Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-05 / 35. szám

1 SZEKSZÁRDI M§ARNAP 2000. NOVEMBER 5. ERDEKLI? - BEMUTATJUK! A szolgáltatáshoz nem kell protekció Molnár Tibor szobafestő, mázoló és tapétázó a mozgalmas életű, felnőtt korban szakmát váltó Ulrik Ferencről olvasna szívesen e hasábokon. - A víz-, gáz- és fűtésszereléssel, valamint tervezéssel foglalkozó cégnek ilyenkor ősszel rengeteg a munkája. Az emberek halogatják a munka megrendelését? - Általában augusztustól februárig van sok munkánk. Azt tapasztalom, hogy az emberek azért nem rendelik meg a fűtésszerelést áprilisban, májusban, mert addigra kiköltekeztek, főképpen a magas fűtési költség okán. Az elmúlt tél kivétel volt, de a korábbi években nem volt ősz és tavasz, hanem a tél után már a nyár következett, vagyis közel fél éven át kellett fűteni. - Milyen érzés más lakásában dolgozni? - Az attól függ. Ha egy rendben lévő lakásba akarnak áttetetni egy radiátort, akkor hegeszteni kell, s bizony bármennyire vigyázunk, megég a tapéta, ha fúrjuk a falat, kiszakad belőle egy darab. A legnagyobb elővigyázatosság mellett is okozunk kárt az említett munkák során. - Nem zavarja, hogy idegen lakásokban jár, kel, esetleg lakáskulcsot kap. - Az idegen lakás egyáltalán nem zavar, idővel meg lehet szokni. Megjegyzem, hogy a munka elején nem adnak kulcsot, de később, a beszélgetések során, kialakul a bizalom, s ugyancsak ehhez vezet, ha a munkához, átalakításhoz jó ötletekkel szolgálok. Másrészt: azok fogadnak bizalommal, akiknek jó ismerősük ajánlott, hiszen a legjobb reklám a jól végzett munka. - Egy lakás „megmondja, ki a lakója? - Közel sem egyértelműen. Ha az ember a lakás külleméből, a berendezési tárgyakból akar következtetni lakójára - tapasztalatból tudom hogy az gyakran félrevisz. Én a beszélgetésekből, a mondandó mélységéből következtetek. - Úgy tudom, hogy korábban autószerelésből élt. - Pontosan Így van. Eredetileg jármű-gépész technikus vagyok. 1974től jó tíz évvel ezelőttig még autókat javítottam. Voltam kisiparos, majd szövetkezeti tagként gebinesként átalánydíjas elszámolással működött a vállalkozás - működtem, közben állami cégnél csak néhány évig dolgoztam. - Ám megszűnt a gebines rendszer. - Ekkor a korábban szintén a szövetkezetben dolgozó négy fűtésszerelővel alakítottunk egy kft.-t, két „ágazattal": ők a fűtést szerelték, én pedig változatlanul autókat javítottam. Később a munkatársaim megpályáztak egy vízműépítést, s fölajánlották, hogy szálljak be én is anyagilag és munkával egyaránt. Úgy alakult a dolog, hogy végül én magam építettem Óbányán egy vízművet, mert az irányítástól kezdve minden rám maradt. Ez egyben azt is jelentette, hogy kénytelen voltam abbahagyni az autószerelést, mert arra már nem futotta az időmből. Hozzáteszem, hogy építettünk még egy vízművet, ami után szakításra került sor a „sikertörténetből" következően. Ugyanis gyakori eset, hogy amikor az emberek már elérnek valamit, amikor már jön a pénz, a dolgok már nem úgy működnek, mint korábban.... - Nem fáj a szíve az autószerelésért? - Egy darabig nagyon fájt, de teljesen átálltam az új tevékenységre, amiben tökéletesen kiélem magamat. Ezenkívül nincs is időm azon tűnődni, hogy hiányzik-e az autó, vagy sem, vagy mi lett volna, ha így..., ha úgy lett volna? - Szavaiból arra következtetek, hogy mindig a teljes szolgáltatás nyújtására törekedett. - Pontosan így van, de ezt ném veszi mindenki jó néven. Maradjunk az autós példánál. Ha hozzám elhoztak egy autót, akkor a szerelés mellett elvégeztem a lakatosmunkát, a fényezést, sőt levizsgáztattam a kocsiO Sokan úgy gondolkoztak, hogy egyik munkát egyik szakembernél, a másikat másiknál végeztetik, gondolva, hogy