Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-23 / 3. szám

2000. január 23. SZEKSZÁRD! VAS4RNAP Vendégem a Gemenc presszóban dr. Dobos Gyula, a Tolna Megyei Levéltár igazgatója, akivel az évezred utolsó évében mi másról is beszélgethetnénk, mint a múltról, ám kivételesen nem arról a múltról, amit ő és magas hivatástudattal rendelkező kollégái őriznek, ápolnak: Tolna megye múltjáról. Dr. Dobos Gyulára vagyunk kíváncsiak, arra az emberre, akit sokan pedagógusként, sokan népművelőként, mások kutatóként, tudományos munkák szerzőjeként ismernek és tisztelnek. - Igazgató úr! Első diplomája és jelenlegi hivatása között sok a hasonlóság. Egyrészt a történelem, másrészt az irodalom, hiszen a múltban való kutatásai sorban meg is jelennek. Honnan ered az érdeklődés? - Kiváló tanítómesterem volt az •

lános iskolában magyarból és énelemből, akitől sok szép mondát, regét és mesét hallottam. A történelemi érdeklődésemet mindenképpen ide vezetem vissza. Tengődön, akkor még Tolna megye, ma már Somogy, ahol születtem és általános iskolába jártam, édesapám, aki addig a minisztériumban volt főtanácsos, megörökölte a családi földet, s kulák lett. Szinte mindent elvettek ugyan, de megmaradt a megkülönböztetés, így azután hiába voltam eminens tanuló, a tabi gimnáziumból viszszaadták jelentkezési lapomat. - Elmesélte, hogy lett mégis gimnazista, amiről nekem az jutott eszembe, az anyák nem ismernek akadályt, ha gyermekükről van szó... - Édesanyám, aki az FMSz-nél dolgozott, fogta a bizonyítványoMtcs elutazott Szekszárdra, felkeVR a Garay Gimnázium akkori igazgatóját, Horvay Árpádot, aki azonnal felvett. Kollégista lettem, s a tanulás mellett mindennel foglalkoztam, amivel csak lehetett a jeles bizonyítványom mellett. - Mi volt a minden? - A mozgalom, a kollégium, az irodalmi színpad, Kaszás és Szalay tanár úr irányításával darabokat tanultunk be, és nemcsak helyben, de bejárva a megyét adtuk elő. Volt még sport is, ahol ugyan kellő gyorsaság hiányában nem lettem gátfutó, csak gerelyhajító. Egyszóval mozgalmas 4 év volt. - Következett az egyetem... - Egyenesen Szegedre kerültem, ahol földrajz-történelem szak hiányában magyar-történelem szakos lettem. Szeged csodálatos város, ahol 5 élménydús évet töltöttem, komolyan véve a tanulást több alkalommal lettem Népköztársasági tanulmányi ösztöndíjas. Tanulás, sport, társadalmi, kutatómunka együttesen hozták Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala ezt az eredményt. A diploma után Szekszárdon a Rózsa Kollégiumban nevelőként kezdtem pályámat, és óraadó lettem a Rózsában és a Keriben. Azután 1970-ben egykori tanáraim közé kerültem a Garayba. Jól éreztem magam. - Mégis otthagyta a gimnáziumot... - Megmaradt a kapcsolatom az iskolákkal és a diákokkal is, csak más fokon. Középiskolai felelősként a megye szinte valamennyi iskolájával, számos tanárral, és nagyon sok diákkal kerültem kapcsolatba. -Ahogy lépésről lépésre előremegyünk életének történetében, egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy igazából mindig olyan munkahelyekre „ vitte" a sors, ahol akár kicsiben, akár nagyban tanított.. - Következő munkahelyemen, a Babits Művelődési Központban 1976-1980-ig voltam igazgató. Közben népművelésből szakvizsgáztam. Igyekeztem jól irányítani a 65 fős intézményt. Abban az időben a „Babits" egy fogalom volt. Az embereknek volt igényük, idejük a nem túl drága szolgáltatások iránt. Számos kiváló vidéki színház vendégjátékával évente 70 feletti színházi előadásra került sor. Ekkor kezdődtek a pódiumsorozatok, tucatnyi klub, művészeti csoport, szakkör működött. Eredményes évek, felkészült kollégákkal. Égy hátrány volt, amit minden népművelő megtapasztal, hogy ez nem 8 órás munkahely. A munkán túl azért is fontos volt ez az