Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-01 / 33. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala 15 2000. október 15. Vendégem a Gemenc presszóban dr. Hulin István, a Tolna Megyei Kórház Baleseti Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa, akinek életét mindig is két dolog határozta meg, a gyógyítás és a zene. Ezért illik előbbi „rangjához" azonnal hozzátenni, a Szekszárd Jazz Quartet tagja, annak a kiváló együttesnek, amely tizedik, jubileumi lemezét mutatta be Szekszárdon a Művelődési Házban 2000. szeptember 21-én. A jubileumi lemez címe: Song and Rhythm 2000, s természetesen, akárcsak „elődei", óriási közönségsikert aratott. - Sok-sok orvossal készült interjúm és beszélgetésem alapján teszem fel az első kérdést, miszerint mi lehet az oka annak, hogy az Önök hivatásában sok zenét szerető, értő és művelő emberrel találkozhatunk? - Valószínű a humánum a közös találkozási pont. Valóban, az orvosok között sokan foglalkoznak a művészetek valamelyik ágával, festenek, írnak, de a többségük a zenéhez vonzódik. A másik lehetséges magyarázat, hogy az ortevékenység igényel egy olyan, iWPszakmabeli tevékenységet, amelyaz ember a hivatása közben keletÍ^Ézett rettenetes feszültséget levezetheti kiengedheti magából. - Dr. Hulin Istvánról készült interjúkból akár könyvet is lehetne már összeállítani, mégis nagyon fontosnak tartom a kezdeteket, az első lépést, amelyek meghatározták egész életét.. - Jászberényben születtem, édesapám kántortanító volt, később egy szakmunkásképző igazgatója. Öcsém szó szerint a nyomdokaiba lépett, ugyanis mérnök ember lévén, átvette édesapánktól az iskola igazgatását. Még hatéves sem voltam, amikor felfedeztem egy nagy fekete zongorát a lakásunkban. Miután édesapám orgonált és hegedült, öcsém klarinétozott, jómagam megtanultam zongorázni, hármasban zenéltünk otthon. Aztán úgy gondolta apám, hogy jó lenne azért „rendesen" megtanulnom zongorázni, először egy kántorhoz, majd egy zongoratanárnőhöz íratott be, ahonnan többször járnia piacra, mint órára. Ahol igazán ^Bnverték a zongorázás alapjait, s a^Htlémverte, az Bakki József volt, a Zeneakadémia docense. -Azért nehéz valakibe valamit „beleverni", ha nem érdekli vagy ellenáll... - Nagyon is érdekelt engem akkor már a zene, saját erőmből is tanultam, jádióból, régi kottákból, s egyre jobban kezdett érdekelni a jazz. Gimnáziumi éveim alatt - mint minden akkori diák jártam önképzőkörbe két dolgozatot is írtam a komolyzenéről és egyet a jazzről. - Közben azért az érettségi is sikerült... -Az nagyon jól, csak az utána következő felvételi nem, ugyanis Debrecenbe jelentkeztem az orvosi egyetemre, ahová habozás nélkül nem vettek fel. -A zenélésnél erősebb volt a vágy az orvosi pálya iránt? - Már gyermekkoromban békát boncoltam, s már akkor tudtam, hogy orvos akarok lenni, sőt sebész, mert mindig a „mi van benne" érdekelt. Aztán, hogy ne vesszen el az egy évünk, elmentünk - 13 sorstársammal a Lehel Hűtőgyárba, s ott másfél év alatt géplakatos szakmunkás bizonyítványt szereztem. Ezután a kitérő után mindannyian egyetemisták lettünk, ki-ki céljai szerinti egyetemre került. A Szegedi Orvostudományi Egyetemet 1960-ban kezdtem, s a zenélést sem hagytam abba. Akkor már szép repertoárom volt tánczenéből és jazzból egyaránt. Híre ment az egyetemen, hogy van egy zongorista, aki tud tánczenét és jazzt is játszani. Szegeden akkor volt menő a „Jégkunyhó" nevű éjszakai bár, ott zongoristát kerestek. Egyetemista társaim „beajánlottak", s este 10-től reggel 4-ig zongoráztam, nappal előadásokra jártam, vizsgáztam. Eltartottam