Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-30 / 17. szám

6 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. Érdekli? Bemutatjuk! | A horogkereszt rémtettei és a koncentrációs táborok E sorozatunkban legutóbb Halmai Gábornéval, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatójával beszélgettünk, amit a megszokottak szerint a jelképes stafétabot átadásával fejeztünk be. Az igazgatónő azt kérte, hogy Anor Ágnes, a Garay János Gimnázium végzős diákja arról számoljon be, hogy milyen eredményt ért el az Ifjú Tudor versenyen, s hogy a maga választotta meglepő témát hogyan fogadták a Népfőiskola hallgatói. A bájos, tehetséges és roppant mód nyitott faital hölgy érdeklődése sok irányú. - Már általános iskolában is ta­nultam németet, ezért jelentkeztem a gimnázium német speciális osz­tályába. - Hol szeretné folytatni a tanul­mányait? -Ajelentkezési lapomon elsőként a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet jelöltem meg, azután a pécsit, illetve a szegedit. - Melyek a felvételi tantárgyak? - Történelem és matematika. - Ezek a kedvenc tantárgyai? - így soha nem kategorizáltam a tantárgyakat, de azért az első he­lyen a történelem áll, szeretem a matematikát és a nyelveket is. Ez már általános iskolában is így volt. - Milyen nyelveket tanul? Gon­dolom, nyelvvizsgája is van. - Németből felsőfokú, angolból középfokú nyelvvizsgám van, mel­lettük spanyolul is tanulok. - Halmai Gábornét az érdekel­né, hogy a Tolna Megye Ifjú Tu­dora vetélkedőn, illetve mozga­lomban hogyan vett részt? - Valójában, ez nem verseny, ha­nem a népfőiskolák - megyénkben elég sok működik - meghirdetik az előadásokra való jelentkezést. Amennyiben megfelelő színvona­lat jelent a téma és maga az elő­adás, akkor meghívásos alapon föl lehet lépni a népfőiskolákon. - Kiknek hirdetik meg ezt a le­hetőséget, s hogyan történik a zsű­rizés? - Tolna megyében a középisko­lákban hirdették meg különböző kategóriákban, mint történelem, vagy természettudomány... Ne­kem először Bonyhádra kellett mennem. Ott meghallgatták a behí­vottak előadását, s a szervezők ki­válogatták azokat, akiknek az elő­adására igényt tartanak. Volt még egy meghallgatás, ami után a me­gyéből húsz-huszonöten marad­tunk. Ezt követően még egyszer ta­lálkoztunk Pakson, ahol ott voltak a népfőiskolák képviselői is. Ez a találkozás bemutatkozó jellegű volt, s csak az előadás összefogla­lását kérték. Ezt követően úgy tu­dom, hogy tíz előadót, illetve elő­adást választottak ki, majd minden népfőiskola eldöntötte, hogy kit akar meghívni. - Ekkora már tovább csökkent a létszámuk? - Tizen maradtunk. Később küld­ték a meghívót, amelyen már szere­peltek az előadók, az előadások és az időpontok. - Ágnes biztos volt abban, hogy felkérést kap az előadásra? - Biztos nem lehettem, bár Pak­son lehetett érezni, hogy kik lesz­nek a meghívott előadók, akiknek a személyét a témaválasztásuk is meghatározta. Hiszen aki az integ­rálszámításból, vagy a számítás­technikai ismeretekből állította össze az előadását, azt a falvakba nem valószínű, hogy meghívták, mivel ott ezek a témák túlzottan nem tartoznak az emberek érdeklő­dési körébe. -A népfőiskolák egymástól füg­getlenül megküldték a tavaly szep­tembertől idén májusig tartó prog­ramjukat. Ágnes hány helyen sze­repelt? - Öt helyen adtam elő a Horog­kereszt rémtettei és a koncentrációs táborok című előadásomat. - A téma kiválasztásakor csak 17 esztendős volt. Miért, vagy mi­lyen indíttatásból választotta ezt a döbbenetes témát? Gondolom, ezt a kérdést már számosan föltették. - Igen, minden előadáson meg­kérdezték, hiszen ezen valóban meglepődnek az emberek. Éppen ezért a választásom belső motiváci­ójával vezettem be a mondandó­mat. Először 15 éves koromban, egy tábor keretében jártam Dachauban, ahol a második világ­háború