időszak, mert ekkor ismertem meg feleségemet. - Szép időszak volt, mondta, sikerélményekkel és mégis tovább ment... - Egy idő után megkeserítette mindennapjaimat az, hogy mindenki „értett" a népműveléshez. Akkor jött a változtatás lehetősége, elvállaltam az igazgató helyettesi teendőket a levéltárban. Éppen 10 esztendeje, hogy pályázattal először elnyertem az igazgatói megbízást. - Csalódnék, ha nem úgy folytatná, hogy akkor elvégeztem a... - Az első 10 év helyettesként kiváló alkalom volt a levéltár megismerésére. Véleményem szerint igazán jó vezető csak az lehet, aki elméletben és gyakorlatban egyaránt otthon van az általa irányított munkaterületeken. Természetesen megszereztem a levéltárosi diplomát is. Ettől az időtől datálható tudományos tevékenységem. - Soroljon fel kérem párat a kutató munkák körül, a teljesség igénye nélkül... - Az első, ezért a legemlékezetesebb, az Állami Gazdaságok Igazgatósága 50 folyóméteres irathalmazának rendezése volt. Erről tanulmányom 1987-ben jelent meg a Levéltári Szemlében. Azután következett a Perczel iratok rendezése, ezzel egy újabb szerelem, amelynek mára megérett a gyümölcse: megjelenés előtt áll a Perczel család története című monográfia. - S közben újra csak tanult, hiszen Dobos Gyulából 1985-ben dr. Dobos Gyula lett. - A doktorátusi címet Szegeden nyertem el, szakdolgozatom részben megjelent a Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. kötetében. - S folytatódott a kutatás és publikálás... - Szerkesztem a levéltár új sorozatát, a Tolna Megyei Levéltári Füzeteket, amelyek ma már 400 oldal felettiek kötetenként. A nyolcadik következik. Részt vettem Tolna mezőváros monográfiájának megírásában. Szerkesztője vagyok a három kötetes Bátaszék monográfiájának. Jelenleg a „Száz magyar falu könyvesháza" országos sorozat számára Ozora monográfiájához kutatok. Eredményt csak kitartó munkával lehet elérni. Tudják, és erre törekednek felkészült kollégáim is. Részben a kárpótlási dömping óta, részben a múlt, a „gyökerek" iránti érdeklődés növekedése miatt egyre többen jönnek a levéltárba. Ebben nem kis része van segítőkész, felkészült szakember kollégáimnak, akikhez bármikor bizalommal fordulhatnak a kutatni szándékozók. - A sok munkára és hihetetlen energiára még nem kaptam választ... - Ennyit dolgozni csak nyugodt, békés háttérrel lehet. Úgy, hogy a társ nemcsak segít, hanem értékeli is a munkát. Ez nálunk több mint 20 esztendeje így van. A gyermekek érkezése nem akadályozta munkámat, szakmai tovább menetelemet, mert feleségem szinte mindent megoldott, sőt még engem is ösztönzött. Különben is büszke vagyok rá, mert saját munkájában is maximalista. Egyik alapító munkatársa a főiskolának, kiváló munkáját bizonyítja, hogy a múlt évben elnyerte az Illyés plakettet. Gyermekeink már nagyok, Kata és Zsuzsa Pécsen jár egyetemre, Zoltán, korábbi házasságomból származó fiam, már családot alapított, van egy unokám is. - A pihenést, a kikapcsolódást mi jelenti a rengeteg munka után? - A könyvek, de egyre kevesebb idő jut rájuk. A családi kirándulások, mellyel bejártuk az országot, néhányszor külföldre is eljutottunk. Hobbim a szőlőművelés, feleségem családi öröksége, amelytől valójában rajtam kívül mindenki megválna a családból. A szőlőművelés azonban életritmust szabályozó. Nagy segítségem, de az egész családnak is az, a szomszédok által is közkedvelt, mindig segítőkész Mami. - Ma is tanít, nagy örömükre azoknak, akik azt mondták annak idején, egy jó tanár miért hagyja el a katedrát... - Soha nem hagytam abba a tanítást, 1990-ig mindig visszamentem a gimnáziumba, ha valakit helyettesíteni kellett, ma is tanítok a főiskolán - 1993-tól címzetes docensként - történelmet, honismeretet, művelődéstörténetet, kutatás módszertant. Kávéházi randevú