Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-30 / 17. szám

6 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. Érdekli? Bemutatjuk! | A horogkereszt rémtettei és a koncentrációs táborok E sorozatunkban legutóbb Halmai Gábornéval, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatójával beszélgettünk, amit a megszokottak szerint a jelképes stafétabot átadásával fejeztünk be. Az igazgatónő azt kérte, hogy Anor Ágnes, a Garay János Gimnázium végzős diákja arról számoljon be, hogy milyen eredményt ért el az Ifjú Tudor versenyen, s hogy a maga választotta meglepő témát hogyan fogadták a Népfőiskola hallgatói. A bájos, tehetséges és roppant mód nyitott faital hölgy érdeklődése sok irányú. - Már általános iskolában is tanultam németet, ezért jelentkeztem a gimnázium német speciális osztályába. - Hol szeretné folytatni a tanulmányait? -Ajelentkezési lapomon elsőként a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet jelöltem meg, azután a pécsit, illetve a szegedit. - Melyek a felvételi tantárgyak? - Történelem és matematika. - Ezek a kedvenc tantárgyai? - így soha nem kategorizáltam a tantárgyakat, de azért az első helyen a történelem áll, szeretem a matematikát és a nyelveket is. Ez már általános iskolában is így volt. - Milyen nyelveket tanul? Gondolom, nyelvvizsgája is van. - Németből felsőfokú, angolból középfokú nyelvvizsgám van, mellettük spanyolul is tanulok. - Halmai Gábornét az érdekelné, hogy a Tolna Megye Ifjú Tudora vetélkedőn, illetve mozgalomban hogyan vett részt? - Valójában, ez nem verseny, hanem a népfőiskolák - megyénkben elég sok működik - meghirdetik az előadásokra való jelentkezést. Amennyiben megfelelő színvonalat jelent a téma és maga az előadás, akkor meghívásos alapon föl lehet lépni a népfőiskolákon. - Kiknek hirdetik meg ezt a lehetőséget, s hogyan történik a zsűrizés? - Tolna megyében a középiskolákban hirdették meg különböző kategóriákban, mint történelem, vagy természettudomány... Nekem először Bonyhádra kellett mennem. Ott meghallgatták a behívottak előadását, s a szervezők kiválogatták azokat, akiknek az előadására igényt tartanak. Volt még egy meghallgatás, ami után a megyéből húsz-huszonöten maradtunk. Ezt követően még egyszer találkoztunk Pakson, ahol ott voltak a népfőiskolák képviselői is. Ez a találkozás bemutatkozó jellegű volt, s csak az előadás összefoglalását kérték. Ezt követően úgy tudom, hogy tíz előadót, illetve előadást választottak ki, majd minden népfőiskola eldöntötte, hogy kit akar meghívni. - Ekkora már tovább csökkent a létszámuk? - Tizen maradtunk. Később küldték a meghívót, amelyen már szerepeltek az előadók, az előadások és az időpontok. - Ágnes biztos volt abban, hogy felkérést kap az előadásra? - Biztos nem lehettem, bár Pakson lehetett érezni, hogy kik lesznek a meghívott előadók, akiknek a személyét a témaválasztásuk is meghatározta. Hiszen aki az integrálszámításból, vagy a számítástechnikai ismeretekből állította össze az előadását, azt a falvakba nem valószínű, hogy meghívták, mivel ott ezek a témák túlzottan nem tartoznak az emberek érdeklődési körébe. -A népfőiskolák egymástól függetlenül megküldték a tavaly szeptembertől idén májusig tartó programjukat. Ágnes hány helyen szerepelt? - Öt helyen adtam elő a Horogkereszt rémtettei és a koncentrációs táborok című előadásomat. - A téma kiválasztásakor csak 17 esztendős volt. Miért, vagy milyen indíttatásból választotta ezt a döbbenetes témát? Gondolom, ezt a kérdést már számosan föltették. - Igen, minden előadáson megkérdezték, hiszen ezen valóban meglepődnek az emberek. Éppen ezért a választásom belső motivációjával vezettem be a mondandómat. Először 15 éves koromban, egy tábor keretében jártam Dachauban, ahol