Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-02 / 25. szám

2000. június 18. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 lÉsM !hMu$» ^SfeMl Mf ilite 1 Egy nő, kinek alakja sokakban felébreszti a hála és csodálat érzését. 1944. 02. 10-én született Budapesten. Gyermekkorának végén családjával 1956-ban elhagyta Magyarországot, mert el kell hagynia. Graz városában és Bécsben éltek. Münchenben tanult. Az akkori tanulmányi követelményeknek megfelelően szociális munkás diplomát szerzett. Talán az itt szerzett tapasztalatok tették fogékonnyá az emberi szenvedések iránt. O volt az, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton belül igen sokat tett a nélkülöző gyerekek megsegítéséért. Sok hasonló anyagi körülmények között élő társával ellentétben ő bőkezűen adott a rászorulóknak, hisz erről szólt az élete. Skoda Klárát, a Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának vezetőjét kértem, mondja el: hogyan vették fel a kapcsolatot a grófnővel. Mi volt tevékenységének főbb területe, illetve milyen körülmények közt élt? - Végtelenül egyszerű volt és ennek megfelelően is élt. 1993-ban látogattunk ki a kezdő tagokkal Németországba. Ott ismerkedtünk meg a grófhővel. Később megvette a mezőgazdasági kombinátot és Kajmádon lévő kastélyát. Több alkalommal látogatott le Szekszárdra és ő keresett fel minket, mint lovagrendi tag. Mindig így kezdte: „Mi a legnagyobb probléma, miben segíthetek?". Felvette a kapcsolatot a Tisza cipőgyárral és 250280 pár lábbelit szerzett télen a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Minden évben megrendezzük a Szent Erzsébet Jótékony Célú Bált. Ennek eddig a grófnő volt a fő támogatója. Pénzösszegekkel és a gazdaságából származó finom bortermékekkkel is ellátott bennünket. Mikor 2 éve árvízkárosulást szenvedtek a kárpátaljaiak, akkor 1000 márkát küldött a megsegítésükre. 1997 óta rendszeresen 35 gyerek étkeztetéséhez járult hozzá a Zrínyi Miklós Általános Iskolában. Ők ingyen étkezhetnek, a gazdaságból származó kolbász pedig gazdagabbá tette, teszi a gyerekek étrendjét. A szekszárdi Hajléktalan Sz; illó karácsonyán is szeretettel gor dóinak a grófnőre, hisz minden év jen 30 kg húst biztosít a szerencséti en emberek. Az Erdélyben, Kárpátalján élő magyarokkal való kapcs )latfelvételben is nagy szerepe 1 olt. Ő szervezte a Magyarország* n élő, illetve a határon túliak nyíralását csereprogram keretében 2- i éven át. Bizton elmondhatom róli, hogy kevés embert jellemzett en: ryire a precíz munka és egyszerűsé Több kastélya volt Nénetországban. Ezek mindegyike nemes egyszerűséggel volt berendezve, akárcsak a kajmádi. Ez utóbbihoz kapcsolódik egy kedves, talí ló történet. Turistacsoport érke; ett és szerették volna megnézni a kastélyt. Megkérték, hogy kalauzolja őket. A grófnő nem hozta ti domásukra, hogy itt voltaképp ő a ház asszonya, hanem, készségesen engedett a kérésnek. Ezután k Ikesen jött a rákövetkező napok egy ikében a szeretetszolgálathoz egy borítékot tartva kezében. „Ezért v ilóban megdolgoztam"- így nyújtotta át a kis csomagot. Volt benne 50-100 márka. A kalauzolásért.... Fiával folytatott utolsó beszélgetéseinek egyikében megkérte, hogy a temetésére szánt virágok árát inkább adják a szegényebbeknek... Még utoljára is a szolgálat céljai lebegtek szeme előtt. 2000. májusában szólította őt magához az Úr, s a holland határ mellett lelt végső nyugalomra. A Katolikus Egylet és a Máltai Szeretetszolgálat a város díszpolgári címére jelölte őt. Panyi Zita ŰRNAPJA - 2000 A keresztény világ - vele a Szekszárdi Római Katolikus Egyházközség - egyik legfelemelőbb ünnepe idén az oly erősen várt, meg-megcsendesedő, s újra bőven hulló esővel és széllel köszöntött városunkra. Ezzel a közösség, az ünneplők Oltáriszentséget a városnak felmutató, Belvárosunk legszebb, történelmi részén szokásos körmenete nélkülözte a szabad tér adta szépséget, a külső világ felé Í