magam, amire így utólag jólesik gondolni. Közben azért a többiek sem nyugodtak, így másodikban megalakítottunk egy egyetemi zenekart, tánczenét és jazzt is játszottunk. A nevünk C+D együttes volt. A C=cool jazz, a D=dixieland rövidítése. Ezzel a csapattal filharmónia vizsgát tettünk, koncertengedélyünk lett. Játszottunk a szegedi színház egyik musicaljében, amelyben Papp Éva volt a főszereplő. Megszerveztük Magyarország első vidéki jazzklubját. Ez együtt indult a Pécsiekkel, és a két klub között szoros volt a kapcsolat, kölcsönösen hívtuk egymást játszani, s volt egy közös kiadványunk is, „Jazz Híradó címmel. - Közben „teltek" az évek az orvosi egyetemen... - Másodéves egyetemistaként záróvizsgám volt anatómiából, s a koponyát fogtam ki - amit köztudott, hogy képtelenség megtanulni - a professzor megkérdezte: fiam, mi akarsz lenni? Idegsebész - válaszoltam. Aztán tovább mentek az egyetemi évek, akárcsak a zenélés. Csakhogy a zenekar egyes tagjai végeztek, így szétesett a C+D. Létrehoztuk dob, bőgő és zongorával a Hulin triót, amely az egyetemi éveim végéig futott. 1966-ban megszereztem az orvosi diplomámat. Szentesre kerültem a megyei kórházba, akkor indult be ott a baleseti sebészeti osztály. Miután a szakvizsgát csak az általános sebészeti szakvizsga után lehetett megszerezni, így hat év alatt mindkettőt letettem. Akkor ugrott be a régi álom, hogy idegsebész szeretnék lenni. Részben Szegeden, részben Budapesten megszereztem a szükséges végzettséget, s 1975-ben szakvizsgáztam idegsebészetből. - S mint a mesében, azonnal kinevezték a baleseti sebészeti osztály vezetőjének... - Ha nem jött volna egy évfolyamtársam, aki kint dolgozott Etiópiában. Kikerültem, mint orvos, és az első három hónapot abban a tartományban dolgoztam végig, ahol az az óriási éhínség volt. Százezrével éheztek és haltak meg emberek. Fél év után kerültem a fővárosba, akkor már rendes kórházba, de elmondhatom, hogy az öt esztendő alatt a fabarakktól kezdve a legmodernebb felszereléssel ellátott kórházban gyógyíthattam. Ez alatt az öt év alatt zajlottak az Etióp-Szomáliai háborúk, a polgárháború, s „termelték" a betegeket. - Ez előbbi fejezet valószínű megérne egy misét, ahogy mondani szokták, mi viszont arra vagyunk kíváncsiak, közeledik-e már az idő, amikor dr. Hulin István Szekszárd felé veszi az irányt? -Amikor 1980-ban hazatértünk Etiópiából Szegedre a családommal, már tudtuk, hogy a Kórház Baleseti Sebészeti Osztályán van egy állás. Ösztönöztek, hogy pályázzam meg. A Szakmai Kollégium az én pályázatomat alkalmasnak minősítette, mégsem én kaptam meg az állást. Most már közeledek Szekszárdhoz. Tudvalévő volt, hogy az itteni osztályvezető főorvos nyugdíjba vonul, s megkeresett az akkori igazgató dr. Molnár Ádám. Gondolkodtam, Szekszárd, Szekszárd! Szekszárd? Két embert ismertem: dr. Simon Lászlót, aki Jászberénybe való, s az egyetemen évfolyamtársak voltunk. A másik dr. Kelemen Endre, akiről azt hallottam, hogy nemcsak kitűnő sebész, hanem kiváló zongorista is. Megpályáztam az állást, s 1982. január 1 -el neveztek ki osztályvezető főorvosnak a Szekszárdi Kórház Baleseti Sebészeti Osztályára. Miután idegsebész is vagyok, átvettük az idegsebészet ágyszámát és profilját is. Fantasztikus csapatba kerültem, akik még most is ott vannak: dr. Daradics Ferenc, dr. Pető Gyula, dr. Rákász József, dr. Oroszi Ferenc, dr. Andriska István, dr. Dusa Gáspár, dr. Baráth György. Akkor nyolc orvos volt, ma 15 orvos látja el a betegeket, amelyek száma sajnos évről évre nő. Egy hétvégén 120 sérültet kell ellátni, amiből legalább egy tucat műtétre is