a második világháború idején munkatábor volt, s a német fasiszták több százezer embert öltek meg. Bevezettek bennünket az egyik barakkba, ahol előadást hallgattunk meg azokról a borzalmakról, amik ott történtek. Igaz, hogy a padokat kivéve a barakk üres volt, a hajdani használati tárgyak sem voltak már ott, mégis átéreztük az ötvenvalahány évvel ezelőtti szörnyű légkört. Ezek az érzések máig bennem maradtak. - Fényképfelvételeket készített akkor? - Sajnos, nem fotóztam, pedig az előadás illusztrációjához szükséges lett volna, hiszen a dokumentumok bemutatása igen hatásos és bizonyító erejű. De megismerkedtem egy férfival, aki ebben segítségemre volt. - Ez valamiféle véletlen volt? - Inkább csoda. Amikor a barátnőmmel a könyvtárban anyagot kerestünk az előadásomhoz, az ismeretlen ezt meghallotta, s fölajánlotta a segítségét a könyvtáros hölgyön keresztül. Persze, t a dolog sokkal bonyolultabb volt ennél, de ez a lényege, s az, hogy a férfi valahol Eger környékén lakik, s azon a napon járt életében először a szekszárdi gyermekkönyvtárban. Ő küldött fotókat az előadásomhoz, amiért nagyon hálás vagyok. - Hol és kiknek tartott előadásokat Ágnes? - Az első Úzdon volt, majd Nagykónyi következett, azután Gerjen, Simontornya és Tamási. - Kikből tevődött össze a hallgatóság? - Egy alkalommal általános iskolásoknak adtam elő, volt, ahol a többség középiskolásokból és huszonévesekből állt, Tamásiban a könyvtárban voltunk... Az volt a meglepő, hogy szinte minden előadás után oda jöttek hozzám az idősebb emberek, illetve egy-egy történelem tanár, akik szívesen beszélgettek a témáról, de előfordult, hogy valaki a saját emlékeit mondta el főképpen az akkori magyarországi állapotokról. Az emberek nagyon megdöbbentek azokon a szörnyűségeken, amelyeket a Mengele doktor orvosa voltam című könyvben olvastam. (A könyv íróját Mengele mellé osztották be dolgozni) A trnaszportokból Mengele kiválogatta az ikreket, s rajtuk kísérletezte az iker-születés titkát. Azért, hogy azután a germán árja nők csak ikreket szüljenek... Sajnálom, hogy nem találtam megfelelő számú könyvet itt Szekszárdon, Budapesten a Széchenyi könyvtárba pedig még nem mehettem, mert akkor még nem voltam 18 éves. - Nyugodt volt, vagy izgult az előadások alatt? - Ez pontosan úgy volt, ahogyan mondták nekünk: először kicsit feszült voltam, majd egyre nyuj^fc tabb lettem, s egyre „lazábban' tam elő mondandómat, sőt később már élveztem, hogy az emberek rám figyelnek, s jó érzés volt, hogy ismereteiket bővítem. Persze, azért egy kis izgalom mindig volt bennem. - Ágnes, eszébe jutottak akkor a tanárai? - Persze. Meg is fogadtam, hogy én ezután tanóra alatt soha nem beszélgetek. Egyébként az előadásaim alatt nem beszélgetett a hallgatóság, de amikor láttam, hogy egyikük, másikuk figyelme lankad, nem figyelnek rám, bizony kicsit rosszul esett... Azért elmondom, hogy ezekkel az előadásokkal kiváltottam a történelem érettségi vizsgát. - Hogyan telt a tavaszi szünet? Mert amikor telefonon beszéltünk, mondta, hogy korán kel... ^^ - Hét óra körül fölkeltem, ta^P tam délig, ebéd után pedig folytattam. Esténként egy kicsit kikapcsolódtam a barátaimmal. - Hol? Milyen lehetőségei vannak korosztályának Szekszárdon? - Volt házibuli, vagy beültünk egy-két órára a főiskolával szembeni klubba és beszélgettünk. - Mivel foglalkozik a család? - Anyukám orvos, apukám mérnök, bátyám Budapesten jár egyetemre. - Kiről olvasna szívesen ebben a sorozatban ? - A zeneiskolában gitározni tanultam, s ötödikes korom óta alapító tagként játszom a Szekszárdi Ifjúsági Gitárzenekarban. Szeretném, ha a zenekar vezetője, Erősné Szőr Márta a sikerekről és a külföldi kapcsolatokról beszélne. Az biztos, hogy lesz mit mesélnie. V.Horváth Mária