Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-09-24 / 32. szám
2000. szeptember 24. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Vesztergombi Ferenc, Szekszárd város kiváló borászainak egyike, akit a szüreti finisben hívtam randevúra, abból az apropóból, hogy éppen az idén három évtizede gyakorolja azt a szakmát, amely városunknak immár nemcsak Európában, de a világban is hírnevet szerzett. A szekszárdi borok, az utóbbi évek egyre erősödő marketing munkájának köszönhetően immár felvehetik a versenyt a világ legjobb boraival. Vesztergombi Ferenc az ezredfordulón egy arany és egy bronzéremmel járult hozzá a szekszárdi borok hírnevéhez, a Zürichben megrendezett EXPO-VIN nemzetközi borversenyen. -A Vesztergombi név a szekszárdiak fülében igencsak ismerősen cseng... - Őseink, több száz évre visszame^fe szekszárdiak, s földműveléssel SPalkoztak. S mint minden szekAszárdi természetesen borászattal is. ^Wgy nem volt kétséges, hogy a Garay Gimnázium után a Kecskeméti Kertészeti Főiskolát választottam, ahol 1970-ben szőlész-borász szakon szereztem diplomát. A kezdetekről szeretném elmondani, hogy nagyon sokat tanultain édesapámtól, s a szülők és a nagyszülők szőlőművelés és borkészítés iránti már-már alázatos hagyományőrzését valószínű a véremben hordom. A főiskola alatti hivatalos nyári gyakorlatomat pedig itthon Szekszárdon egy olyan kiváló a mai napig elismert szakember mellett tölthettem el, akit az egész város ismer, Horváth Józsefről, mindannyiunk tisztelt Józsi bácsijáról van szó, aki akkor az őcsényi TSZ főkertésze volt. %- A diploma után mégsem itthon dted borász pályafutásodat.... „Az 1970-es esztendő számomra kettős ünnepet hozott" - Főiskolás koromban megismerkedtem egy lánnyal, aki balassagyarmati, s Kecskeméten járt óvónőképzőbe. Az 1970-es esztendő nemcsak a diploma megszerzése miatt volt fontos számomra, hanem azért is, mert akkor tartottuk az esküvőnket. így a három évtized számomra kettős ünnepet hoz. A borász pályafutásomra visszatérve, szerettem volna hazajönni a diploma megszerzése után, s a szakmában dolgozni, sajnos nem tudtak fogadni. Az Alföldön viszont egy kis TSZ hirdetett egy pincemesteri állást - Csemő községben - amit megpályáztam, s most visszatekintve talán azért volt jó, mert mindjárt a mélyvízbe kerültem. Ebben az ötezer hektós pincében enyém volt minden döntés és a vele járó felelősség is. Aztán egyesült három termelőszövetkezet, ahová főagronómusnak hívtak, amit nem vállaltam, viszont a pincevezető állást igen, ami szintén nagy kihívás volt. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala ISáy sültei raüdavü j^l \ - Véglegesnek tekintetted Szekszárdtól való „elszakadásodat"? - Egy pillanatra sem! Bármennyire is jól éreztem magam, a cél mindig az volt, hogy haza, haza. Ezért mindig érdeklődtem, hogy milyen lehetőségeim vannak, hogy ha adódik, élni tudjak vele. Aztán egy autóbalesetünk meggyorsította ezt a folyamatot, s 1978-ban hazaköltöztünk. A Szekszárdi Állami Gazdaságban főborászi állást kaptam, s 1983-ig ebben a beosztásban dolgoztam. - Az Aliscavin újabb, bár nem nagy változást hozott az életedbe... - Amikor megalakult, a termelési igazgatói poszton majdnem kerek tíz esztendőt töltöttem el, akkor már sok-sok szakmai tapasztalattal a hátam mögött. A nagy változást az 1992-es esztendő hozta, amikor egy régóta dédelgetett tervem kezdett megvalósulni, a saját kis „cégem", pincém kialakítása. - Ahogy mesélsz a saját terveidről, - amely most már tudjuk megvalósult - mindig többes számban beszélsz... Ezek szerint nem voltál egyedül, amikor ezt a családi vállalkozást létrehoztad? „A feleségem biztosította számomra a nyugodt hátteret" - Az öcsém, a feleségem és a fiam. A legnehezebb első 2-3 évben a feleségem nagyon sokat segített, s nemcsak azzal, hogy biztosította számomra a nyugodt hátteret, hanem tevőlegesen is részt vett a munkában. Egyébként ő volt a vállalkozásunk első alkalmazottja. - Miközben a szakmai utadat „járjuk " végig, felnőttek a gyerekek, az 1973-ban született Csaba és az 1975-ben született Krisztina... - Csaba fiam, aki a vállalkozásunkban a marketing részt viszi, Mezőtúron a Mezőgazdasági Főiskola marketingszámviteli szakán