Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-23 / 3. szám

2000. január 23. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1 i MEHRWERT IGNÁC FELJEGYZÉSEI SZEKSZÁRDRÓL A honfoglalás ezredik évfordulójára készülve Tolna vármegye közgyűlése időben határozatot hozott egy megyei monográfia elkészítésére. Szekszárd nagyközségről Mehrwerth Ignác főjegyző feladata volt öszszegyűjteni a legfontosabb adatokat, melyeket 1884-ben nyomtatásban is kiadott, Jegyzőkönyv Tolnamegye monographiájának megírásához beszerzett adatokról Szekszárd nagyközséget illetőleg címmel. pontba szedett gyűjtésből ^Píerül, hogy az adatokat a szekszárdi vasút megnyitása előtt, tehát 1883. novemberénél korábban adta nyomdába. Feltehetően nagy munkával összeállított jegyzőkönyvét a monográfiával megbízott szerzők - Kammerer Ernő és Wosinsky Mór - nem használták fel, a monográfia el sem készült. Mehrwerth gyűjtése mégsem volt hiábavaló munka. Olyan adatokat adott közre Szekszárdról, melyekről sokáig nem lehetett olvasni máshol, vagy kisebb pontosítással ma is használhatók. Az érdekes gyűjtésből közre adunk néhányat, a helytörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánlva Mehrwerth ^wiác - Garay János Obsitosák prüsszentő diákja - ritkaságnak számító könyvét. A nagyközség 12.969 kh nagyságú határából 3538 holdat tett ki a szántó, és 2640 khat a szőlő. A réteken és legelőkön kívül 2872 kh erdő is tartozott Szekszárdhoz. A bortermés évi átlagát 80-100 ezer akóban adta meg ( 43-54 ezer hl), melynek kb. 80%-a eladásra került. Legnagyobb birtokrésszel a Tanulmányi Alapítvány rendelkezett, melyet báró Augusz Imre követetett 294 holddal. A régi iratok alapján 1750-től van névsora a bíróknak, a jegyzőknek 1756-tól. A bíró évi fizetése 500, a jegyzőé pedig 600 forint volt, természetbeni juttatás nem járt. Tíz főből álló rendőrség szolgált, parancsnokuk 300 forint évi fizetést kapott, a közrendőrök pedig 150 forintot és egyenruhát. Az egészségügyi szolgálathoz a községi orvos és néhány bába tartozott. Szekszárd főjegyzője számot adott az emeletes házakról is; a megyeháza, a városháza, az uradalom épülete, a takarékpénztár és a kórház volt ide sorolható, a magánházak közül összesen hét. A megye választott testületébe a 11 ezer lakost meghaladó Szekszárd 20 virilis (legnagyobb adófizető) és 13 választott tagot delegált, a városi testületben 20-20 fő volt a virilis és a választott tagok száma. Sok hivatalnok lakik Szegzárdon, jelesen a megyei tisztviselők nagy része, a járásbíróság, törvényszéki, kir. adóhivatali, kir. mérnökségi tisztviselők és hivatalnokok s az uradalmi tisztek írja Mehrwerth a Jegyzőkönyvben, majd így folytatja - Életmódjuk a tápszert illetőleg, a szegzárdiáknak sorsukhoz képest nagyon különböző: Hüveles vetemények, burgonya, káposzta, répa, füstölt sertés hússal, a száraz tészta félének több neme, marha és birkahús paprikáson, ezek a köznép szokott eledelei. Legnagyobb számban a katolikusok vannak (8893), már 1711 óta vezetik anyakönyvüket, az első bejegyzéseket Czignanovits Mátyás Jézustársasági atya tette. A reformátusok és az ágostai hitvallásúak (1753 fő) első lelkésze Vitéz József, anyakönyvüket 1784 óta vezették. Növekvő számban éltek zsidó vallásfelekezetűek is (423), 1840-ben kezdtek anyakönyvezni. A négy elemi iskolába járó 1411 gyermek közül 1003 a katolikus, 334 a református, és 74 a zsidó vallású. Tanítóik 300500 forint évi fizetést kaptak, a természetbeni juttatások - tűzifa, bor, veteményeskert stb. mennyiségétől függően. Mehrwerth Ignác a jegyzőkönyv készítésekor nem feledkezett meg Szekszárd hírességeiről sem. írt a Mária Terézia idejében katonáskodó és generálisságig emelkedő Nagy Ferencről, vitéz Háry János fazekasmesterről és az őt megéneklő Garay Jánosról, de