Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-06-18 / 24. szám

2000. június 18. 343 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP TrsaudüŰj tuiauk uj^j©!] - ALAPÍTVÁNY A SIKERES TANULÁSÉRT Immáron harmadik éve utaznak a Nyitott Világ Alapítvány intenzív idegen nyelvi osztályában tanuló diákok külföldre, hogy anyanyelvi környezetben gyakorolják az angol és a német nyelvet Az alapítvány, amelyet szülők hoztak létre, és az önkormányzat támogatásával a Garay János Gimnáziumban működik, az idegennyelv-oktatást tekinti fő céljának. Intenzíven, hatékonyan és eredményesen tanulnak a diákok. Májusban Angliában és Ausztriában jártak, tanultak és világot láttak. Minden diák egyedül lakott egy vendéglátó családnál, így nemcsak a nyelvet gyakorolhatták, hanem az idegen kultúrát, szokásokat és normákat is megismerték. Élményekkel tele érkeztek haza, hogy most, júniusban középfokú nyelvvizsgát tegyenek. A tanulók külföldi útját szponzorok is támogatták. A szponzorok segítségét megköszönve álljon itt két diák élménybeszámolója, jelezve azt, hogy a támogatás milyen nemes célt szolgál. Anglia, Barnstaple - Utcakép a garaysokkal „Tanulni mentünk és nem hiába" Az év „koronája" Egész évben erre vártunk, az elutazás előtt féltünk tőle, majd a végén haza sem akartunk jönni. Honnan? Grazból. Már szeptemberben is tudtuk, hogy ez az út lesz az év „koronája", ez a két hét lesz a legIszebb, itt fogunk a legtöbbet tanulni. És így is lett. A Nyitott Világ Alapítvány németes csoportja, vagyis mi, május 14-én délelőtt indultunk Grazba, hogy tovább gyarapítsuk az eddig megszerzett tudásunkat, és hogy együtt töltsünk két, felhőtlenül vidám hetet. Itt éreztük meg igazán, hogy mi is ennek az alapítványnak a célja. Már a névből is látszik, hogy valami más, valami új és nem utolsósorban valami jó. A Grazban eltöltött két hét és a bécsi hétvége alatt rengeteg mindent tanultunk. Szinte sokkal többet, mint egész évben. Eredeti német nyelvet hallottunk reggeltől estig, ebéd és vacsora közben is. Mindenki egy külön családnál lakott, így sokkal többet beszéltünk németül, mint magyarul. Az estéket mindig a háziakkal töltöttük, megbeszéltük a nap eseményeit, sétálni mentünk, meséltünk a saját családunkról, barátainkról, hobbinkról... És mi volt a legjobb ezalatt a két hét alatt? Az, hogy csak kilencre kellett iskolába menni. A két osztrák tanárnőtől sokat tanultunk, rengeteget nevettünk, majdhogynem „szerettünk" iskolába járni. Nem volt olyan jó hazajönni. Mindenki szivesen maradt volna még, de sajnos nem lehetett, hiszen mindjárt itt a nyelvvizsga. A vizsga, ami miatt mi tulajdonképpen egész évben ebbe az osztályba jártunk. Lassan vége ennek is, és bármennyire is furcsa, sajnáljuk. Sajnáljuk, hogy nem lehetünk többet együtt. Hiszen csak egy év volt. Egy olyan év, ami más volt, mint a többi, egy kicsit jobb is. A mi osztályunk is, mint ahogy az általában lenni szokott, az utolsó hónapban rázódott össze. Most ismertük meg egymást, most jöttünk rá, hogy mennyire értékes ember a másik. Nem véletlen, hogy így lett. Hiszen két héten keresztül magunkra voltunk utalva egy nagyvárosban, ahol senkit sem ismertünk. Egyedül közlekedtünk - ki gyalog, ki villamossal, ki busszal - egyedül kellett eltalálni az iskolába és haza. Megtanultunk önállóak lenni, és felelősséget érezni. Szóval ez az év nem csak a nyelvtanulásra volt jó. Örülök, hogy nem hagytam ki! Törjék Erzsébet Csak angolul szóltak hozzám mányúton. Az Atlanti-óceán partjától néhány kilométerre fekvő Barnstapleben (North Devon) laktunk családoknál. A hazautazás előtti utolsó két napunkat Londonban töltöttük. Repülővel utaztunk, így egyetlen nap alatt egy más világba kerültünk. Az indulás napján izgultunk, és féltünk attól, hogy nem fog tetszeni az a hely, ahová este megérkezünk, és nem lesz olyan a „családunk", mint ahogyan elképzeltük. Az iskolában dolgozók és a családok is mindent megtettek, hogy felejthetetlenül széppé és vidámmá tegyék ezt a két hetet. Nem csupán kötelesség volt számukra az, hogy tanítsanak bennünket és vigyázzanak ránk. Bár játékosan, de mégis sokat tanítottak nekünk. Annyi helyen jártunk, olyan sok új dolAngiia, Barnstaple - A természetet is meghódítottuk A Nyitott Világ Alapítvány nulladik évfolyamának tanulóiként két hetet töltöttünk Angliában tanulAusztria, Graz - Ide jártunk iskolába got hallottunk, és annyi mindent tanultunk, hogy amikor hazajöttünk, napokig csak meséltünk. Minden más volt, mint itthon, de ezt a kis változást nem bántuk. Számomra az emberek felszabadultsága jelentette a változást. A tanáraim, a család és azok az emberek, akiket megismertem, mind vidámnak és szabadnak tűntek. Az iskolai óráink sem voltak tele feszültséggel, és a félnapos (kétszer egész napos) kirándulások is vidáman teltek. Észre sem vettem, mennyi minden ragadt rám az iskolában és azon kívül is, hiszen két hétig szinte csak angolul szóltak hozzánk. Furcsa volt hazajönni, újból megszokni, hogy itthon vagyunk, és nehéz volt elbúcsúzni a családoktól, bár megfogadtuk, hogy egy napon visszamegyünk. Kovács Kata