Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. május 28. A JUGÓ HÁZASPÁR IMÁDJA A CSAPATOT ÉS SZEKSZÁRDOT Ha egy mód van, maradnának... Sokan még nem tudják róla, de állítom, hogy a szekszárdi, illetve a tolnai kézilabda egyik legnagyobb szurkolója. Mivel élsportolói múltja van, és ha megkérik, kapusedzőként segít, így a szurkolói titulus nem is igazán helyénvaló. Ő Milán Gutesa, a mindig mosolygós, életvidám fiatalember, aki immáron lassan két éve tűnik fel Szekszárdon többnyire a városközpont és sportcsarnok közötti területen. Aki persze nem csupán úgy magától, a jugoszláv helyzetből való menekülés okán van itt nálunk, hanem legfőképpen azért, mert a Ferropatent tavalyi jó szereplésében és mostani bentmardásában elévülhetetlen érdemeket szerző kapuvédő, Jaszmina Petrovics félje. Aki ifjúkorában olyan híres klubnak volt játékosa, mint a belgrádi Crvena Zvezda, vagy a Sabac, ahonnét a feleségével Szekszárdra érkeztek. Amikor átjött az asszonnyal, reménykedett, hogy 27 évesen, komoly alapokkal és a jugoszláv másodosztály tapasztalatával neki is sikerül valahova leszerződnie, ám ez ahogy mondani szokás, nem jött össze. Más ember kerregne, háborogna emiatt, ám Milántól még a legenyhébb panaszt sem hallani, sőt!... - Én csak köszönhetek Szekszárdnak, ennek a nagyon szimpatikus városnak, azoknak az embereknek, akik befogadtak, a maguk lehetőségeivel segítettek - kezdi a dicshimnuszt a sportért élő fiatalember. - Nagy dolognak tartom, hogy a feleségem egy menedzser közvetítésével ide került, ahol remek kézilabdás közeg, sokra hivatott csapat és barátok fogadták. No és az sem mellékes, hogy minden úgy történt, ahogy megállapodtak, ahogy a szerződésben leírták, Horváth Ferencnek személy szerint sokat köszönhetünk. Én ugyanis néhány ottani menedzser felelőtlensége, lezsersége miatt nem juthattam a képességeimnek megfelelő szerződéshez, lehetőséghez, így roppant fontos volt, Jaszna" sorsa a szekszárdi yhogy lehetőséggel megoldódott. - Az Ön képességeire a kézilabda kapuban nálunk még nem derülhetett fény. Mire, hova taksálja magát, ha valaki kapust keresne, észrevenné, felfedezné? - A második vonalban bárhol a világon még munka mellett is elvédenék, ám ha valakitől kapnék újra lehetőséget, azt hogy napi két edzéssel újra csak a sportra, kézilabdára figyelhessek, akkor az első osztályban, vagy ahogy itt mondják az NB I-ben is megállnám a helyem. De sajnos nincs szerencsém ezen a téren. - Nincsenek jó emlékei a menedzserekkel, de talán eggyel mégis fel kellene venni a kapcsolatot - Lehet, de én ebben a témában már csalódott vagyok. - Pedig egyfajta „vándormadárkodással" árulhatná is magát Kereshetne Pest környéki csapatokat, mivelhogy kenyérkereső munkája Szentendrére szólította, ám Ön nem nagyon mozdul, valami mindig visszahozza ide Szekszárdra. - Mert most a feleségem sorsa a fontos, hamarosan vége a bajnokságnak, kíváncsian várjuk a folytatást, hozzám hasonlóan Jaszna sem egy vándormadár-típus, ha egy mód van rá szívesen maradna. Most az a helyzet, hogy az ő sorsa a Pontosabb, én igazodom hozzá, s azt is megoldanánk, hogy én Szentendréről, ahogy a munkám engedi, mindigjönnék. - Merthogy időközben Tolnán is barátokra, kézilabda barátokra lelt - Ne is mondja! Hallatlan nagy örömet jelentett, amikor Budai Béla, akinek szintén sokat köszönhetek, felkért, hogy segítsek, legyek a tolnai csapat mellett kapusedző. Nagyszerű segítőtársak, kitűnő a közösség odaát! Szorult helyzetben remek gyógyír volt ez a munka, ráadásul némi kis pénzt is kaptam érte. Persze, hogy segítenék a jövőben is, ahogy jönni tudok, ahogy időm engedné. Az itteni szakemberek hozzáállása, jóindulata jóvoltából újfent bent voltam a kézilabda vérkeringésében, merthogy a Ferropatent új edzője, Elena Sklar is megkeresett, hogy segítsem a kapusok úgymond speciális felkészülését. Persze, hogy jöttem, hiszen ennyire egy csapat bentmaradását nem óhajtottam, mint a Ferropatentét. Ilyen körülmények között óriási bravúr volt ez a teljesítmény a játékosoktól, edzőktől egyaránt, hadd gratuláljak nekik így az újságon keresztül is mégegyszer. B.GyJ Matekoznak a magukban már bízó UFC-sek