Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-22 / 36. szám

2000. október 22. SZEKSZÁRDI 11 Kúlvinistu történet A szekszárdi református egyház adatokkal ugyan nem tudja igazolni, de a hagyomány szerint még Sztárai Mihály vagy közvetlen utódai térítették elődeiket a protestáns hitre. A XVIII. Század elején oly békésen megfértek Mérey Mihály apáttal, hogy együtt mentek férfiaik a katolikus főpappal II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá. Mérey híres volt utódai által nem követett vallási türelméről, ez lehet az oka, hogy a kálvinisták a régen Templom utcának nevezett mai Kálvin térhez éppen a Mérey utcát tartották legméltóbb névnek. A származásukra büszke felsővárosiak - szemben a ^émet (1882-től: Bezerédj) utcával (•Bocskai utcát Magyar utcának hívták, de Bocskai és Bethlen is, mint vallásuk védői lettek méltók a megtisztelésre. Első imaházukat 1785. december 4-én adták át rendeltetésének, ahogy azt Borzsák Endre, a gyülekezet 1873-1909 közti lelkésze megírta Építési emlékkönyv című történetében. A közösség első történetírója a ma is álló iskolát, a templomtorony átépítését és belső korszerűsítését, valamint a parókia felépítését is megszervezte, s nem véletlenül ebben a sorrendben. Az új torony, akárcsak a másik két épít•Cl J.t'i p . ^ 1 'J Borzsák Endre, az építő lelkész mény, Wittinger Sándor tolnai mester munkáját dicséri, ahogy arról a közösség bizonyítványt is adott neki. A felavatásra 1885. október 31én a hívek körébe érkezett Szász Károly, aki nemcsak püspök, hanem kora kedvelt költője is volt, s a szószékre a Mattioni Eszter édesanyja hímezte szőnyegen lépdelhetett föl. Borzsák Endre, aki több, mint egy emberöltpn keresztül szolgált, szép hangjáról, bölcs humoráról és szellemességéről egyaránt megmaradt gyülekezete emlékezetében. Az utána következő Göde Lajos együtt zokogott híveivel a trianoni békediktátum híre hallatára az istentiszteleten: 1945 után itt szolgált Kathona Géza, aki később a tolnai reformáció történetéről adott ki jeles könyvet, vagy Boda József, akinek veszprémi népfőiskoláját Móricz Zsigmond is dicsérte. Őt Tóth Lajos, majd negyed századig Szilvássy Géza lelkipásztor követte, s most - Balázsi Zoltán beiktatásakor fordul elő először, hogy az aktust püspök, Hegedűs Lóránt végzi. Talán ez az oka, hogy a gyülekezet egy a történetét, hitét és érzékeltető leoninussal (rímes disztichonnal) üdvözli, amelynek még versfői is beszélnek. Dr. Töttös Gábor Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Jn 15,1 Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: hanem miképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk Afaa az evangyéliomot, aképpen szólunk; nem úgy, ^togy embereknek tessünk, hanem Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. 1 Thessz 2, 3-4 SZázadok állnak előtted, az Úr szava adta erőnket: lépve a lépteidért lélek a lélekig ért. Engesztelni a múltat, erőt jelenünkre hit adhat: szívmeleg emberi hit szívet a szívre kinyit. Készen a lélek s teste erőtlen, akár ama este, jó Tanitónk szava szól: őrhelyen állsz, s aluszol? SZőlősgazda Atyánk metszvén, alakítva figyel ránk, őriz a szőleje rég válogatott venyigét. Áldott volt hite árva magyarnak megmaradásra, és a kemény nyakú nép el nem ereszti hitét. Rontani száz Júdás jött: fájjon e földi vajúdás, kéve megoldva, ha áll, kárhozatunk a halál. De Krisztusnak, Urunknak, elébe vezetni utunkat volt hite és ereje: vér-bora, test-kenyere. Minden nemzet kedves előtte, ha félni erős