Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-22 / 36. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 8 2000. október 22. A Demokratikus Közéletért Alapítvány jó időzítéssel október 5-én „A kiemelkedő magyar államférfiak " előadássorozatában Batthyány Lajos életét és korát mutatta he a történelem iránt érdeklődőknek, Urhán Aladár professzor úr előadásában. A professzor szerint Batthyány Lajosról napjainkig méltatlanul feledkezett el a magyar történetírás, Széchenyi és Kossuth „árnyékában" róla és tetteiről azonban a mai történetírás már reális, érdemeit felmutató képet mutat. A fiatal Batthyány katonai pályán indul, 1827-ben lép ki a hadseregből, átveszi birtokai irányítását, jogi tanulmányokat folytat, beutazza Európát, birtokain az ott látott korszerű gazdálkodási viszonyokat igyekszik megvalósítani. 1830-tól az országgyűlés felsőtáblai, ott az ellenzéki csoport tagja, 1847-től pedig az Ellenzéki Párt elnöke. 1848. március 17-én Ferdinánd császár miniszterelnökké nevezi ki, megalakítja kormányát és hozzálát a honvédelem megszervezéséhez. Amikor Jellasics betör az országba, lemond, de Kossuth kérésére újra vállalja a kormányfői teendőket. Legfontosabb feladatának az alkotmányosság és az ország önállóságának megtartását tekinti. A szabadságharc radikalizálódásával nem ért egyet, október 27-én végleg lemond, Vas megyei birtokára vonul vissza, részt akar venni a harcokban, de leesik lováról, kézsérülést szenved. Kossuthtal vitába keveredik, ellenzi az országgyűlés Debrecenbe költözését, szolgálatait felajánlva a Windischgráetz nem fogadja őt, hanem 1849. január Az első felelős magyar kormány tagjai 8-án elfogatja. Batthyány többek közt Pozsonyban és Olmützben raboskodik, felségárulási perbe fogják, halálra ítélik, majd kegyelmet kap. Haynau október 5-én akasztás általi Iáira ítéli. Batthyány utolsó szakáján öngyilkosságot kísérel meg, valószínűsíthetően „csak" azzal a szándékkal, hogy a bitófát elkerülje. Súlyos sérülései valóban megakadályozzák az akasztást, október 6-án golyó általi kivégzésre ítélik, amelyet végre is hajtanak Budán. 1870-ben a család és a főváros a Kerepesi temetőben emelt mauzóleumban helyezi el holttestét. Batthyány Lajos (1807-1849) élete A család, mint elsődleges erőtér Török Iván Ezzel a címmel tartott előadást Török Iván, a Nemzeti Családi és Szociálpolitikai Intézet főigazgatója, a Babits Mihály Művelődési Ház márványtermében, a Pszichológiai Kultúra Hetének rendezvénysorozatán belül. A kormány által nemrégiben született Átfogó Családpolitikai Koncepció ismertetésével nyitotta beszédét Török Iván. Kitért a családsegítő szolgáltatások bővítésére, mint pl. családi napközi otthon létesítése, nevelőszülői ellátás illetve oktatás, családok átmeneti otthonának biztosítása. Az előadó több felmérés eredményét közölte - nem kis meglepetést okozva hallgatósága körében. A fiatalok túlnyomó többsége tervezi a családalapítást, minimum kettő gyermekkel. Ám! A megszületett kicsik kétharmada nem mondható tervezettnek! Magyarországon 1980ban a családok száma 3 millió 28 ezer volt, napjainkban pedig 2 millió 880 ezer. Az adatok magukért beszélnek. A gyermek nélküli család-háztartások 24%os arányt érnek el, az egyszülős családok pedig meghaladják a 10%-ot! A családok egy-egy harmadára jellemző a gyermeknélküliség vagy az egygyermekes állapot. 1970 óta sajnos újból nő a válások aránya. Nyugat-Európában Ausztria, Spanyolország és Olaszország az, ahol vannak Nemzeti Családpolitikai Koncepció kialakítására irányuló törekvések. A leggyakoribb családforma mind külföldön mind pedig Magyarországon a szülők és gyermekek nem csak szerinte a szeretet legegyüttélése; e családforma kapja magasabb foka: „szeretlek, ana legtöbb támogatást is. A gyer- nak ellenére..." Panyi mek léte segíti a felelősségtudat erősödését. Török Iván szerint amilyen a családok élete, olyan az országé is. Ebből ki-ki szűije le a tanulságot... Szó esett a családok funkciós felosztásáról is, melyek a következők: szocializációs, pszichoszociális, szellemi-kulturális, gondozó-ellátó. Végül pedig részletezte a már említett koncepció céljait: az összetartó erők erősítését, a családnépesség-lelki egészség javítását, a kulturális szint kielégítését. A száraz adatok mellett a humánus „részletekre" is időt szentelt az előadó, mert