Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-16 / 2. szám

15 2000. január 16. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban Kovács József, az OTP Dél-Dunántúli Régió Szekszárdi Igazgatóságának igazgatója. Beszélgetésünk apropójának azt a címet is adhatnánk, amit az OTP az évtizedek alatt akár szlogennek is választhatna: „Ha van erőd a megújuláshoz, nyertél." Csakhogy ma nem elsősorban az OTP-ről lesz szó, sokkal inkább szekszárdi vezetőjéről, Kovács József igazgató úrról, akinek nyitottságát, őszinteségét nem a kölcsönök, a kamatok, a tőzsdei árfolyamok tudakolására, sokkal inkább saját életének elmesélésére kértem. - Nagyon messziről és hosszú úton érkezett Szekszárdra... - Heves megyei származású vagyok, egy kis faluban Dormándon éltem 18 éves koromig. Egerben, a Közgazdasági Szakközépiskolában ^Kttségiztem, s ezt követően kerülTem a fővárosba. A Közgazdasági Egyetemen szereztem diplomát, s az egyetem, valamint az ott töltött évek számomra azért is nagyon fontosak és meghatározóak, mert ott ismertem meg a feleségemet. - Két fiatal diplomás közgazdász, hogy tervezte meg életének következő lépését? - Már gyermekkoromban nagy vonzódást éreztem a mezőgazdaság iránt ami talán abból is adódott, hogy édesapám tsz-elnök volt. Tolna megyét néztem ki, mint a mező gazdasági vonalon sikeres területét, mégis az első munkahelyet Baján, az ország második legnagyobb MG Kombinátjában sikerült megtalálni. Igazán nem tudtunk ott megszokni, így amikor a Szekszárdi •

G Kombinát akkori igazgatója Jött bennünket nem sokat gondolkodtunk. Egy nagyon tapasztalt idős gárdába kerültünk, ahol azért nem találtuk a helyünket, mert az első pillanattól éreztük, itt nem sok babér terem nekünk. Aztán mint a mesében a harmadik próbálkozás már igazi volt... - Ehhez itt kellett hagyni Szekszárdot, és egy jóval kisebb helyre költözni... - Viszont nagy előnyt jelentett, hogy nemcsak hívtak bennünket, mint az előző két helyen, hanem vártak is. Gschcidt Mátyás az akkor 36 éves igazgató szolgálati lakást adott és lehetőséget. Ez a hely Hőgyész volt, ahol először alig értettem az utcán járó emberek szavát, hiszen sváb község lévén németül beszélt a lakosság, évekkel később pedig már azt vettem észre, hogy nagyon sokat tanultam ezektől az emberektől. A végtelen szorgalmat, a gyarapodás vágyát, ami jellemző volt ebben a faluban. Ez Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala az asszimilálódás egész_ életünkre kihatott, megtanultuk a spórolást, a beosztást, s azóta is így élünk. - Olyan szeretettel beszél Högyészről, mintha a szülőfaluja lenne... - Mindenesetre a felnőttéválásom helyszíne, ahol megkaptam azt a szükséges indíttatást, amivel egész életemben gazdálkodhatok. Az AGban 50-60 diplomás ember dolgozott, nagyon jól ment a gazdálkodás, s Hőgyész nem túlzás, annak a környéknek a gyöngyszeme volt. - S Ön egy véletlen folytán az AG igazgatója... - Megpályáztatták az igazgatói állást, s az-az igazgató, aki odahívott bennünket újra elnyerte a pályázatot. Több minden közrejátszhatott, többek között a rengeteg stressz, s az előző nehéz pénzügyi év, ami miatt hirtelen elment közülünk 47 évesen. Akkor már a helyettese voltam, végigjárva előtte a lépcsőfokokat, így 1985-ben 35 évesen kineveztek igazgatónak. Az ország legfiatalabb ÁG igazgatója voltam, mégis úgy éreztem, hogy a két év a gyakorlat, a kollégák bizalma, ösztönzése elég erő, hogy megálljain a helyemet. A hét éves vezetésem alatt szép sikereket értünk el, amire a mai napig büszke vagyok. - Azt szokták mondani, a fény után jön az árnyék. Ön azt mondja siker után a megpróbáltatás... - Szembesülnöm kellett azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság, amiben azt hittem, hogy megtalálom az életem célját, s amely a környezetemben ezer-ezerötszáz embernek munkát, hitet erőt otthont adott, szertefoszlott 1992-ben. Minden ami gazdaggá, teljessé tette ezt a közösséget egyik pillanatról a másikra megsemmisült. Ahol 22 évet leéltem, ma jóindulattal 200 embernek ad megélhetést. Egy darabig még ott maradtam főkönyvelőnek, aztán voltam alpolgármester, amely munkában szintén szép sikereket értem el, mégis tudom már az az idő arra szolgált, hogy átgondoljam a jövőmet. Akkor döntöttem el, hogy csak olyan helyre megyek, ahol csakis a munkám értéke számít, csak az eredmények, amit letehetek az asztalra. - Bár megbeszéltük, hogy nem az OTP-é a főszerep ebben a beszélgetésben, most mégis életének olyan szakaszához érkeztünk, ahol nem tudjuk ezt kikerülni... - Valóban mert 1995-től az OTP lett az életem főszereplője. Tamásiban másfél évig dolgoztam, mielőtt 1996 májusában a Szekszárdi Igazgatóságra neveztek ki helyettesnek, ahol a vállalkozói és önkormányzati üzletág tartozott hozzám Tolna megyében. - A legjobbkor... szokták mondani, ha egy viszonylag stabil állapot szinte egyik napról a másikra mobillá változik... - Abban az időben nagy változáson ment át az OTP privatizáció, a Bank tőzsdei bevezetése, a banki ügyvitel technikai fejlesztése, és sajnos az ezzel járó létszámleépítés, újabb bankok megjelenése, s minden egy két éves intervallumban zajlott le. - Egy régebbi beszélgetésünkből tudom, hogy Önnek nagy lelki terhet jelentett a létszámleépítés.... -Az OTP létszáma 1996-ban 380 fő volt, most 170 fő. Ebből szekszárdi 80 fő. Ezt a leépítést rendkívül nehezen élték meg az emberek, aki elment, annak a munkanélküliséggel, aki maradt, annak egy minőségileg nagyságrendekkel magasabb hatékonysággal kell dolgoznia. - Említette, hogy a változtatásokat a piacon megjelent újabb és újabb bankok is sürgették. Melyek azok a tényezők, amelyek miatt fiz újabb bankok ellenére a lakosságot mégis az OTP-nél tartották? - Először is mert az OTP mindig - s reméljük ezután is - a lakosság bankja volt. Aztán a sok új bank megjelenésén'túl az OTP a fejlődésnek egy olyan szakaszába érkezett, amikor a nagyságrend egyúttal minőséget is jelentett, más szóval: biztonságot. Harmadszor, a bank élete nyitott könyv a lakosság számára, semmi váratlan fordulattól nem kell tartania. - Önnek viszont igen, mert egy szót sem többet az OTP-ről, inkább arról, hol, mikor és hogyan piheni ki magát egy bankigazgató? - Feleségemmel, aki az APEHnál dolgozik egy családi házban élünk, nagyfiunk, Balázs már felnőtt, saját lakásában tanulja a páros élet és a felnőtté válás nem könnyű tantárgyát. Számomra a pihenést több minden jelenti. Kezdem a kertnél. Minden növényi ritkasággal beültetem, gyümölcsfa, virágok, kísérletezem és gyönyörködöm bennük. A méretemből talán látszik is, hogy a másik hobbym a főzés. Hétvégén, amit a család eldöntött, azt főzöm, s ilyenkor elmélyülten „alkotok". Előveszem a fűszervarázsaimat és elkezdem cifrázni. Disznóhúst nem eszünk, baromfit és marhahúst igen. Mindezt édesanyámnak köszönhetem... - O tanította meg főzni? - Hatodik gyermeknek születtem, előttem, öt lány volt, s kései gyermekként. A lányok már elkerültek szinte a háztól, így édesanyám mindig maga mellett tartott bármit csinált. A sütés-főzés tudományát úgy sajátítottam cl, hogy észre sem vettem. -Az azért látszik, hogy nemcsak főzni szeret... - Bizony enni is. Igyekszem ugyan ledolgozni, hétvégeken uszodába járunk, s ha jön a jó idő akkor kerékpározunk, Keselyűsbe járunk, ott tekerünk le 20 kilómétert egy-egy alkalommal. Nyáron a Balatonra megyünk, s ha tudunk időt szakítani rá ősszel vagy tavasszal felkeresünk egy gyógyvizes fürdőt. Kávéházi randevú