Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-02 / 25. szám

2000. június 18. 357 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Gazdálkodás a piac szabályai szerint n £ r 144 millió forintos éves bevétel, 30 fős létszám, megközelítően 300 lakás, 150 garázs, 1,5 milliárd forint forgalmi értékű ingatlanvagyon. Számokban kifejezve így mutatható be legrövidebben a város vagyonkezelő szervezete. A számok hátteréről, a működés tendenciáiról beszél Dr. Kiss Gyula, a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője. - Mennyiben változott meg a Vagyonkezelő üzletpolitikája az elmúlt időben? - A városi vagyonnal való gazdálkodásban sokáig nem jelentek meg a gazdaság egyéb területein általánosan érvényesülő piaci viszonyok. Jó példa erre, ogy a Vagyonkezelő által bérbe adott üzlethelyiségek, irodák bérleti díjai gyakran még a felét sem érték el a magánforgalomban alkalmazott bérleti díjaknak. Ugyanakkor bevett szokás volt, hogy a Vagyonkezelő Kft.-től olcsón bérbevett helyiséget a bérlő már piaci áron, busás haszonnal adta albérletbe. Az alacsony bérleti díjak miatt jelentős bevételektől estünk el, és sérült a versenysemlegesség is, hiszen az alacsony bérleti díjú üzlethelyiségben működő vállalkozások a többiekhez képest előnyösebb helyzetbe kerültek. Nos, ezt a gyakorlatot megszüntetjük, és az üzleti szférában piaci alapoJíon fogjuk működtetni, haszno^ftani a városi ingatlanokat. Ennek első lépéseit már érezhetik azok, akik nem kapták meg a hozzájárulást a bérleményük albérletbe adásához, vagy akik az elmúlt hónapokban versenytárgyalásokon vettek részt, mert itt már a piaci ár volt a meghatározó. Arra is van példa, hogy egyegy értékes, jó fekvésű ingatlan bérleti díját a bérlő folyamatosan fizeti ugyan, de magát az ingatlant hónapok óta nem használja, mert a bérleti jogát szeretné magas felárral értékesíteni. Üzletpolitikánk szerint a városi ingatlanokban elsősorban a lakosság ellátásában ténylegesen közreműködő vállalkozásoknak kell helyet kapniuk, ezért a spekulációs céllal fenntartott bérleti szerződéseket felülvizsgáljuk, és a lehetőségek szerint mihamarabb megszüntetjük. - Tudja-e segíteni a Vagyonkezelő a helyi vállalkozásokat? -Nemcsak tudjuk, hanem akaijuk is segíteni a szekszárdi vállalkozásokat. Például azonos licit esetén a helyi vállalkozó nyeri el az ingatlan bérleti jogát, vagy ha valakinek lejárt a bérleti jogviszonya, akkor a következő évekre elsősorban neki ajánljuk fel a helyiséget. E ponton azonban szeretnék egy félreértést tisztázni. A köztudatban elteijedt az a tévhit, hogy a város örök időkre adott bérbe helyiségeket, holott a határozatlan időre szóló bérbeadás nem ezt jelenti. A határozatlan idejű szerződések is mind a bérlő, mind a bérbeadó részéről felmondhatóak, de a bérbeadói felmondási idő ezekben az esetekben hosszabb, általában egy év időtartamú. Persze a Vagyonkezelő Kft. a gazdasági érdekeivel összhangban nem kíván módosítani egyetlen olyan szerződést sem, ahol a bérlő a bérleményt rendeltetésszerűen használja, a piaci szintű bérleti díjat rendszeresen megfizeti, ezért egyes szerződéses kapcsolatok a folyamatosságuk miatt „örök időre szólónak" tűnnek. - Van-e befolyása a kft-nek arra, hogy milyen vállalkozások hol kapjanak helyet? - Igen, de csak a versenysemlegesség szabályainak betartásával. Például központi helyen lévő, vagy különleges helyzetű ingatlanok esetében már a versenytárgyalás kiírásakor meghatározzuk azokat a működési formákat, tevékenységi célokat, melyek .az adott területen a városrendezési tervek vagy a lakossági igények szempontjából elsőbbséget élveznek. Ugyanakkor az is előfordult már - lásd. Gödör kocsma a Béla téren hogy nem adtunk bérbe ingatlant olyan tevékenységre, mely nem illett a környezetbe, vagy zavarta volna a lakosság nyugalmát. - A vállalkozási szféra mellett jelentős teher a lakások üzemeltetése is. E téren milyenek a tapasztalatok? - A '80-as évek végén még több ezer lakás volt állami illetve önkormányzati tulajdonban. A '90-es évek elején lezajlott lakásprivatizáció eredményeként ez a szám jelentősen lecsökkent, ma alig éri el a 300-at. Azt gondolom, ez már lényegesen nem is fog változni, hiszen, akik még nem vették meg az általuk bérelt lakást, valószínűleg ezután sem tudják majd megvásárolni. Ez tehát azt jelenti, hogy ezek a lakások a szociálisan hátrányos réteg problémáit enyhítik. A lakbérekből befolyó