leghoszszabban a mihaszna korhely Benevits Jóskáról. Őt jómódú családja taníttatta és huszárnak adta, de mindenhol gondot okozott nehezen zabolázható természete. Leghíresebb mulatsága az volt, hogy - amikor már minden birtoka odalett kaszásokat fogadott és cigányzenére kaszáltatta velük háza udvarán - a semmit. Hajnaltól estig dolgoztatta őket, aki lustálkodni próbált, azt meg is verte, közben etette és itatta valamennyit. így sikerült eltékozolnia a teljes vagyonát. A terményszállítás többnyire szekerekkel történt, nagyobb távolságra gőzhajóval a gemenci hajóállomástól, vagy Bátaszéktől vasúton. Nagyobb gazdasági vállalkozás ebben az időben a Szekszárdi Takarékpénztár, a Népbank, a nyomda és a Borkereskedő Társaság. Összesen 25 kisebb-nagyobb üzlet forgalmazott méterárút, vasárút és vegyes cikkeket. Ezekben az években szűntek meg a csizmadia, kádár, szűrszabó, szűcs, fazekas, asztalos céhek, helyettük ipartestületek alakultak. Az erős céhbeli hagyományokra utal, hogy az a zászló, mely alatt a processiókat (körmenetet) megjárni szokták, sokkal nagyobb varázs erőt gyakorol rajok, sem hogy azt elhagyhatnák. Ami nem is csoda, hiszen a csizmadiák 1726-tól számították céhük idejét, de a többiek is évszázados szokásokat alakítottak ki. Az új köztestületekben negyven szakmában 272 mesterembert számláltak. Legnagyobb számban a csizmadiák (39), a takácsok (22), a kocsmárosok (21), a szabók (18), a kovácsok (17), a molnárok (17) és a sütők (17) voltak. Űzték a bábos, esztergályos, kalapos, órás, ötvös és szappanos mesterséget is. Egy-egy iparos foglalkozott pl. az aranyműves, a cukrász, a fésűs, a harisnyás, a szitás, a szíjgyártó szakmával. Kaczián János Odon derű 58. Különös bálvendégek /1880/ A Szekszárd központjában oly jellegzetes-büszkén álló Garay-szobor láttán senki sem gondolná, hogy a nagy mű elkészültét és felállítását negyven évi gyűjtés előzte meg: 1857. augusztus 27-én tartották az első hangversenyt e célból s nyomában még sok száz táncestély, bál segített a jó ügynek. Akadt olyan is, amely 1880. január 24-e éjjelén a korabeli sajtó figyelmét sem kerülte el. „Tolna megye egyik nagyobb községe, mely nemrég még város nevet viselt s mely a megyének nevét előszeretetből kölcsönözte, sajátságos vendégek által látogattatott meg a napokban, éppen akkor, midőn buzgó értelmisége a Garay-emlékszoboralap javára táncvigalmat rendezett. A táncterem ünnepies arcokkal telt meg. Pharaó ivadékai (a muzsikus cigányok) lelkesítő hangok előidézésével voltak elfoglalva. S a fiatalság szédítő illusiók kíséretében lejtette a táncot, mely lassú méltósággal kezdődik, hogy később a viharos jókedv erejének engedve szilaj mozdulatokban leljen a keleti származásból kifolyó befejezést. A pillanat ünnepélyessége, varázsa uralta az egész közönséget; a kedélyek szelíd világa a magasztaltság rohamos nyilvánulásának engedett helyet s midőn már a társaságban semmi sem volt, ami e gyarló földre emlékeztetett volna, megjelent a fényesre csiszolt padlózaton, lassú ügetésben haladva három jól táplált s ebből kifolyólag rendkívüli terjedelemre vergődött - izé - patkány!! A varázs egy varázsütésre eltűnt; a hölgyek egy pillanat alatt a helyzet magaslatára emelkedtek s a székekre és kerevetekre ugráltak; az erősebb nem tagjai pedig egy jól tervezett hajtóvadászatot jeleneteztek, mely azonban csak a betolakodók elűzését eredményezte. A mulatságos esemény, amily hirtelen jött, éppoly hirtelen befejezést nyert, hogy egy mi által sem zavart kellemes mulatságnak engedjen helyet, mely aztán akkor végződött, midőn a téli nap halovány sugaraival a tolnai templom tornyát megaranyozta! Tamásiban és Bátaszéken is rendezhetnének ilyen patkányos táncvigalmat, mely a Garay-szoboralapnak 100 forintot juttatott!" Lanius Excubitor