Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-07 / 18. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. május 21. Kedd délután, az Unió Box Team edzőtermében. Mindenki edz, aki­nek valamilyen szerepe lehet a so­ron következő május 12-i szekszár­di gálán. A legfrissebb információk után érdeklődnénk, hiszen nem akármilyen szereposztás ígérkezik, ráadásul Kalocsai derbije mellett, a világ talán legtekintélyesebb szer­vezete, a WBC is ezen szekszárdi gála keretében rendezne. Ám ezút­tal, az amúgy mindenkor minden érdeklődő előtt nyitott boxterem belső ajtaja záródik. Tanácskoznak - mondják, amiben semmi rendkí­vüli. Mert biztosak voltunk benne, hogy olyasmiről esik szó odabent, ami abszolút az ökölvívókra és a klubra tartozik, ám nem gondoltuk volna, hogy nagyon is a közönség­re tartozik - sajnos - az ami a ben­ti beszélgetés tárgya. A lényeg: az előzetes cécó, a felhajtás ellenére veszélyben a május 12-i esemény Szekszárdon. Rácz Félix, a szerve­ző promoter rezzenéstelen arca jel­zi, hogy a kétségbeesés és a sírás határmezsgyéjén van éppen. Ez az „alattomos pofon" csaknem padló­ra küldte. Ehhez képest azok az övön aluli ütések, amelyeket még az illegalitásban a másik szervezet­tel folytatott harcban kapott, csak simogatásnak számítanak. - Most a huszonnegyedik óra utolsó percében mondott nem-et az eddig nagyon is partnernek hitt TV2 Jogyártásvezetősége - mondja. - Derült égből érkező villámcsa­pásként hatott - Min, kin, mennyin múlott, avasson be a részletekbe! - Olyan színvonalú gálát akar­tunk, amelynek 8-10 millió forint az összköltsége. A pápai gála sikerét alapul véve - a tévések is maximá­lis elégedettek voltak, egymilliós nézettségi mutatót emlegettek - úgy egyeztünk meg, hogy az összköltség felét a teljes közvetítési- és reklám­jogok ellentételezéseként állja a TV2, mi pedig a másik felét teremt­jük elő. Am május 2-án, még csak nem is egy főemberrel üzentek, hogy mégsem, vissza az egész. Mi még az ügy, a presztízs érdekében odáig is elmentünk, hogy a költsé­gek háromnegyed részét valami­lyen formában - találunk egy na­gyobb szponzort - vállaljuk, ám a tévé - hivatkozva az anyagiak hiá­nyára ettől is elzárkózott. Egy eset­ben érzett hajlandóságot, ha az ő hárommilliós letelepülési, közvetí­tési költségeiket is vállaljuk. Ami azért, ha belegondolunk abba, hogy a nagy gálák, Hamburgtól New York-ig csakúgy jöhetnek lét­re, hogy a tévé fizet, több mint rö­hejes. Ki beszél itt kérem kereske­delmi televízióról? ' Az Unió Box Team menedzsere jogi értelemben szinte semmit nem tehet, el kell nyelnie azt a bizonyos gombócot. Eddigi szervezéseinél szerződésnek is nevezhető papír­halmaz helyett az adott szó jelen­tette a garanciát, és működött a do­log. Ellenkező esetben aligha tehe­tett volna szert olyan kapcsolatok­ra, hovatovább tekintélyre, ami a nívós szervezések hátterét jelentet­ték. Ám annyit azért 27 évesen is ­ha máshogy nem hallomásból ­megtapasztalhatott volna, hogy mi­felénk Záhonytól Sopronig az adott szó, az ígéret legföljebb gesztusér­tékű. Az érdekek bonyolultsága ku­sza-összevisszasága miatt az adott szó, az ígéret sztornó alá kerül. Konkrét, minden részletekre kiter­jedő szerződés nélküj el sem lehet kezdeni a szervezést. Mert így a későbbiek során keletkezett anya­gilag is mérhető erkölcsi kárt - má­sok felelőtlen könnyelműsége mi­att - és annak következményeit ne­ki kell elviselnie. Lapzártakor érkezett a hír: még­sem marad el a május 12-i szek­szárdi boxgála, mert az eredeti program némi változtatása ellené­re, az Eurosport fantáziát lát abban, hogy a gáláról - természetesen jog­díjért - összefoglalót készítsen, ami egyfajta happy enddel ért fel az Unió Box Team Szekszárdnál, eb­ben, a már veszni látszó