lesz: megcselekedd igazát s oltalom óvja hazád. Egynek bűne előtte a kárhozat isteni ökle, s egy fia áldozatán tárva ma égi hazánk. Gondja van őneki nagy seregére, s tudja, te ki vagy: nyája legelhet akár földi vagy égi határt. Áthat a bokrokon is szeme fénye, reménye a gond is: mert kiket útra vezet, már fiaként nevezett. Lámpást küld vezetőül elénk: te vezess, ahol ő ül, és ha szivünk dadog is, vidd igaz útra, ha hisz. Dorgálj, félni, de élni tanítsál, benne remélni, mert ima és kegyelem győz hamis isteneken. Tedd vállunkra kezed: bizonyosság itt a te neved, s tudd mi Atyánk fiaként adni a régi reményt. És nem „zengő érc és pengő cimbalom", érzés, nagy szeretet, ha veled tör ma kezünk kenyeret. Gondra, ha bátor férfi, ügyünk, ha megértve se félti, hívja apostolaként népe, remélve reményt. Egyházát, ki remény kövein felemelte, az erény köznapi vétkeivel jó Atyaként felemel. Drága fiáért ért meg néma imát, ezer évet, hol magyar élni remélt s lélek a lélekig ért. Olvasóink talán még emlékeznek arra, hogy e lap hasábjain egyik szerzőnk (és lapunk is természetesen) a leköszönő Szilvássy Géza lelkészt elbúcsúztatta. Most hasonló módon köszönti az akkori szerző (és lapunk is természetesen) a szekszárdi református gyülekezet új lelkipásztorát, Balázsi Zoltánt, akinek beiktatása 2000. október 21-én, 15 órakor lesz a református templomban. Igét hirdet: Dr. Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az új lelkésznek eredményes, élményekben gazdag szekszárdi éveket kívánunk. Ódon derű 79. REFORMÁTUS MOSOLY Egy vallásfelekezet életében is akadnak könnyedebb pillanatok, amelyek - noha történelem lapjain hivatalosan aligha szerepelnek — ízelítőt adhatnak a közösség hangulatából. A szekszárdi reformátusok, akik büszkén vallják, hogy őseik a honfoglaláskor vették birtokba a Séd-patak völgyét, talán túl sem élhették volna bölcs mosoly nélkül a viharos történelmet. A XVIII. században például eltiltották ötven évre a vallásgyakorlatukat, a kereszteles, esketés, temetés díját a katolikus apátplébánosnak kellett fizetniük, s amikor instanciájukban arra hivatkoztak, hogy ők általában Őcsényből hozatnak ilyesmihez lelkészt vagy maguk mennek oda, a határozat tudatta velük: csak nem akarják, hogy az apát miattuk megrövidüljön?! II. József aztán engedélyezte imaház létesítését, ami az idők folyamán templommá fejlődött. Ebben esett meg az alábbi két történet, amely még századunk hatvanas éveiben is közszájon forgott öregjeik körében. Egy alkalommal ugyancsak megszorulhatott a lelkész, mert egyre-másra hitelben vásároltatott a mészárszékben Pál mesternél. Vasárnap, amikor az igét olvasta föl a prédikátor, azt mondta: - S szeretett híveim, mit üzent Pál? (Ekkor, föltekintvén a Bibliából, éppen Pálra nézett, aki fölállt és így szólt:) - Azt, hogy nem ad neked borjúfejet hitelbe... Más alkalommal ismét az aznapi, talán éppen karácsonyi igét olvasott föl a lelkipásztor. Mindenkinek föltűnt, hogy két idegen - a helyi szokásjoggal mit sem törődve - éppen az első sorba, a presbiterek, a világi elöljárók padjába telepedett be s együgyű képpel hallgatta a prédikációt. A nyáj pásztora pedig fennhangon olvasta: - Kik vagytok jövevények? (Ekkor lapozott, miközben felpillantván éppen a két ifjúra eset tekintete, mire azok egyike illedelmesen felállt s a következőt mondta:) - Takács segédek vagyunk Kajdacsról. A lelkész nem jött ki a béketűrésből, hanem szelíden így szólt: Nem titeket kérdeztelek, balga tagok... Lanius Excubitor