kerül. - Aztán Kelemen főorvos úrral is „egymásra" találtak.... - Bizony itt volt a kecsegtető lehetőség, hogy együtt játszani Kelemen főorvos úrral. Akkortájt szűnt meg a Szinkron és alakulóban volt egy B. Section nevű csapat, amelyben többek között Béres János basszusgitározott és Soponyai József dobolt. Ez volt 1982ben. Ide patronált zongorázni engem Kelemen főorvos úr. O tudta miért, mert év végén már a zongorát felcserélte vibrafonra, s így velem kiegészülve alakult át a csapat, amely addig jazz trió volt, jazz quartetre. TV-felvételek, koncertek, hangversenyek sorozata következett. Ám amit nagyon szerettünk volna, hogy valamilyen hanghordozón megmaradjon a muzsikánk. Zongora, vibrafon, dob, bőgő - ez a felállás egy az egyben a világhírű amerikai Modern Jazz Quartet felállása volt. Félő volt, hogy mi is azokat a témákat fogjuk játszani, hasonlítani fogunk rájuk, utánozzuk őket, amit nem akartunk. Ezt elkerülendő, csak saját kompozíciókat játszottunk, saját felfogásban. A vágy még mindig a kazetta volt, amelyre először 1988-ban került sor. Az első nagylemez megjelenése után meghalt dr. Radnai Tibor. Az ő helyére visszajött Soponyai József. A harmadik nagylemez után eltávozott Lőrinczy Gyula, s akkor Béres János került vissza a zenekarba. Ez olyan volt, amire nem lehet mást mondani, mint azt: a sors keze. Visszajöttek azok, akik elmentek, hogy olyanok lehessünk, amilyennek indultunk. S közben két fantasztikus zenésszel dolgozhattunk együtt. Az első három nagylemezt követően 7 db CD jelent meg. A hetedik, amely most jelent meg, egyben a jubileumi 10. lemezünk. (A lemez a Babits Mihály Művelődési Ház kiadásában jelent meg, és ott meg is vásárolható.) Ami megkülönbözteti az előzőktől, hogy nemcsak a zenekar szerepel, hanem három vendégünk is, Domány Anikó ének, Körtés József fuvola-, Varga Gyula hegedűjátékával színesítette a jubileumi lemezünket. - Közeli tervek? - Október hónapban a lemezbemutató Baján, majd Szegeden a jazz napokon, október 20-án nyilvános rádió felvétel a Magyar Rádió Márványtermében. Aki a mostani koncertünkön nem lehetett itt, azoknak szeretettel ajánlom a Művészetek Házában 2001. január 1 -én tartandó koncertünket. - Osztályvezető főorvos, egy kiváló, 10 lemezét megjelentető együttes zongoristája, ezen kívül mindenki által köztudott, hogy a Tm. Orvosi Kamara elnöke, a szekszárdi női kézilabda csapat orvosa, s lehetne még folytatni a sort... S csak az Önhöz közel állók tudják, hogy jó férj és szerető apa... - A feleségem eredeti álmait - textiltechnikus volt eredetileg - sosem valósíthatta meg, mert amerre én orvoskodtam, nem Volt rá lehetősége. Ezért átnyergelt az egészségügybe, laboraszszisztensképzőt végzett, s ebben dolgozik. Krisztián fiunk óvodába Etiópiában járt, sőt az iskolát is ott kezdte. Aztán érettségi után a sport került előtérbe, a tenisz nagyon érdekelte. Már kicsi korában, ha megkérdezték, hogy milyen pályára mész, azt válaszolta, hogy a teniszpályára. Aztán a Testnevelési Főiskola sportmenedzser és teniszoktató szakán szerzett diplomát. Ezt itt.nem nagyon tudja hasznosítani, ezért még külkereskedelmi ügyintézői végzettséget is szerzett, ebben dolgozik, s természetesen még teniszt is oktat, sőt nemrégiben még minőségbiztosítási végzettséget is szerzett. - Büszkén mesélte, hogy saját próbatermük van a Babits Mihály Művelődési Házban, ahol saját maguk alakítottak ki egy stúdiót.. - A heti kétszeri próba, a kikapcsolódás a legértékesebb szabadidő eltöltés. Azon kívül még felvidít Alma nevű kutyánk, aki annyira muzikális, hogy Pavarottit hallgatva mindig dalolni kezd.