összeget évről évre teljes egészében a lakások fenntartására fordítjuk, sőt az üzleti tevékenységeinkben elért eredmény egy részét is ezen a területen használjuk fel, enyhítve ezzel az igazán rászorulók anyagi terheit. - Az esztendő egyik legnagyobb, a céget érintő beruházása a parkolók átállításából fakad. Hol tart most a beruházás? - Valóban, ez az 50 milliós projekt a cég életének egyik, ha nem az eddigi legnagyobb beruházása. Mindezidáig az önkormányzati rendeletben kijelölt zóna egyharmadában fizettek a polgárok parkolási díjat. A városközponti parkolók zsúfoltsága azt mutatja, hogy a környezeti terhelés elérte a kritikus szintet. A balesetveszély, a járművek környezetszennyezése és a közlekedési stressz csak a „nyugvójármű forgalom" szabályozásával csökkenthető, aminek leghatékonyabb módszere a díj fizetős parkolási rendszer bevezetése, illetve kiterjesztése. Parkolási díjat csak a belvárosi területeken és a járműforgalom szempontjából csúcsidőnek számító nappali órákban kell majd fizetni, szombat délutántól hétfő reggelig, illetve hétköznapokon estétől reggelig továbbra is ingyenes lesz a parkolás. A bejelentett lakásuk előtt természetesen ezután is ingyenesen parkolhatnak majd a gépkocsi tulajdonosok, számukra lakóhelyi bérletet fogunk biztosítani. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy célunk a tarthatatlanná vált hétközi közlekedési káosz felszámolásával egy emberbarátibb, kulturált belvárosi környezet kialakítása. - Mikorra várható a rendszer üzembeállítása? - A rendszer telepítését augusztus végére, a próbaüzemet szeptember elejére, a teljes rendszer indítását pedig szeptember közepére tervezzük. Azt hiszem, hogy sikerült a legjobb rendszert kiválasztani, mely a működésének előnyeit megismerve a lakosság tetszését is el fogja nyerni. f A szakma fantáziát lát a ^ kis Taklerben Folytatás a 3. oldalról Ám ebben az ügyben már segítségemre van a Rákóczi utcai Borok háza által elkezdett, zajló Nyitott Pince rendezvénysorozat, ahol egy-egy pincészet bemutatkozik a nem szakmai közönségnek, s ezt a lehetőséget megkapják a még nem annyira neves, de feltörekvőnek számító termelők is. El kell adni magunkat, hangoztatjuk sokszor, ezt pedig nem lehet másképpen, mint marketing szempontból jól kitalált, célzott rendezvényekkel, ami a borfogyasztóknak, de a szakmának is szól. Ezt pedig az általunk szervezett programok számának mennyiségi és minőségi értelemben észrevehető növelésével lehet elérni. - Ehhez érdeklődés, de legfőképpen pénz kell. Főként a még több külföldi megjelenéshez. - Igen, ám meggyőződésem, hogy ha időben értesülünk a különböző pályázatokról, többen be is adjuk őket, akkor az anyagi fedezet egy része akár elő is teremthető, csak utána kell járni, valamennyi lehetőséget felkutatni, erre a termelőnek nincs energiája. Megnézni, hogy a megszokott, ismert helyeken kívül hová érdemes még elmenni bemutatni és versenyezni egyaránt. Ezt is megpróbáljuk fölvállalni, hogy ne akkor értesüljünk valamiről, aminek már lejárt a nevezési határideje. Hiszem, ha sikerül nyitni, akkor az érdeklődés sem marad el. -Feltételezem, a rendezvények piramisán, csúcsán az Alisca bornapok marad. - Így kell lennie. Ám jó lenne még egy-két nívós előadást szervezni valamilyen sokakat érdekelhető témakörben, és szeretném, ha a szőlőhöz, a borhoz közvetlenül kapcsolódó néprajzi, kulturális programok is szerepet kapnának, jönne újra a közönség. - Már amit elmondott, egy embernek soknak tűnhet, ám a jelekből ítélve jószerivel csak magára számíthat... - Ennyire azért nem tragikus a helyzet, én is hallom, hogy nálunk Szekszárdon még nincs meg az az összefogás, munkamegosztás, mint a sokat emlegetett Villányban vagy Egerben. De tapasztalom, hogy akadnak pozitív példák, kéthárom nagyobb avagy kisebb pincészet együttműködésében, ahol az őszinteség, a szakmai tisztesség, egymás érdeke dominál. Apró lépésekkel, de elmozdulhatunk a holtpontról. Ebben a maga eszközeivel próbál segíteni az alapítvány. - Min gondolkodik momentán? - Azon, hogy összehozzak még az őszig valamelyik fővárosi szállodában, vagy bárhol az országban egy szekszárdi kadarka-parádét, ahol ennek a ránk jellemző tájfajtának valamennyi szek szárdi vertikumát az ebben érdekelt és fantáziát látó termelők közreműködését kérném. Ha jól sikerül, akkor akár az őszi nemzetközi borfesztiválon egy külön pavilonban megismételhetnénk ezt. B. Gy-J