megnyilvánulást, kárpótolva viszont a résztvevőket a gyönyörű belvárosi templom keretezte bensőségesebb részvétel örömével. Többszörösen ünnepelt a hívő közösség: e napot - június 25-ét - kijelölvén a jubileumi év köszöntésére. A szándék, a döntés helyes: Szent László királyunk, Városunk védőszentje ünnepének „előestéjén" gondolni a kettős millenniumra, ünnepelni az örök értéket számunkra megjelenítő, szekszárdi kötődésekben gazdag királyunkat, kérni az egész városra közbenjárását. Az ünnepi szentmisét jelképes értékkel az erőteljes (és gondosan ápolt) szekszárdi gyökerekből elszármazott Bíró László püspök úr mutatta be. Homíliájában széles ívű, bensőséges és szilárd példát, önbecsülést és irányt szabó áttekintést ad Szent László királyunk tetteiről-erkölcséről-hitvallásáról. Majd vezetésével a közösség felajánló imával fordult az Égiekhez - már hagyományszerűen. A templombelső keretezte körmenettel befejeződő délelőtti szentmisével nem zárult le az ünnep: 17 órai kezdettel mutatta be „Újmiséjét" Hegedűs János, aki 24-én részesült a pappá szentelésben Pécsett. Egy újabb jelkép: városunk szülöttét első szentmiséjén köszönti Bíró László püspök úr, akit sorrendben követ a szekszárdi újmisések között. Az ünnep fényét mindannyiunk számára felmutatandó, álljon itt a felajánló Szekszárd Szt. László napi felajánlása: Szűzanyánk! Szent László királyunk városunkat felajánlotta Neked. Követni akarjuk példáját, ahogy Ő is követte Szent István példáját. Kicsiben ismételte azt, amit az nagyban tett. Városi méretben az egyik, országosban a másik. De mindketten örök érvényűnek szánták felajánlásukat. Ahogy magyar népünk magáévá teszi Szent István művét, úgy azonosulunk mi is Szent Lászlóval. Megújítjuk felajánlását. A múlttal kezdjük. A letűnt századok sok-sok küzdelmét, a felszáradt könnyeket, az elnémult sóhajokat, kiontott vért, és a soha ki nem apadó verejtéket. A hősi erőfeszítéseket. Ennek a városnak életerejét, hogy át tudta vészelni a századokat. Mindent felajánlunk, ami érték volt. De még a századok porát-mocskát is, hogy megtisztuljunk tőle. Felajánljuk a jelent. A sok-sok aggodalmat, szorongást, a nekifeszülést. A vágyat a szebb, a jobb után. De különösen magára ébredő egyházközségünket. Segíts minket, hogy tündöklő közösség legyünk, Mozgató motorja tudunk lenni ocsúdó városunknak. Reményt tudjunk önteni az ingadozókba, letörtekbe, bukdácsolókba. Ne bénítson senkit a csüggedés. Tágítani tudjuk a lehetőségeket. Valósítani a feladatainkat. Gazdagíts, hogy mi is gazdagítani tudjunk. Tégy bennünket bátorrá, erőssé, szívóssá és lovagiassá, mint védőszentünk László volt. Kezedbe helyezzük e város jövőjét is. A jövőbe nem látunk. Nem tudjuk, mi vár a világra, az országra és városunkra. Szent István és Szent László sem látott a jövőbe. Épp ezért tették oly buzgón felajánlásukat. Tartsd kezedben, égi Nagyasszony sorsunkat. Buzgó, lankadatlan imád kísérje odafönt azt, ami itt fog történni a jövőben, mindaddig, míg eljön a beteljesülésnek, az aratásnak nagy napja, amikor majd Isten lesz minden mindenben. Addig is úgy akarjuk járni földi zarándokutunkat, hogy akik látják törekvéseinket, dicsőítsék az Atyát. Most pedig visszatérünk az oltár asztalához. Ott megjelenítjük kenyérben és borban, a szent Eukarisztiában Fiadnak, Megváltónknak önfelajánlását, hogy múltunk benne megtisztuljon, jelenünk megerősödjék, jövőnk pedig megdicsőítse azt, aki él és uralkodik örökkön örökké.