idején munkatábor volt, s a német fasiszták több százezer em­bert öltek meg. Bevezettek ben­nünket az egyik barakkba, ahol előadást hallgattunk meg azokról a borzalmakról, amik ott történtek. Igaz, hogy a padokat kivéve a ba­rakk üres volt, a hajdani használati tárgyak sem voltak már ott, mégis átéreztük az ötvenvalahány évvel ezelőtti szörnyű légkört. Ezek az érzések máig bennem maradtak. - Fényképfelvételeket készített akkor? - Sajnos, nem fotóztam, pedig az előadás illusztrációjához szükséges lett volna, hiszen a dokumentumok bemutatása igen hatásos és bizo­nyító erejű. De megismerkedtem egy férfival, aki ebben segítségem­re volt. - Ez valamiféle véletlen volt? - Inkább csoda. Amikor a barát­nőmmel a könyvtárban anyagot ke­restünk az előadásomhoz, az isme­retlen ezt meghallotta, s fölajánlot­ta a segítségét a könyvtáros höl­gyön keresztül. Persze, t a dolog sokkal bonyolultabb volt ennél, de ez a lényege, s az, hogy a férfi va­lahol Eger környékén lakik, s azon a napon járt életében először a szekszárdi gyermekkönyvtárban. Ő küldött fotókat az előadásomhoz, amiért nagyon hálás vagyok. - Hol és kiknek tartott előadáso­kat Ágnes? - Az első Úzdon volt, majd Nagykónyi következett, azután Gerjen, Simontornya és Tamási. - Kikből tevődött össze a hallga­tóság? - Egy alkalommal általános is­kolásoknak adtam elő, volt, ahol a többség középiskolásokból és hu­szonévesekből állt, Tamásiban a könyvtárban voltunk... Az volt a meglepő, hogy szinte minden elő­adás után oda jöttek hozzám az idősebb emberek, illetve egy-egy történelem tanár, akik szívesen be­szélgettek a témáról, de előfordult, hogy valaki a saját emlékeit mond­ta el főképpen az akkori magyaror­szági állapotokról. Az emberek na­gyon megdöbbentek azokon a szörnyűségeken, amelyeket a Mengele doktor orvosa voltam cí­mű könyvben olvastam. (A könyv íróját Mengele mellé osztották be dolgozni) A trnaszportokból Mengele kiválogatta az ikreket, s rajtuk kísérletezte az iker-születés titkát. Azért, hogy azután a germán árja nők csak ikreket szüljenek... Sajnálom, hogy nem találtam meg­felelő számú könyvet itt Szekszár­don, Budapesten a Széchenyi könyvtárba pedig még nem mehet­tem, mert akkor még nem voltam 18 éves. - Nyugodt volt, vagy izgult az előadások alatt? - Ez pontosan úgy volt, ahogyan mondták nekünk: először kicsit fe­szült voltam, majd egyre nyuj^fc tabb lettem, s egyre „lazábban' tam elő mondandómat, sőt később már élveztem, hogy az emberek rám figyelnek, s jó érzés volt, hogy isme­reteiket bővítem. Persze, azért egy kis izgalom mindig volt bennem. - Ágnes, eszébe jutottak akkor a tanárai? - Persze. Meg is fogadtam, hogy én ezután tanóra alatt soha nem be­szélgetek. Egyébként az előadása­im alatt nem beszélgetett a hallga­tóság, de amikor láttam, hogy egyi­kük, másikuk figyelme lankad, nem figyelnek rám, bizony kicsit rosszul esett... Azért elmondom, hogy ezekkel az előadásokkal kiváltot­tam a történelem érettségi vizsgát. - Hogyan telt a tavaszi szünet? Mert amikor telefonon beszéltünk, mondta, hogy korán kel... ^^ - Hét óra körül fölkeltem, ta^P tam délig, ebéd után pedig folytat­tam. Esténként egy kicsit kikapcso­lódtam a barátaimmal. - Hol? Milyen lehetőségei van­nak korosztályának Szekszárdon? - Volt házibuli, vagy beültünk egy-két órára a főiskolával szem­beni klubba és beszélgettünk. - Mivel foglalkozik a család? - Anyukám orvos, apukám mér­nök, bátyám Budapesten jár egye­temre. - Kiről olvasna szívesen ebben a sorozatban ? - A zeneiskolában gitározni ta­nultam, s ötödikes korom óta alapí­tó tagként játszom a Szekszárdi If­júsági Gitárzenekarban. Szeret­ném, ha a zenekar vezetője, Erősné Szőr Márta a sikerekről és a külföl­di kapcsolatokról beszélne. Az biz­tos, hogy lesz mit mesélnie. V.Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents