Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-09-17 / 31. szám

15 2000. szeptember 17. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban dr. Kiss Gyula, a Szekszárdi Vagyonke­zelő Kft. igazgatója, akivel találko­zásunk apropóját egyrészt az adja, hogy Szekszárd város lakói kicsit közelebbről megismerkedhessenek a 2000. február l-jén kinevezett igazgatóval, másrészt az interjú megjelenése után következő napon új rendszerben működnek Szek­szárdon a parkolók. - Igazgató úr! Közel két évtizede él Szekszárdon, több nagy cégnél töltött be vezető pozíciót, azt viszont valószínűleg sokan nem tudják, mi­lyen messziről vezetett az útja a mi városunkba. - Kisvárdán születtem, két lány után harmadik gyermekként. A gyer­mekkori és tinédzserkori szép emlé­kek oda fűznek. Amikor érettségi után elhagytam a szülővárosom, nem gon­doltam, hogy ez a döntés végleges lesz. Budapesten a Műszaki Egyetem lekedésmérnöki Kar rendszer­'ező szakán szereztem diplomát ^^82-ben. Egyetemi évfolyamtársa­dat, aki szekszárdi származású, vet­tem feleségül, a házasságkötésünk már itt volt Szekszárdon, s itt lett az otthonunk is. „Mindig arra törekedtem, hogy ha leh et, valamit szebben, jobban teljesíteni, akkor úgy tegyem" - Kisvárda, Budapest, Szekszárd... Hol volt az első munkahelye fiatal mérnökként? - Végzettségemnek megfelelően, először a KPM-nél dolgoztam közle­kedési területen, majd onnan az akkor még közel ezer embert foglalkoztató Városgazdálkodási Vállalathoz kerül­tem, kommunális és gépészeti főüzemvezető munkakörbe. Ezekben az években ismertem meg igazán a « st, hiszen a napi munkám során |üzemeltetési feladatokkal foglal­Im. Mindig arra törekedtem, hogy ha lehet valamit szebben jobban is teljesíteni, akkor azt úgy tegyem. Ezért folyamatosan képeztem magam, a gazdasági mérnöki diplomát is meg­szereztem. A rendszerváltáskor reménnyel és bizalommal telve figyeltem az esemé­nyeket, de azt tapasztaltam, hogy a „nagypolitika" egyébként szimpatikus céljai helyi szinten gyakran alaposan átalakulva valósultak meg. Legjobb képességeim szerint dolgoztam, sor­som mégis másként alakult, mint ahogy szerettem volna. - Mi volt a kiút, a kapaszkodó? - A vállalkozói szférában keres­tem a megoldást, egy közlekedési szolgáltató betéti társaságot alapí­tottam. A vállalkozás éveken keresz­tül megnyugtatóan biztosította a megélhetésünket, azonban a fejlesz­téshez tőkére lett volna szükség, amivel nem rendelkeztem. Ezért az­tán úgy döntöttem, hogy a tanulmá­nyaim során felhalmozott, szellemi tőkémet fogom hasznosítani. Két diplomával a zsebemben pályázatok tucatjait készítettem, kerestem a lehetőségeket. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala M^M! - S mikor sikerült? - 1994-ben a Gemenc Volán Rt.-nél pályázat útján nyertem el a személy­forgalmi vállalkozási osztály vezetői munkakört. Három év alatt sikerült életet lehetni ebbe az osztályba, annak ellenére, hogy a piaci kereslet egyre in­kább lanyhult - lecsengetek a törökor­szági utak, a belföldi turizmus vissza­esett, a külföldi még nem futott fel - az osztály teljesítménye folyamatosan emelkedett. Ebben az időben már jár­tam a jogi egyetemre, mert meg­győződésem volt, hogy nem elég a műszaki alapokat és a gazdasági össze­függéseket ismerni, jó ha tudja az em­ber, milyen jogszerű lehetőségek nyíl­nak meg és záródnak be egy-egy terü­leten. Ugy gondolom, ha tisztán aka­rok látni, akkor műszaki-közgazdasá­gi-jogi ismeretekkel egyaránt kell ren­delkeznem, amit aztán a gyakorlatban is egységesen tudok hasznosítani. „A fizetőparkolók kiépítése, üze­meltetése a városiasodás, a moto­rizáció szükséges velejárója" - Csodálom az optimizmusát és azt az erőt, ami megvan Önben, hogy így gondolkozzon. Hogyan alakult a to­vábbi életútja? - A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közlekedési szakembe­rek számára kiírt pályázatát elnyerve, a kamara munkatársa lettem, ahol elsősorban közigazgatási jellegű közlekedési ügyekkel foglalkoztam, s közben tavaly megszereztem a jogi diplomámat is. Kellemes hangulatú munkahelyem volt, mégis úgy érez­tem, az ottani feladatoknál többre va­gyok hivatott. S ekkor jelent meg a felhívás a jelenlegi beosztásomra. Benyújtott pályamunkám alapján a Közgyűlés engem választott, így 2000. február 1-től a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. ügyvezető igaz­gatójaként dolgozom. - Sokunknak csak sejtelmeink van­nak arról, hogy mit is takar ez a hiva­tal, Szekszárdi Vagyonkezelő Kft... - A cég 100%-ban önkormányzati tulajdonban