Hozni kell q hazai meccseket, és kész!.., Ha mástól nem is, de attól mindenképpen izgalmassá válnak az NB III-as bajnokságok záró fordulói, hogy a küszöbön álló generális átszervezések során itt húzzák meg azt a bizonyos vonalat, ha úgy tetszik csíkot a legdrasztikusabban. Az amatőr alszövetség még ugyan megváltoztathatja a korábbi elképzelést, miszerint az NB III-as mezőnyöknek fele léphet az új rendszerű NB II-be, ám nem valószínű, hogy ettől merőben eltérő döntés születik. Vagyis arra kell készülni, hogy a nyolcadik, de legföljebb a kilencedik helyezés jelenthet a magát valamire adó csapatoknak megnyugvást, egyfajta sikeres szereplést. Az UFC Szekszárdnak is, amely gárdát a nem várt tavaszi botladozásai láttán a szkeptikusok már a „megyébe" visszazuhanok között is emlegették... Eme állapotot, az eredménytelenséget Kis János játékosedző nem is bírta cérnával - igen, ő még a téli felkészülés idején, cseppet sem alaptalanul a hatodik hely elérését sem tartotta elképzelhetetlennek -, és lemondott, illetve csendesen visszavonult. No nem a játéktól - ha szükség van rá, akkor játékosként próbál segíteni az elnyűhetetlen öreg harcos - csupán a kispadon való ténykedését szünetelteti. Új edzőt több szempontból is értelmetlen lett volna hozni a válság kellős közepén a még visszalevő hét fordulóra, így egyfajta közkívánatra ismét visszatért a kispadra Kniesz Mátyás. Akinek nem éppen hálás feladat jutott: hozza vissza az első nyolcba és ha lehet tartsa is ott az UFC-t a bajnokság végéig. A dolog könnyebbnek tűnő része - bár az sem volt sima ügy, mert a csapat nem is annyira szakmailag, mint morálisan kezdett szétesni - megoldatott: a szekszárdiak előbb legyőzték a jobb erőkből álló és tavasszal megtáltosodó Paksot, majd Nagykanizsán úgy győztek, ahogy akartak. A neheze persze most következik csak. - Egyszer edzői pályafutásom során előfordult, hogy valami hasonlót kellett megoldanom. Kieső helyen vettem át a csapatot és bentmaradtunk - jegyezte meg Kniesz Mátyás, a klub most már mindenese. - Rajtunk kívül még négy-öt csapatnak van esélye a kilencedik helyre, s azt nem veszem komolyan, hogy kifelé azt hangoztatják: ők nem feltétlenül akarnak feljutni Az már egy egészen más kérdés, hogy van-e, lesz-e értelme a már most láthatóan nagyobb költségekkel járó új harmadik vonalnak, de ennek momentán egyáltalán nem kell ott motoszkálni a fejekben a csapatoknál. Még akkor sem, ha például Szekszárdon az élet ismételtetheti örujiagát, hiszen az UFC jó egy évvel ezelőtt a maga vérveszteségei, amatőr viszonyai miatt lemondott NB Il-es jogáról. A re mény hal mej> utoljára, szo^K mondani. Azért valami meseszera dolgot, már ami a csapat büdzséjét illeti, nem lehet teljesen kizárni. Legföljebb valaki meg, - illetve kivásárolja a kiharcolt NB Il-es jogot az UFC-ből. De ne szaladjunk enynyire előre, egyelőre a 8-9. hely megszerzése is mindenkitől a saját posztján a lehető legjobbat követeli. Ebben az esetben már tényleg ér demes napont? matekozni is a hátralevő öt fórduló valószínűség számítása témakörben. - Most a Tapolca ellen ezzel az önbizalommal, munkához való hozzáállással idehaza győzni kötelező - számolgat az edző. Baján bravúr kell a pontszerzéshez, ebbe a rubrikába nem írok be semmit Aztán jön a Balatonfüred, amely erős csapat, nagy küzdelemre és háromesélyes meccsre számítok, az ikszben nagyon reménykedjek Utána elmegyünk Nagyatáanr, ahol egy a most alkalmazott és gyakorolt biztonságos védekezésen alapuló játékkal valami olyasmire számítok, mint most volt Nagykanizsán. Kalkuláljuk be a balszerencsét, az esetleg kárunkra tévedő bírót, így is egy pont a zsákban. De érzésem szerint az így begyűjtött öt ponttal sem érezhetjük most biztonságban magunkat az utolsó forduló előtt. A Dunaszentgyörgy ellen csak a győzelem jelentheti céljaink elérését Lesz tehát miért izgulni a hátrale vő öt fordulóban. Ugy fest, nem lesznek fölösleges elfecsérelt szombati és vasárnapi órák, ha fúballhívek az UFC-t választanák és a hetvenes-nyolcvanas években dugig tele ülőhelyi rész a három hazai meccsen félig-meddig megtelnék a szebb napokat megért Dózsa-stadi ónban. B.Gy.