Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

10 SZEKSZÁRDI 2000. május 14. Gyermelyi Sportnap a Szivárványban 2000. ÁPRILIS 26. Az iskolavédőnő által a SOROS Alapítványtól nyert jelentős pénzösszeg teremtette meg a nap megrendezésének anyagi alapját. Az egész napos program során a gyerekek vetélkedőkön vehettek részt, meghallgathatták az iskolaorvos előadását a káros szenvedélyekkel kapcsolatosan, volt akadályverseny, aszfaltrajz-verseny és salátakóstoló is. Természetesen a sportprogramok közül nem maradhatott ki a focimeccs sem. Célunk volt a rendezvény megszervezésével, hogy a tanulóknak és az iskolának újabb anyagi forrásokat teremtsünk. A rendezvényről megjelenő sajtóanyaggal (cikkek, videófelvétel, televíziós híradás stb.) pályázni szeretnénk a Gyermelyi Élelmiszeripari Részvénytársaság által meghirdetett pályázatra. Ezért találtunk ki jó néhány tésztával kapcsolatos feladatot is. A program lezajlását megelőzően a gyerekek papírmakettekből elkészítették „Tésztafalvát". Volt tésztaevő verseny, és az akadályverseny egyik állomásán tésztával kapcsolatos kérdéssor is szerepelt. A szülőket is bevontuk a napi programba. Minden osztálynak feladatul adtuk, hogy legalább egy szülőt „hozzon be" az iskolába. A gyermekek a rendezvény végén egyéni és osztályajándékokat is kaptak. Reméljük, hogy mindannyian jó érzéssel gondolnak majd vissza erre a napra. A későbbiek során szeretnénk hagyományt teremteni ebből a rendezvényből, amely jól illeszkedik egészségnevelési programunkba. Szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy adományaikkal segítették munkánkat. Köszönetet érdemel tehát: a Pátria Nyomda Rt. 14. Sz. Boltja, a Herlitz Papírbolt, a REND 2000 Kft. Papírboltja, a VUK Játékbolt, a Textil - Játék Stúdió, a Sooter's Foto, valamint a Magyar Triatlon Szövetség és a Babits Kiadó Kft. Köszönjük még a Sárszeg Áfész Napsugár ABC-jének és Takács József videófelvétel készítőnek a segítséget. A programban való értékes közreműködésért szeretnénk megemlíteni az iskolaorvos, dr. Győri Gábor és két védőnő, Kovács Anikó és Magyar Anna nevét. Sokat segítettek nekünk a program lebonyolításában. Kórustalálkozó A Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus 2000. április 12-16-ig a németországi Lauterbach-Heblosba utazott, hogy együtt ünnepeljen a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő helyi vegyeskarral. A kórust elkísérte Vitéz Zsolt, a Dienes V. Altalános Iskola igazgatója, akinek régi ismerőse a vendéglátó kórus titkára, Nikolaus Ryngler úr. A látogatás első napján Lauterbach alpolgármestere fogadta a kórust, majd városnézés következett. Ellátogattunk Fuldába, körutazást tettünk a Rhön-vidéken is. A program egyik érdekessége az egykori NDK-NSZK határon található emlékhely megtekintése volt. Április 14-én a heblosi művelődési házban 6 kórus, köztük a szekszárdi együttes közös koncertjére került sor. A szekszárdiak a hagyományos német népdalok mellett Kodály és Bartók magyar népdalfeldolgozásaiból adtak elő néhányat. A fellépést követően magyar-német táncos mulatság vette kezdetét. Az esti összejövetelekhez a helyi specialitások mellé a szekszárdi borosgazdáknak köszönhetően kiváló szekszárdi borok kerültek az asztalokra, a borokat Halmosi László mutatta be nagy szakértelemmel. A szekszárdiak egyik meglepetése az volt, hogy megtanultuk a lauterbachi „himnuszt", az „In Lauterbach hab' i' mein Herz verlorn" kezdetű dalt, amely nagy meglepetés volt a vendéglátók számára. A kórus útját támogatták: Vesztergombi, Sárosdi, Aranyfürt, Aliscavin, Eurobor, Heimann, Liszt pincészetek, Tóth Béla, Petrics cukrászda, Dámtej, Gemenc Volán/ Beda László kiállítása nagyon szép apropóból fogant. Ezt a kiállítást anyák napjára ajánlja azoknak, akik gyermekek, azoknak akik anyák, nagymamák, s azoknak akik esetleg mindhárom, „szerepben" érik meg e szép napot. Köszönet a kiállításnak helyet adó II. Sz. Idősek Klubjának s vezetőjének: Molnár Évának. Beda László fiatal ember, mégis az élet már megtanította arra, hogy a dolgok nem mindig mennek úgy, ahogy eltervezzük. Amikor a betegágyon feküdve fiatalon arra gondolt, hogyan tovább, bizonyára nagy lella erő kellett ahhoz, hogy tudomásul vegye, sosem lesz már az, aki volt: erős munka- és teherbíró, s nem tervezheti tanult szakmájában az előrejutást. Egy újságíró kollégám egyszer azt mondta, hogy sosem tudhatjuk, hogy amit ma tragédiaként élünk meg, az holnap, egy, tíz év múlva nem lesz-e éppen szerenCSBHIDB8 CSOIDÁK BEDA LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA Beda László betegségét tragédiáké*^, élte meg, de ma már tudjuk, a sors kWr akarta, hogy így legyen. Lehetett volna belőle egy jó középvezető, vagy hasonló, de sosem lett volna festő, ha nem találkozik azzal a késztetéssel, hogy valami mást kell kezdenie az életével. A Csendes Csodák pedig elérkeztek, kislánya ajándékával. A rajzok, amit kapott tőle, ötletet adtak, ő is szerette volna viszonozni. Megvette az első festéket, ami meghatározta további életét. Fest, és a festés visszaadta önbizalmát, életerejét, életigenlését, s ha kicsit kaján akarnék lenni, sosem ismerte volna, és tisztelte, szerette volna enynyi ember Szekszárdon Beda Lászlót, ha nem lett volna beteg, és nem menekült volna a festészetbe. Biszák Lászlónak, a barátnak erről a következő a véleménye: „ Isten mérte rá ezt a csapást, mármint a betegséget hogy megtalálja a festést."' Sas Erzsébet J