van. A kft. vagyonát a ko­rábban önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségek, irodák és egyéb nem lakáscélú helyiségek teszik ki. A cég fő feladata a saját ingatlanok hasz­nosítása, elsősorban bérbeadással, va­lamint az önkormányzat tulajdonában lévő közel 300 lakás kezelése. Új fel­adat és a korábbinál lényegesen na­gyobb volumenű a szekszárdi fizető parkolók kiépítése, üzemeltetése, amely a városiasodás, a kiteljesedő motorizáció szükségszerű velejárója. A fejlődő városok szinte mindegyiké­ben megvalósult már, hogy a frekven­tált helyen lévő közterületeket fizető parkolókká alakították ki. A gazdasá­gilag fejlettebb országokban ezt már évtizedekkel ezelőtt megoldották, ná­lunk először a fővárosban, majd a ha­társzéli nagyvárosokban, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagyka­nizsa, majd Siófok, Székesfehérvár, Kaposvár, s Baján keresztül hozzánk is eljutott a létesítés szükségszerűsége. - Hogy működik majd ez a rendszer? - A új parkolási rendszer beve­zetéséről a Közgyűlés döntött, a kiépí­tésre és az üzemeltetésre a Vagyon­kezelő Kft. kapott megbízást, ami a munkába állásom eddigi legnagyobb feladata. A belváros fizető parkolóiban szep­tember 18-tól a nappali órákban csak az érvényes jeggyel vagy bérlettel ren­delkező gépjárművek várakozhatnak. Estétől reggelig, illetve szombat dél­utántól hétfő reggelig továbbra is min­denütt ingyenes marad a parkolás. A kijelölt díjfizetős területekre összesen 24 db korszaíi, számítógép által fel­ügyelt jegykiadó automatát telepítünk, melyeknél aprópénz vagy chipkártya felhasználásával parkolójegyet válthat­nak az autósok. A parkolókat gyakran használók havi vagy éves parkolóbér­letet vásárolhatnak a Szekszárd, Bezerédj u. 2. sz. alatti ügyfélszolgála­tunknál. Azok a szekszárdi lakosok, akiknek lakása előtt csak fizető parko­ló van, természetesen ezután is bármi­kor ingyen parkolhatnak a lakásuk előtt, ha a térítésmentesen besz­erezhető „Lakóhelyi parkolási igazoló­lapot" kérik az ügyfélszolgálatunktól. „Biztonságosabb, egészségesebb körülményeket teremtünk" - Mint minden újnál, bizonyára itt is lesznek majd felháborodó, ellen­drukkerek... - Nemcsak a közel 40.000 szekszár­di lakost, hanem az itt dolgozó vidéki­eket, valamint az idelátogató bel- és külföldi turistákat is érinti az új parko­lási rendszer bevezetése. Biztos va­gyok abban, hogy ha nem is mindjárt, de az emberek megértik majd, hogy ez a kor, és az egyre nyomasztóbb mértékű motorizáció a városiasodás következménye, és az így kialakuló forgalomszabályozás mindannyiunk érdekét szolgálja, hiszen ezáltal biz­tonságosabb, egészségesebb körülmé­nyeket teremtünk magunknak. - Hét hónapja tölti be az igazgatói posztot Milyen közeli és távolabbi tervei vannak a munkáját illetően? - Sok tervem van, órákig tudnék beszélni róluk, de megvalósításuk még sok minden függvénye. A legfon­tosabbnak azt tartom, hogy a rám bí­zott közel másfél milliárdos vagyont szeretném úgy működtetni, hogy an­nak előnyeit az egész város érezhesse és élvezhesse. Megoldásra törekvő ember vagyok, ha új feladattal kerülök szembe, akkor mindig a legjobb megoldást keresem, s ha megtaláltam, akkor tovább me­gyek, hogyan lehet mindezt a leghaté­konyabban megvalósítani. - Amint mesélte, mostanában ke­veset látja a családja, hiszen ez az első hét hónap mindjárt nagy felada­tokat is hozott... - Valóban, mostanában kevés a szabadidőm. Ezt inkább jóérzéssel mondom, mert a megszerzett tudáso­mat végre a gyakorlatban is hasznosít­hatom. Mérnök feleségem, akivel együtt végeztük az egyetemet, azóta tanári diplomát is szerzett, s az Ady Endre Középiskolában tanít mérnök­tanárként. Egy 16 éves fiunk és egy 11 éves kislányunk van, akikkel koráb­ban nagyon sokat kirándultunk, fél Európát bejártuk. Manapság kevesebb idő jut a közös együttlétekre, pedig nagyon fontos volna, mert a családi körben, a szabadban eltöltött órák szá­momra is kikapcsolódást jelentenek. „Számomra nem igazi öröm, ha valami csak nekem jó..." - Aki Önt hallgatja, amint magá­ról és a családjáról beszél, nem gon­dolná, hogy három olyan diplomával rendelkezik, amelyek mindegyike elég racionális... Szavaiból sok hu­mánumot, empátiakészséget és nagy­nagy életigenlést érzek kicsengeni... - Igyekszem úgy élni, hogy mindig a szépre és a jóra törekedjek. Akkor örülök igazán, ha valami nem csak ne­kem jó, mert attól lesz jó a jó és szép a szép, ha együtt, közösen teremtjük meg és mindannyian élvezzük előnyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents