Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-10-01 / 33. szám
12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. október 15. REFLEKTORFÉNYBEN AZ ATOMERŐMŰ KSC SZEKSZÁRD A skalpvadász elnök az ötödik helyről nem csak álmodik A szekszárdi női kosárlabdázás élvonalbeli történetében még egyszer sem előzte meg ekkora várakozás az éppen aktuális csapat szereplését, mint most. Mert a nyári rendkívül előnyös - remélhetőleg hoszszabb távra biztosított - pénzügyi és az ezzel együttjáró szakmai változások következtében először tűzetett ki olyan cél, hogy a csapatnak, ha fene fenét eszik is, de a nyolcon belül kell végeznie. Vagyis élvonalbeli fennállása legeredményesebb évét kell produkálnia az Atomerőmű KSC Szekszárdnak. Ami realitás, amihez adottak a feltételek. A klubvezetés az 5-7. helyek egyikét tűzte ki célul, ám élek a gyanúperrel, hogy egy hetedik hellyel nem igazán lennének elégedettek az elöljárók és a szurkolók. Ebben az esetben egy közepes érdemjegy kerülhetne a bizonyítványba. Ám egy hatodik hely már a lehetőségek függvényében akár a vaskosabb borítékkal járó jó érdemjegyet vonná maga után. Ám, a maximalista elnök, Fajszi Lajos azt mondja, miért ne lehetne napról-napra hétről hétre azzal kelni, illetve feküdni, hogy márpedig ide nekem az oroszlánt is, vagyis a négy mezőnyből még mindig kiemelkedő után mindjárt a Szekszárd következzen. - Tudom, hogy az optimálisnak mondható előkészületek ellenére is össze kell érnie a csapatnak, tudom, hogy esetleg el kell sajátítani a nyerés tudományát, a jó játékosokból álló keret még nem automatikusan jó csapat, de ha megnézem a mezőny csapatai játékosállományának minőségét, akkor legföljebb négy együttest lehet a mienk elé sorolni. A PVSK-át, a BSE-ét és a két Sopront. Ezért nagyon bízom, hogy esetleg „megcsíphetjük" azt az igen perspektivikus és sokat mondó, ha úgy tetszik sporttörténelminek számító ötödik helyet. És jó lenne ennek mindjárt nyomatékot adni, hogy a nyitófordulóban nyerni tudunk Diósgyőrben. - Nem gondolja, hogy ezzel túl nagy terhet rak a játékosok és a szakvezető vállára is. Mert nem csak Diósgyőrben, hanem Kecskeméten és Zalaegerszegen sem lesz egyszerű nyerni. - Én bízom a csapatban, mert rutinos sok nehéz mérkőzést átélt játékosok alkotják, akik meleg pillanatokban is tudják, mi a dolguk, és nem fog előfordulni az, ami tavaly, hogy már megnyert meccseket engedünk ki a kezünkből, mert a végét nem bírjuk, arra az időszakra már kipontozódunk, stb. Ma már nem éppen öt azonos képességű játékosunk van, hanem nyolc. Ennélfogva a szótárból száműzhető az úgymond kezdő ötös. Tudom, hogy egy-egy kiélezett meccsen nüanszok döntenek, s egy-két nem várt vereség az alapszakaszban céljait illetően nehéz helyzetet teremthet, de lehetőségként benne van a csapatban az ötödik hely. És egy ilyen mindent felülmúló remek helyezésesetén, már most mondhatom, újabb, már igazi nagycsapatnak dukáló szponzorálási lehetőségek kapui is kinyílnának. Olyan, ami eddig legföljebb csak az elérhetetlen vágyak kategóriájában jelent meg a szurkolók előtt. Fantasztikus lenne, ha már az első évben kimutatnánk az igen komoly szponzorainknak: rászolgáltunk a bizalomra. - Ezek szerint a hazai meccseken nincs apelláta, a nagy riválisok ellen egyszerűen muszáj győzni. Ám az ön kívánságlistáján egyfajta „skalpok" is szerepelnek, hogy az országos sportsajtó Szekszárdról beszéljen. - Ez így igaz. Ha a mostaninál gyengébb csapattal képesek voltunk velük harminc percig nyílttá tenni a meccset idehaza, akkor most némely esetben talán nyerni is lehet. Jó, jó annyira azért nem indult be az agyam, hogy a PVSK, vagy a GYSEV legyőzését reális célkitűzésnek nevezzem. De annak ismeretében, hogy ezek a csapatok esetleg úgy érkeznek Szekszárdra, hogy előtte egy roppant fárasztó euroligás meccset játszottak, nos ebben az esetben „nekik kell menni", meg kell érezni a pillanatot, és ha lehet, nagy fegyvertényt véghezvinni. Meg kell, hogy mondjam, a Soproni Postás és a BSE ellen várom is, hogy ez bekövetkezzen. -A tavalyi év felfedezettje, a nézőtér kedvencévé váló Tóth Zsuzsa általános érdeklődésünkre azt mondja, hogy az elmúlt heteket, hónapokat a szisztematikusan jól felépített munka jellemezte, és az új játékosoknak, különös tekintettel a légiósokra, sikerült beilleszkedni, jó a hangulat a pályán és azon liívitl is, tényleg benne van egy jó szereplés a csapatban. - Sok új dolgot tanultunk, és begyakoroltunk be, ezzel meglephetjük a riválisokat. Kíváncsian várom a meccseket, a csapat szereplését. Eddig azoknál a nagy csapatoknál, ahol Szekszárd előtt megfordultam, mindig a tartalékok, a párperces epizódisták hálátlan szerepköre jutott, amit már nehezen viseltem. Éppen ezért jó döntés volt, hogy elfogadtam a Szekszárdiak egy évvel ez előtti ajánlatát, és bizonyíthattam. Most pedig olyan körülmények teremtődtek, hogy egy számottevő csapat formálódhat, ami segíthet komoly terveim megvalósításában. - Ha valamire, akkor a Soproni Postás skalpjára ön nagyon vadászik... - Szó, ami szó, nem igazán kaptam lehetőséget tőlük, nem is igazán vettek komolyan. Ellenük tényleg megsokszorozott erővel készülök, és a legutóbb, Sopronban 26-ot dobtam nekik. - Amitől - tanúsíthatom, mivel ott voltam a meccsen — mintegy varázsütésre téma lett, és ugyan győzött a Postás, de Németh Emil és Meszlényi Róbert le és felmenőit emlegették. - A játék hevében én is hallottam, mi tagadás. Tudtam élvezni a helyzetet, ennél már csak az lett volna felemelőbb, ha győzni is tudtunk volna. - Majd talán az idén? - Szó, ami szó, van rá esély. - Csak vigyázzon, nehogy úgy „tóthzsuzsisan" túlpörögjön. - Na nem lesz gond... meg különben is elfelejtettem már az egészet... B.Gy. Lehet még elfogadható szá- \ mú aranyunk /hat-hét/, ennyit ? reméltek az óvatosan derüld- í itök, de annyi ezüstünk, bron- | zunk és további pontszerző he- % i lyünk, mint a legutóbbi három i olimpián, már aligha. S ebben 1 már az öttusázók és a nagy { megmentő kajakosok sem lendíthetnek a magyar olimpia ; csapat szekerén. És ezen érde- i mes lesz majd az illetékeseknek elgondolkozniuk, és valamilyen pénzügyi, szakmai stra- i [ tégiát kidolgozni. Már abban l az esetben persze, ha meg akarjuk őrizni a helyünket a \ világ kis-nagy sportnemzetei ; között. Az a romlási folyan^^ • amely egy árnyaltabb memB i zelités eseténAUüij^rhető vofcj Atlantában, oMHp markát • sabban körvóhqhSácltk. Neve^ zetesen olyan mámor sikersportágak hátorszaga, mint a vívás vagy áMte vWy a lövészet, igen erőteljesen meggyengült. S\e^Kiét kirakatszakosztálytól^eltekintve I ugyanez a migu Hasítás a még érem szállitó\ajalc*kenura és öttusára is igen. %Van ugyan többcsatornáfgk^fielt műhelytámogatás a \Éjwmányos sikersportágakomf 0 a sportágak jövmsika&it megalapozó horizontjm nem igazán tág, a pénzt a Jci raKafí9mosztályok nyelik et&j^tita rftun érdemtelenül, a jwen sikerei miatt. Úgy tűnik, hagfmibb keletig valamikori tm^érarszág J^B várt sikerei mögött az orszn^r san és regi(Mm^xűi működő : úgynevezeti sportiskolák, utánpótlás-nevelo^entrumok állnak. Óva intem magamat | egyfajta efc>ldalú íéövetkezte' tés levonásMii, de nálunk is a hetvene s _év e% Közepéig létezett, mimBftt^Moprontól Budapester^^LNyT^yházáig a sportiskoWs rendszer Szekszárdon is. De valakik akkoriban mindmáig központilag nem igazán ismert koncepció ; alapján egyesületi hatáskörbe í utalták át a jövő sikereinek zá- \ | logát jelentő utánpótlás-neve- i | lést. A sokszor a szponzorok \ diktátuma miatt is felnőtt csa- J pat és felnőtt versenyző köz- ; i pontú kluboknak egyesületeknek pedig csak a retorika ) szintjén volt elsődleges feladatuk a komoly utánpótlás-nevelés. Ennek böjtje előbb-utóbb ' ugye bekövetkezik... B.Gy. ^llNMMMMMMMNMNMN