szerzett diplomát, Krisztina lányunk már féijhez ment, Budapesten él, és férjével egy jól működő sajt- és borüzletet vezetnek. Fiam végzettségének azért örülök, mert így a vállalkozásunkban nemcsak a bor előállításához, hanem az értékesítéshez is „meglett" a szakember. Ezen felül nagy örömmel látom, hogy komolyan foglalkozik a feldolgozási és érlelési kísérleteivel. Úgy látom, és érzem, hogy egyre nagyobb szerepet vállal a borászkodáson túl az irányításban is. Az 1997-es Cabernet-France, Merlot (Turul) borával szép piaci sikereket ért el. - Mint apa, gondolom az a leghőbb vágyad, hogy túlszárnyalja a Te sikereidet, ami nem kis kihívás, hiszen az egész oldat kevés lenne arra, hogy hányszor és milyen versenyeken lettek díjnyertesek kiváló boraid... - Voltam év borásza 1993-ban, Brüsszelben értem el az első nemzetközi sikert 1995-ben, Franciaországban a bor világversenyéről egy arany és egy bronzéremmel tértem haza 1998-ban, tavaly Budapesten a VINAGORA borversenyen ezüstérmet kaptunk, s ugyancsak tavaly a már említett zürichi borversenyen aranyéremmel díjazták borainkat. A Magyar Borakadémia keretén belül működő Zászlós Borok Rendje a mi kadarkánkat találta az országban a legjobbnak, s a kadarkáért való munkálkodásomat díjjal is elismerte. A városi és megyei borversenyeken rendszeresen részt veszünk, díjazottak boraink, s mindig a nagydíjas termelők között vagyunk. „Szekszárd egyik büszkesége a Béla téri Borház" - Két évvel ezelőtt Szekszárdon a Béla téren egy olyan borüzletet nyitottál, amely a szekszárdiakat szívet melengető büszkeséggel tölti el, a vidékről illetve külföldről idelátogatók számára pedig a szekszárdi borvidék bemutatásának egy kézzel fogható, szemmel látható, szájjal ízlelhető gyöngyszeme... - Ezzel az üzlettel is egy régi álmom teljesült, s túl azon, hogy boldogok vagyunk, ha a fentieket érzik és gondolják az emberek, számunkra ez az üzlet mint reklámhordozó és mint gazdasági egység beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A célunk az volt, hogy a szekszárdi karakterrel bíró, ugyanakkor nemzetközi igényeknek megfelelő különleges minőségű vörös borokkal találkozhasson az üzletbe belépő. - Több borász szakmával kapcsolatos szervezetnek vagy a tagja... A felsorolása bizonyára annyira lehetetlen, mint díjazott boraidnak... - Hegyközségi alelnök vagyok, a borászati bizottság elnöke. A Magyar Borakadémia tagja, a Pannonbor-míves cég - öt borvidék tíz borásza alapította meg azzal a céllal, hogy emeljék a magyar bor rangját a világban - alapító tagja vagyok, borrendi tag, ahol a fSpohámak tisztséget töltöm be. - A legaktuálisabb kérdést hagytam u végére. Milyen a szüret a Vesztergombi családban ? „Az idei év egészen különleges..." - A szüret a legkedvesebb, legizgalmasabb, legnagyobb munka, hiszen az egész évi munkánk gyümölcsét takarítjuk be. S ha már sikerült jó minőségű bort termelni, akkor folytatni lehet a technológiával. Az idei év egészen különleges, harminc éve borászkodom hivatásszerűen, de ilyen évvel még nem találkoztam. Szakmailag is kihívás, megmozgatja az embert. Várhatóan nagyon nagy minőség lesz a 2000. év szüretéből. Mennyiségi növekedést ez nálunk a tudatos termelésszabályozás miatt nem jelent. Ennek ellenére fokozottabb figyelmet érdemel ez az év, éppen az időjárás okozta különleges termés miatt. Ami a szüret hangulatát illeti, már leszoktunk a klasszikus szüretről, hiszen ilyen nagy mennyiségű munka esetében erről nem is lehetne szó, viszont minden évben egyszer összejövünk, mindazok az emberek, akikkel egész évben együtt dolgozunk, s egy évet záró szüreti vacsorát rendezünk. -A Szekszárdi Szüreti Fesztiválon hol találkozhatunk veled? -A diplomata szüreten, majd a bor bemutatón részt veszek saját boraimmal, és természetesen, mint borrendi tag a borrend szokásos minden évben megrendezett programján. -Amikor nem borászkodsz, akkor mit csinálsz? - Akkor is borászkodom. A feleségem szokta mondani, hogy „könnyű" helyzetben vagyok, mert nekem a munkám a hobbim is. Valamikor nagyon szerettem olvasni, ma is egész könyvhegyek sorakoznak, s nagyon remélem, hogy eljön egyszer az idő, amikor jó kezekben tudva a vállalkozást sor kerül arra, hogy kézbe vegyem őket.