ügyben. B.Gy. Kis Feri a több mint veterán bajnok A szekszárdi súlyemelés utolsó mohikánjának számító edző-ver­senyző Kis Ferenc óhatatlanul hallatott magáról a közeli napok­ban: fölkészült és megnyerte az első veterán országos bajnokságát a 35 éves senior kategóriában. Is­merve elszántságát, sportági kö­tődését, biztosak vagyunk benne, hogy új korosztályában nem az első és nem is az utolsó országos elsőséget szerezte. - Ebből arra is következtethe­tünk, hogy a felnőtt OB-én már nem lép dobogóra a 77 kg-os súlycsoportban ? - Nem, mert tervezem, hogy az idei magyar bajnokságon is elin­dulok. A tavalyi évet kihagytam, egy kicsit minden értelemben ösz­szekaptam magam, de ne feledjük a 98-as felnőtt OB-én még pont­szerző hatodik helyet értem el. - A veteránok mezőnyében azért fölmentél egy súlycsoportot. - Igen a 83 kilósok mezőnyében indultam, ám a felnőtt magyarra le­fogyok majd 77-re. Hiába no, nem csak a részvétel a fontos számomra, hanem az eredmény is, a két évvel ezelőtti hatodik hely kötelez. - Ám az igazi babérokat - ha egyáltalán vannak ilyenek ott- a veteránoknál tudnád learatni - Ne is mondja! Kissé vérzik a szivem, hogy anyagiak hiányában nem lehetek ott a görögországi EB-n, az amerikai vébéről pedig nem is álmodhatok pedig, ha heti két edzéssel tudok még az össze­tettben 280 kg-ot, akkor egj^L­lágversenyre dupla edzéssWK­mal, reálisnak tűnik a 140 kg-os szakítás és a 160 lökés is, de há­rom mázsa fölé is kerülhetnék. - Edzőként miképpen létezel? - Azért az kategorikusan nem igaz, hogy teljesen megszűnt a szek­szárdi súlyemelés. A kölyöktől az ifiig van nyolc versenyzőm. Amikor ráérek a munka mellett, ők is tud­nak igazodni hozzám, edzegetünk, a komolyabb munkának még nem lenne értelme - arra nincs pénz, hogy versenyekre eljárjunk. Sza­badidősportosan létezünk. B.Gy. Egyperces a sérült Marosival „Le a kalappal a csapat előtt" A minden kétséget kizáróan a klasszis titulusra érdemesült játékos, akinek vérében a sportág, éltető eleme a győzelem, az nem tud sem civil szerelésben a lelátóról végignézni egy fontos meccset kor sem, ha éppen sérült. Marosi László, a Dunaferr lassan a negy­ven felé közelítő klasszisa izzig-vérig ilyen típus. Beöltözött ő is, a Pamploma elleni KEK-döntő visszavágó mérkőzésére, és a lehetsé­ges csere látszatát keltve ott állt ült a többiek között a kispad környé­kén. A Dunaferr ugyan győzött, de a kupadiadalhoz nem eléggé. Hi­ába no a kilencgólos kinti vereség eldöntötte a továbbjutás kérdését a spanyolok javára. - Azt mondják, hogy egy egészséges Marosival még a csoda, a KEK-győzelem is megszülethetett volna - fordulok a magyar válo­gatott és a német lemgó egykori klasszisához. - Nem szeretem a feltételes módokat, így az ilyen bókokat sem. Ma­radjunk annyiban, hogy le a kalappal a fiúk előtt, amit ma kézilabdáz­tak az egészen káprázatos volt. Az, hogy egy ilyen spanyol csapat el­len, nyolcat lefaragunk a kilencből, arra azért senki sem gondolt. - Túl korán ledolgozta a Dunaferr a hátrányát, ezzel felemésztet­te energiáinak jelentős részét, nem gondolja? - Kétségtelen, hogy lélektani szempontból meg máshogyan is job­ban jött volna ez a majdnem egál összesített eredmény a második fél­idő közepén, de ezt nem lehet szabályozni, a fiúk akkor éltek a lehe­tőséggel, amikor az adódott. -A magyar táborból többen A BÍRÓKAT IS SZAPULTÁK... - Egy-két ítéletüket kiélezett helyzetben én is máshogy láttam, de attól, hogy nem fújtak hazai pályát,- s ez biztos, hogy így van - attól még korrektnek minősíthető a működésük. HÁTAT FORDÍTOTT A TV2 - ÜE A EUROSPORT KISEGÍT Mégis csak lesz májas 12-én box-gálc A szó elszállt, az erkölcsi kár megmaradt A másfél mázsát most is még kilöki..

Next

/
Thumbnails
Contents