Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-23 / 16. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. A LÉGIÓSCSŐD NEGATÍVAN HATOTT Intelligens stílusban elbukott végjátékok Újhelyi Gábor az objektív és szubjektív tényezőkről A múltheti kosaras gyorsmérlegünk után ezúttal az ott taglalt szempontok alapján is mélyebb analízis alá vetjük a KSC Szekszárdot. Miért nem vagy éppen miért igen? Mik azok az értékek, erények, amelyekre kell építeni, melyek voltak a negatívumok, amelyen - akár gyakorlással, akár igazolással, de feltétlenül javítani kell. Ilyen és ehhez hasonlatos kérdésekre kerestük a választ Újhelyi Gábor vezető edzővel, aki az első évét töltötte a KSC Szekszárd kispadján. - Miként értékeli ezt az idei kilencedik helyezést: elfogadható eredményként, valamiféle sikerként, netán kudarcként? Ha valaki a nyári felkészülés közepette azt mondja, hogy kilencedikek leszünk, mérlegelve minden körülményt, valószínűleg elfogadom. Ám a bajnokság közben ki nem használt győzelmi lehetőségek, a szerencse permanens elpártolása miatt inkább kudarcnak érzem ezt a kilencedik helyezést. Amondó vagyok, ha a szerencse mellettünk van, és a végjátékok játékvezetői ítéletei nem sújtanak bennünket, ha a Zala Volán nem győz Kecskeméten, akkor játékunk, tudásunk alapján, akár a hetedik helyre is jók vagyunk. Ha nincs szerencsénk, de nem sújt bennünket semmi, senki, akkor a nyolcadik hely könnyedén meg lehetett volna. Ám így csak a 9. sikerült, ami miatt kissé csalódott vagyok. - Ez minden bizonnyal igy van, ám ettől függetlenül a csapat a saját szerencséjének a kovácsa is lehetett volna. Több mint lidércnyomásos, ahogy féltucatnyi fontos mérkőzés végjátékát elbukta. Milyen okokra vezethető az vissza? - Elsősorban arra, hogy a riválisainkkal ellentétben nem volt egy olyan játékosunk sem, aki a meccsnyeréshez szükséges kritikus pillanatokban vezéregyéniséggé, de méginkább „gólképessé" tudott volna válni. Még az elején abban bíztam, hogy a kétségtelen jó adottságú bosnyák centerünk, Immamovics teheti majd hozzá azt a szükséges pluszt a csapathoz, ami a sikerekhez, bravúrokhoz kell. Ám korán csalódnom kellett. Immamovics „Nura" csupán epizódszerepeket produkált az egész bajnokság során, így meszsze nem töltötte be ama küldetését, amit egy külföldinek kell egy-egy csapatnál. A másik bosnyák lány pedig nem érte el a magyar A csoport szintjét. Már novemberben javaslatot tettem az úgymond eltanácsolásukra, de több szempontot mérlegelve nem tehettük meg ezt a drasztikus döntést. Újabb külföldit ekkor már megvenni, megtalálni, beépíteni a csapatba roppant nehéz és kockázatos. - Azért ebben a Szekszárdban is voltak még úgynevezett nevek, sőt még egy fehér orosz légiós is. A közvélemény finoman fogalmazva a mostani teljesítményénél azért meghatározóbb szerepet várt a korábban már bizonyított Madarastól, Verestől, Russaitól is. - Az ebbéli elvárás a kérdésben említett játékosoknál - talán Madaras Judit esete lehetett vitatott - úgy érzem nem reális. Ha megnézzük például a két volt pécsi játékos, Veres és Russai eddig pályafutását, soha nem tartoztak a meccsek végkimenetelét eldöntő játékosok közé. Roppant hasznos és olykor nagyon eredményesen játszó, de alapvetően csapatot kiszolgáló emberek voltak. Kravcsuk már igen későn és nagynagy felkészülésben lemaradásokkal került hozzánk, amikor valamennyire utolérte magát akkor pedig a taktikai szempontból való beillesztése nem volt egyszerű feladat, ő többet tud ennél. Ráadásul a posztján az a Tóth Zsuzsa játszott, aki nehéz lett volna kiszorítania a csapatból. Madaras valóban meghatározó típusú játékos, jómagam is többet vártam pontokban, aztán az úgynevezett betörésekben tőle. - Am úgy tűnik, hogy a gyorsabban, keményebben védekező játékosokkal szemben már nem tud pozíciót nyerni, mint korábban, vagy ha igen, akkor rásegítővel kifogják az ellenfelek. Egy passzívabb Madaras láttán egyre többen követelték Hambrik-Csorvásy Helga nagyobb szerephez jutását ezen a poszton. Nem volt túl ragaszkodó? - Ezen a kulcsposzton kockázatosnak éreztem volna, ha Helgának nagyobb és több szerepet adok. Az ecjzésen figyeltem a kétjátékost, sokszor volt olyan szituáció, hogy szembekerültek a gyakorlások során, ám Madaras számomra így is jóval meggyőzőbb volt. No és az ifiben valamint az NB/II-ben sem nyújtott anynyira kimagaslót a fiatal játékos, hogy kiszorítsa az idősebbet. Nem érett még meg erre a feladatra. - A csapat védekezése sok mérkőzésen még az igazán favorit gárdák ellen is egészen kiváló volt Ám miért csak harminc percig funkcionált a rendszer? - Erre azt tudom mondani, hogy a mi játékosaink előző csapataiknál sem voltak kétszer húsz perces játékosok ennek ellenére nálunk akarva akaratlanul azzá kellett, hogy