Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-05 / 35. szám

_ SZEKSZÁRDI USArnap 2000. NOVEMBER 5. íme az ember Tisza Istvánnak Magyarország egykori miniszterelnökének szobrát a reformáció emlékünnepén állítja fel újra Debrecen. Történelmi, politikai kvalitásait igencsak szélsőségesen ítélte Hubertuslak, 1905. november 14. meg az utókor. Ám hogy emberi nagyságához nem férhet kétség, azt ez a családi hagyatékból előkerült levél is tanúsíthatja. Tisza István egykori miniszterelnök levele 19 éves fiához: Kedves jó fiam, Jó anyádnak írt leveled ismét tartalmaz olyan okoskodásokat, melyeket megbeszélés tárgyává akarok tenni. Örömmel teszem ezt; szeretem, ha komoly témákat vetsz föl, s nyíltan kifejezést adsz előttünk nézeteidnek. Megjegyzéseim által felvilágosítani s felbátorítani akarlak arra, hogy őszintén, és szívesen beszélj mindenről velünk. Hogy ilyen beszélgetéseinknek lesz-e közvetlen haszna reád nézve, az attól függ, hogy kellő elfogulatlansággal, kellő lelki érettséggel s az igazság keresésére irányuló komoly törekvéssel fogadod-e az általunk mondottakat. Kiindulópontod téves, kedves fiam, midőn azt állítod, hogy az embernek csak önként elvállalt kötelességeit kell teljesítenie. Úgy látom, összetéveszted kötelességeinket életpályánkkal. Több-kevesebb megszorítással ugyan, de az állítható, hogy pályáját maga választja meg az ember, ki erre elég szerencsés körülmények közé született. (Fájdalom, ez is csak az emberek törpe kisebbségéből áll.) Az ilyen ember annak a pályának a kötelességeit tartozik híven teljesíteni, amelyet maga választott. De ez kötelességeinket nem meríti ki, ellenkezőleg, azoknak csak kis töredékét teszi. Ott van ezenkívül Isten, családunk, embertársaink, hazánk iránti kötelességeink egész komplexuma. Ezek nem tetszésünktől függenek: Isten parancsából, emberi rendeltetésünkből folynak azok. A helyes erkölcsi érzék azok felismerésében, a jellem azok következetes követésében, s a minden boldogság nélkülözhetetlen alapját képező lelki egyensúly és lelki béke abban áll, hogy Isten és lelkiismeretünk parancsainak szíves örömest engedelmeskedjünk. Külső kényszernek való engedelmesség: szolgaság. A belénk oltott belső kényszer felismerése és készséges, spontán követése felemel, megnemesít, megacéloz az élet viszontagságaival szemben, úrrá tesz vágyaink, szenvedélyeink, ösztöneink felett s biztosítja függetlenségünket minden földi hatalommal és érdekkel szemben. Hogy közelebb férkőzzem a szóban forgó kérdés gyakorlatibb részéhez: életpályádat magad választhatod, de ha valódi kötelességérzet, helyes erkölcsi érzés és egészséges lelkiismeret van benned, nem vonhatod ki magad az ezzel kapcsolatos következő kötelességek belső kényszere alól: Miután aránylag szerencsés anyagi viszonyok közé születtél, tartozol 1) lelkedet igazán kiművelni s azt a magasabb műveltséget, és érzületet elsajátítani, melyet csak komoly tudományos foglalkozás s az emberi élet nagy problémáinak alapos tanulmányozása és átgondolása biztosíthat számodra. 2) Mind azon kötelességet teljesíteni, melyeket általában a vagyon, különlegesen pedig a földbirtok ró ránk a társadalmi élet minden vonatkozásában. Szegényeknek és közcéloknak anyagi segélyezése e kötelességeink legkisebbike: erőnkből, lelkünkből kell áldoznunk, dolgoznunk kell azon, hogy embertársainkért, kik nálunk annyival sanyarúbb körülmények közé születtek, segítsük. Barátai, tanácsadói, vezetői kell, hogy legyünk a körülöttünk lakó népnek, részt kell vennünk a közhasznú társadalmi mozgalmakban, s annyi részt kell vennünk a közéletben is, amennyit minden szabad nemzet megkövetelhet minden fiától, kinek a kenyérszerzés nem köti le egész idejét. A politikával hivatásszerűen nem tartozol foglalkozni, s hogy megtehesd, sokat, komolyan kell tanulnod, könyvekből s az életből egyaránt. Remélem édes gyermekem, megérted és belátod mindezeket, de örömmel folytatom a beszélgetést felettük, ha további felvilágosításra volna ••

ZtkS

Í£'

d SzmtőApád Fesztiválkórus fokozatot szerzett a Gárdonyi kórus Emlékezetesen szép napot ért meg a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes az október 27-i minősítő hangversenyen. A Fesztiválkórus fokozat igen előkelő rangot jelent a kórusok táborában. A Lemle Zoltán református lelkész által alapított kórus lelkes és következetes munkával vívta ki e szép elismerést. A KOTA által kijelölt zsűri: Sapszon Ferenc elnök és két társa; Berkesi Sándor és Rudolf Péter a változatosan összeállított műsor után elismerően nyilatkozott az elhangzottakról. A szép számú közönség is nagy tetszéssel nyugtázta, hogy milyen hatalmas fejlődést ért el az együttes. Már az első szám után feltűnt, hogy milyen jó a hangképzés és a szövegkiejtés. Szép, kiegyenlített a szólamok hangzása és ezen felül meggyőztek arról, hogy lelkesíteni is tudják a hallgatóságot. A 14 előadott számot egyformán magas színvonalon mutatták be. Tiszta intonáció, kiegyenlített szólamok, biztonságos indítások, szép zárlatok, hajlékony dinamika és bensőségesen szép pianók jellemezték az együttes kvalitásait. A záró számként felhangzó néger spirituáléban pedig feltűnt a rugalmas ritmusjátékuk. E szakmai, technikai felkészültségen túl felszabadultan tudnak dalolni és tudnak ünnepélyes légkört teremteni. Mindebben nagy szerepet játszik, hogy a kórus lelkes tagokból áll és a felkészítő, vezénylő Naszladi Judit karvezető alapos, felkészült munkát végez. A nagy sikerhez hozzájárultak a kitűnő profi szólisták. Első helyen Lozsányi Tamás orgonaművész nevét kell feljegyezni, aki nyolc szám kíséretét látta el kiválóan. Pintér Gabriella három cj^É rabban énekelt szólót nagyszenr formában. Hepp Attila trombitaművész pedig Clarké: Jertek, áldjuk Istent című kórusmű kíséretében játszott puha szép hangon. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt a Németországban élő Gárdonyi Hajna hegedűművész, a kórus névadójának Gárdonyi Zoltán professzornak a leánya is, aki egyben közreműködött a hegedű, brácsa és orgonakíséretes Handel mű egyik zsoltárfeldolgozásában. (A brácsaszólót Auth Zoltánné játszotta. A reformáció világnapja egyik előestéjén a szép zsoltárfeldolgozásokkal valóra vált Lemle Zoltán református lelkész szép célkitűzése: kórusa ünnepi hangon hirdette minden ember vágyát: a béke, az evangélium örömüzenetét. Hűsek Rezső