olcsóbban jönnek így ki. Igaz, hogy a végén nem nyertek semmit, sőt vitték ide, oda a járművet, s mindenütt egy ideig várakoztak is. Úgy gondolom, hogy az emberek nem szeretnek egy helyen nagyobb összeget kifizetni. - Ez magyar mentalitás, hiszen a világon szinte mindenütt másképpen működik a szolgáltatás. Miért? - Mert mi magyarok mindenkinél mindent jobban tudunk, mi szívesen turkálunk mások zsebében, s tesszük a megjegyzéseket. Arról van szó, hogy sokan azzal foglalkoznak, hogy a másik miért keres náluk jóval többet, ám az már közömbös, hogy mit tesz a jólétért, a háza fölépítéséért, hogy napi 14 órát dolgozik. A nyolcvanas években egy szövetkezetnél dolgoztam. Valamiért csúszott a fizetés, s úgy tűnt, hogy a fizetési napon nem kapjuk meg a járandóságunkat. Aztán délután mégis meghozták a pénzt, s a cég minden dolgozója, beleértve a nagyfőnököt is, ott állt sorban a pénztár előtt. A várakozás alatt viccelődtünk hogy teljen az idő. Megjegyeztem, hogy a főnökkel ketten mi 150 ezer forintot keresünk. Erre mindenki fölkapta a fejét, én pedig folytattam: „A főnök 120-at, én pedig harmincezret." Ettől kezdve a főnök soha nem állt be a sorba, neki az irodájába vitték föl a fizetését. Amúgy én nem akartam bántani a főnökömet, s nem is tudtam, hogy mennyit keres, csak úgy spontán, a tréfa kedvéért mondtam, amit mondtam. - A pénznél tartva mondja már el, előfordul, hogy valakitől úgymond borravalót kap a jól elvégzett munkájáért? - Egy alkalommal az Alföldön dolgoztam, amikor az egyik szomszéd megkért, hogy a fóliasátrának a fűtőrendszerét alakítsuk át. Ilyen munkát még soha nem csináltam, de a tulajdonos a régi tapasztalata alapján beavatott a sátorfűtés titkába, úgyhogy a fa- és széntüzelést gázra állítottuk át, s igen jól működött a rendszer. Egy év múlva fölhívott ugyanez az úr, hogy egy másik helyen is nézzük át a fóliasátor fűtését, mert gondok vannak vele. Elmentem az első megrendelőhöz, hogy vezessen el az új kuncsafthoz. Olyan fogadtatásban részesültem, hogy arra nincs szó. Azt hiszem, hogy a falusi ember másképpen értékeli a jó munkát, mint a városi. A két családhoz azóta évente eljárok megvizsgálni a rendszert. S hol paprikával, hol meg krumplival rakja tele az autómat... Már zavarban va gyok, amikor arra a környékre gyek, hiszen azok az emberek ki zették a munkámat, azon felül nekem más nem jár, ezért kellemetlenül is éreztem magamat. Úgyhogy legutóbb már itt Szekszárdon vásároltam bort, s vittem nekik néhány palackkal. - A zsák krumpli munkájának abszolút elismerése. Viszont a nyugati országokban nem jellemzőek az efféle kedveskedések. - Úgy hiszem, hogy a mi szolgáltatási kultúránk a többség fejében egyelőre ott tart, csak akkor működik jól a dolog, ha van protekció... Szerintem az emberek fejében kellene rendet rakni, azaz ha valaki valamiért fizet, az joggal elvárhatja a minőséget. A szakember pedig nem sértődhet meg, ha a megrendelőm elvárásai vannak - akár az esztétii szempontok tekintetében is. - Mondjon valamit a családjáról? Hány gyerekük van? - Három felnőtt gyermekünk van: Orsolya Gyöngyi a legidősebb, ő Sióagárdon pedagógus, s két kisgyermekük van: Zalán hároméves, Petra 14 hónapos... mi pedig a feleségemmel boldog nagyszülők vagyunk. Kisebbik lányom, Dóra főiskolás, 21 éves Balázs fiam pedig fűtésszerelő, de nem a szakmájában dolgozik. - Ulrik úr, ki kövesse önt a sorozat következő részében? - Nagy tisztelet övezi Karaszi Ferencet, aki postai kézbesítő. A körzetében - mi már nem ott lakunk igen jó kapcsolata van mindenkivel, nagyon körültekintően végzi a munkáját, s olyan emberi dolgokat is megtesz, ami már szigorúan nem tartozik feladatkörébe. V. Horváth Mária