nap híján pontosan három év múlva szenderült örök álomra. Az obsitos világhódító útja már életükben megkezdődött: két német fordítás is készült a versből 1848 előtt, az azóta eltelt másfél évszázad alatt pedig sajátos utat járt be a költemény. Seress Imre két vaskos könyvben használta föl f

motívumot, amikor Hári(!) János Iliásza és ári(!) János Odyszeája című műveit 18851886-ban megjelentette. Ebben már számos motívum utal a Kodály által megzenésített szövegkönyvre. Heltai Jenő 1903-ban kiadott verse Garay címét kölcsönzi, de megtoldja egy alcímmel: „Vitéz Háry János újabb és nevezetesebb cselekedetei és emlékezetes vitézi tettei". Háry milliós kártyajátékban kibicel, meglátogatja a szerb királyt, találkozik az acélkirállyal, Ferenc Ferdinándot Szent Pétervárra kíséri, leszereli az alldájcs-mozgalmat, megregulázza a tűzhányó hegyet - hogy csak néhányat említsünk a Garay Ákos illusztrálta kötetből. Ekkorra már bikavért kapott a Tolnavármegye szerkesztőjétől, dr. Leopold Kornéltól. Ez a másodközlés is ösztönözte Haugh Bélát, a szekszárdi gimnázium volt tanárát, hogy a Kisfaludy Társaság pályázatára dicséretet nyert művet remekeljen 1913-ban. Ezt a művet viszont nem lehet megtalálni - furcsa módon éppen azóta, amióta a következő feldolgozás megjelent, hat évvel Haugh halála után. Ez már a Harsányi-Paulini-Kodály-féle Háry János, amelynek szövegét Harsányi Zsolt írta, vagy esetleg „szerezte", s amit az 1926. október 16-i ősbemutató óta a világ minden táján megismertek. Háry lóversenyt nyer közismert lesz Zichy Mihály Garay-albumbeli rézkarca is. Alig négy év múlva Móricz Zsigmond az Uránia 1909 májusi számában Garay és Az obsitos címmel figyelemreméltó tanulmányában megállapítja: „Az a páratlan humor, az az egészséges életjellemzés, az a minden szavában friss, tőrőlmetszett népiesség, az a kristálytiszta stílus, melyet egyetlenegy zökkenés sem zavar... Jól tudja, hogy mesél, jól tudja hallgatója is, de azért közös, bizalmas megegyezés van köztük, s az obsitos páratlan kedvvel hazudik igazat, és a hallgató szívgyönyörűséggel lesi az igaz hazugságot." Móricz már ismerte Kozma Andor Garayról és hőséről elmondott pohárköszöntőjét, amelynek másodközléséért is több palack Háry tűzhányót fékez meg Ezen felbuzdulva Bodnár István levéltári kutatás után adott ki füzetet, majd nálánál sokkal alaposabbat a már említett dr. Hadnagy Albert a megyei könyvtár gondozásában. A témára aztán lecsapott Rónaszegi Miklós, aki Az a híres Háry János címmel meseregényt formál 1980ban, amit 1994-ben Lehoczky István rajzaival is kiadtak. Ekkor már - a '70-es évektől - Szekszárd ismert tájékozódási pontja volt a Háry Borozó, 1988-ban pedig a megalakult Alisca Borrend Háry János legendájával adózott a vidámtorkú elődnek. Az 1956-os Szekszárdon megjelent Garay-kötet után 1993-ban új válogatás is megjelent, természetesen mindegyikben a nevezetes költemény. Az utóbbi évben avatta a borrend tagjává Baka Istvánt, akit kegyes billentéssel lehetet rávenni arra, hogy verssel tisztelje meg az őt szülővárosában elsőként elismerő egyesületet. így született meg az Alisca Borrendnek szóló ajánlással a Háry János bordala (később országos pályázat nyertese), amely a borrendi báli újságban, a Háry János címűben Farkas Pálnak a vitézt ábrázoló szobráról készült rajzával méltó környezetbe került. (A szobrot dr. Joó Ferenc egykori garaysta diák anyagi támogatásával készítette Farkas Pál, s minden szüreti fesztiváli avatás után itt végzik az új borrendi tagok a verses patakoccintást.) S hol van a jó obsitos hamva? Ha már híréről így számot adhattunk, ezt is tudnunk illenék, de csak sejtjük: az I. Béla Gimnázium helyén volt temetőben nyugodott Háry bátyánk, akinek porai fölött immár új diákok prüsszentenek rá... Dr. Töttós Gábor / ÓDON DERŰ 81. \ Mikor a férj kiskorú (1888) Jogász sógornőm is kételkedett benne, hogy az alábbi jogi csűrcsavar létezett valaha, de a Szekszárd Vidéke a fenti címmel 1888. november 8-i számában a következőket mesélte: „Mennyire lovagias a magyar törvényhozás a nők iránt, legjobban bizonyítja az, hogy a férjes nőket - bármily korúak legyenek is - nagykorúnak tekinti. Megtörténik aztán sokszor, hogy a 18-19 éves menyecske nagykorú, ellenben a 22, 23 és fél éves férj kiskorú. (Akkoriban 24 év volt a nagykorúság határa.) Ebből aztán sok visszás dolog származik. Ha a menyecske tűzről pattant, a férj pedig pipogya, az előbbi érvényesíteni akarja a törvény által ráruházott jogot, gyámi hatalmat igényel férje fölött, s az egésznek rendszerint az a vége, hogy a házban a papucskormány lép uralomra. Ebből a férfiakra az a tanulság, hogy vagy ne nősüljenek kiskorúságuk alatt, vagy ragadják meg erős kézzel a kormány gyeplőjét, különben e jogot a feleségük szerzi meg s tőle aztán többé el nem vitatják. Ilykép járt nemrégiben egy fiatal, 23 éves férj. Dicsekedett nőtlen barátai előtt azzal, hogy ő már nős; barátai eleinte tűrték a gúny nyilait - később azonban azzal főzték le, hogy ne dicsekedjék a házas élettel az, aki még kiskorú, s a kiskorú fölött a felesége gyámságot gyakorol, s egyszersmind a fiatal menyecskét is figyelmeztették erre. A menyecskének tetszett az a gondolat, hogy ő már nagykorú, míg a férje kiskorú; és tréfából felsőbbséget kezdett férje fölött gyakorolni. A férj - szintén csak tréfából - engedett feleségének, s e tréfát úgy megszokták, hogy most a férj elért nagykorúsága dacára sem mer neje ellen szólani s a menyecske továbbra is ellentmondást nem tűrő úr maradt a házban." A magyar jog hű maradt tradícióihoz, hiszen például azt tartja, hogy aki a hölgyek közül gyermeket szül, legyen az bár 13 éves leányanya, szavazó polgárnak és nagykorúnak számít, miközben gyermeke atyja hivatalosan megrontó és börtön vár r

á ' Laníus Excubitor^