váljanak. A minőségi cserék hiányában nem pihentethettem senkit a Veres-MadarasRussai trióból. Pedig ahhoz, hogy a védekezésben kétszer húsz percessé váljunk, biztosan kellett volna. Ám felelősséggel mégsem tehettem meg, hogy menet közben, amikor jól megy a játék, vezetünk, vagy partiban vagyunk a nagyok valamelyikével, lehozom valamelyiket a háromból. Noha a légszomj, az oxigénadósság jól látszott a kispadról. Lehet, hogy ebben hibáztam, ám nem volt a padon több olyan emberem, mint Lódi Eszter, aki kompenzálni tudta Immamovics gyengébb teljesítményét. Egy nagy iram, nagy igénybevétel esetén az idősebb játékosok általában eddig bíiják, ezt valahol tényként el kell fogadni. - Hogy mire, kire lesz pénze a klubnak ez a közeljövő „zenéje". Ha maradnak az ezévi kondíciók, akkor Ön milyen javaslatot tesz a vezetésnek? - Mindenképpen azt, hogy a középjátékos kérésében már a felkészülési időszak kezdetére legyen megoldás, a tornákon már velünk legyen. Szeretnénk az irányító - hátvéd posztra egy olyan megbízható tapasztalt játékost, aki olyan kvalitású, hogy versenyre kel a kezdő ötösbe kerülésre, alternatívát, megoldást jelent, hogy tudjunk, merjünk cserélni fentebb már kifejtett okok miatt. - A csapat jó szinten előadott intelligens kosárlabdája mellett a jövőben talán nem is keveset át kellene venni a dinamikus agresszív stílusból, amit markánsan egyedül Tóth Zsuzsa képvisel. - A minden követelménynek magas szinten megfelelő játékosok méregdrágák, nem ringatom magam olyan illúziókban, hogy mi ezen a piacon versenyben tudunk lenni. Természetesen a védekezésünk további tökéletesítése érdekében szükség van jó, egy az egyező játékosokra, a gyors emberekre, hiszen indulva olcsó kosarakat szerezni roppant fontos dolog a mai kosárlabdában. Ehhez kutatjuk, keressük az alanyokat. - Ön kellő empátiával beszél, vagyis érzi a bizalmat. - Úgy vettem észre, hogy amit nem is elsősorban helyezésben, hanem játékban elértünk, respektálja a klubvezetés, én pedig ha lehetőséget kapok rá, szeretném meghálálni a bizalmat. Azt, hogy óriási erőfeszítések árán olyan feltételeket, légkört teremtenek, amelyben érdemes dolgoznia egy edzőnek Szekszárdon. Jól érzem magam a városban. B.Gy. Kevés olyan Szekszárdon megfordult, ám származásúi tekintve nem idetartozó trénerről tudok, aki valamilyen formában tervezi a visszatérését, direkt vagy indirekt módon való újbóli jelenlétét, amivel állóvizet mozgathat meg, hovatovább folyamatokat indíthat el. Mert a többség - még a pozitív tartalmú emlékekkel távozók is - elsősorban borért és a hozzá az itt lakók közül a legközelebb álló barátokhoz jön. A szakmáról, a volt csapatról, a szakosztályról csak a kötelező érdeklődés szintjén esik szó. Legföljebb az hangzik el, hogy az illető bizonyos körülmények, feltételek teljesülése esetén visszatérne vezető edzőnek. Momentán azonban másról van szó. Arról, hogy a '93-as távozása óta a városba gyakran különösebb feltűnést mellőzve vis térő Papp György, a Szigma - Sz^ szard Kézilabda valamikori utánpótlás -, vezető edzője ezúttal csupán szakanyagokkal érkezett, hogy ismereteit, tapasztalatait megossza itteni barátaival (a szekszárdi kézilabdás utánpótlás-nevelés meghatározó embereivel), hanem egy nem szokványos speciális külföldi sportkapcsolat elindításának konkrét kézzelfogható lehetőségeit vázolta fel a Szekszárdhoz kézilabdája miatt kötődő szakember. Papp György, szekszárdi távozása után megfordult az arab világ leggazdagabb részén, nevezetesen Kuvaitban, ahol az arab bajnokságtól a térség legveretesebb sikeréig, az arab BEK-nek az elhódításáig minden létező győzelmet bekaszirozott. Amiért egyfajta mágusként tisztelték, aminek okán olyan helyekre, olyan emberekhez bejutott, és olyan embereknek a név- és címjegyzékével, telefonszám val érkezett, akikhez bármikor fora^t hat. A Vasas felnőtt női gárdájánál is megfordult tréner, most látja elérkezettnek az időt, hogy ez a még létező kapcsolat,,konvertálódjon " a magyar valóságban. A magának elsősorban az utánpótlás-nevelés területén nevet szerzett trénert az általam hallott konkrét terveivel az ország számtalan klubjánál tárt karokkal várnák, akinek kapásból felajánlották volna a tehetősebb klubok a menedzser titulust. Am „Gyurink" Szekszárdot választotta. Első lépésként a közeli napokban az arab sportdiplomácia magyarországi képviselőjével meg is érkezett, és egy önkormányzati vezető bevonásával megkezdődtek a tapogatózó tárgyalások. Na, nem arról, hogy a közeli napokban milyen kuvaiti befektető érkezik ... Ezt azonban jó eséllyel indukálhatják a közeljövő eseményei, amikor is a kézilabda és más sportágak magas szintű elsajátítása okán nagy létszámban különböző arab országok csapatai érkeznének edzőtáborozásra Szekszárdra és a megyébe. . B.Gy.