Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-16 / 15. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. A WBU UTÁN A WBO TETSZÉSÉT IS ELNYERTÉK Kalocsaira kihelyezett szekszárdi szuper boxgála? '93 márciusa óta szervez gálákat az Unió Box Team Szekszárd szerte az országban, ám a legutóbbi, a múlt pénteki pápai mérföldkő jelentőségűnek tűnik. Az egyik kereskedelmi televízió, a TV 2 intenzív jelenléte miatt. A kilencvenes évek elejétől datálódó magyarországi profi ökölvívás ugyanis először kapott számottevően képernyős nyilvánosságot, eleddig - a kézzelfogható, perspektivikus eredmények ellenére is - csupán néhány perces összefoglalókban kapott szerepet. Most Pápáról a középsúlyú Gálfi András kisvilágbajnoki címmérkőzése apropóján egy óriás összefoglalót láthattunk. Nem is akármilyet, hanem a minőségi igényeknek megfelelőt. Volt gyors kiütéssel győzelem, volt négy menetig tartó öldöklő csata, ahol a magyar Szakállas megtalálta a siker taktikai kulcsát a rendkívül kellemetlen algéria versenyző ellen. Volt a végsőkig feszített kiegyenlített, címmérkőzésnek is beillő nyolc menet, a Koczák-Belcastró mérkőzésen, aztán a WBO nemzetközi bajnoki címmérkőzés, az a tizenkét menet, amit Gálfi és Moreno produkált... Amely a Eurosport boxsávjában is előkelő helyet kaphatna - különösebb elfogultság, hazabeszélés nélkül. - Valóban nem győzöm fogadni a gratulációkat, és a sajtóérdeklődés is másabb a megszokottnál, olyan médiák is hívogatnak, akik eddig csupán csak és kizárólag KOKÓ-ról és senki másról nem írtak a ttfagyar profi boksz kapcsán. Hiába, no, ennyit tesz a tévé. Pedig ilyen színvonalas gálát, mint a legutóbbi pápai volt, '93 óta nem egyet, hanem többet is rendeztünk, akár a szekszárdiakra, a paksiakra, vagy az egyik budapestire gondolok, ám most a sportág hívei meggyőződhettek, hogy amiről nyilatkozunk, beszélünk, az a gyakorlatban is így van - mondta Rácz Félix, az Unió Box Team menedzsere. - A mai menös hármas (Koczák, Szakállas, Gálfi) világbajnoki címig történő felmenedzselésében, az újak ranglista felhozatalában kulcskérdés a tévé, egész pontosan a produkcióért fizető tévé. Lehet-e frontáttörés ezen a ponton? - Soha nem álltunk még ennyire közel egy ilyen megállapodáshoz, de ezt még ne kiabáljuk el, idáig elégedettségének adott hangot a TV 2. Ha számunkra is elfogadható ajánlat érkezik, akkor ígérem, hogy évente akár öt-hat ilyen címmérkőzést is tudunk rendezni Magyarországon. Nem csupán Pápán, hanem ott, ahol 2-3 ezer néző megtölti a csarnokot. Az Unió Box Team többek között svédeket is felvonultató nemzetközi csapatával bárhol, bármikor képes a nívós produkcióra. - Most éppen min ügyködik ilyen szempontból? - Azon, hogy ugyanennél a világszervezetnél, tehát a WBO-nál - amelynek amerikai megfigyelője Pápáról nagyon elégedetten távozott - tető alá hozzak egy kisvilágbajnoki címmecset. Mivel Kalocsai Zoli a kiszemelt, így nagyon szeretném, ha ez a május közepére tervezett esemény, a szekszárdi sportcsarnokban rendeződne. B.Gy. MÉRLEGEN A KSC SZEKSZÁRD Ha csak harmincperces meccsek lennének... Ha a rendkívül óvatosan megfogalmazott célkitűzést vesszük alapul a KSC Szekszárd 1999-2000-es produktumának megítélésekor - végezzenek a 7-10 helyek egyikén - a klubvezetés, a szponzori szféra akár elégedett is lehet az ezévi 9. helyezéssel. Ám hiszem, tudom, hogy Szekszárd legpatinásabb klubja, a KSC Szekszárd sorsának irányítóiban is maradt hiányérzet az ezévi pontvadászat után. Mert a csapat úgymond „anyagereje", játékának időközben kialakult szervezettségi szintje, nívója alapján elvárható lett volna, hogy bekerüljön a legjobb nyolcba, mint élvonalbeli históriája során két évvel ezelőtt először. Noha a csapat az ismert pénzügyi bizonytalanságok miatt valóban később állt össze, min a hetedik-nyolcadik helyre aspiráló örök rivális duó a Kecskemét és a Zala Volán, ám ezen mínuszokkal együtt is az alapfeltételek adottak voltak ahhoz, hogy a KSC Szekszárd úgymond több bravúrgyőzelemmel visszahozza az első körben a fentebb említett konkurens csapatok ellen elvesztett meccseket. Ami csak részben sikerült, mert a Fradi-skalp után ehhez hasonló győzelmet nem jegyezhettünk fel, bár a zalaiak valóságos szekszárdi elgázolása megcsillantotta az újabb bravúr halovány reménysugarait, ám ezt követően a más hullámhosszon játszó, több jó játékost felvonultató csapatok ellen sokáig „csak" partiban tudott maradni, ám nem tudott nyerővé válni a KSC Szekszárd, amit végülis a Magyar Kupa pécsi négyes döntője is hűen leképezett. Ebbéli megállapítás a Kecskemét elleni visszavágóra is igaz. A hírős város ezévi alakulata papíron egyáltalán nem tűnik jobbnak, anyagerősebbnek, mint a KSC, ezért is az idei bajnokság keserű pirulájának számít a dupla vereség. Noha a bajnokság elején hiányoztak a jó egyéni teljesítmények, ám a csapat önmaga lehetőségei közepette hétről-hétre előrelépett, egyre szervezettebb játékot mutatott be. Újhelyi Gábornak a játékosállomány adottságaihoz igazodó építőmunkája tetten érhető volt. Olyan taktikát dolgoztak ki, olyan célirányos egyéni képzést gyakorlást végeztek, ami a többiekkel szemben relatíve létező lassúságot, agresszivitás hiányt el*v lensúlyozhatja. Ezért sikerült - nevezetesen: harminc percig valóban jól funkcionáló vegyes védekezése révén - a korábbi évekhez képest lényegesen több, úgymond „parimeccset" játszaniuk a nagy csapatok ellen, ebbéli erényeinek felvillantásával tudta hatból ötször legyőzni a nevekre építő, de végül is idejétmúlt stílusban kosárlabdázó Szolnokot. Ami olyan szintű és már birtokolt tudás, amire ha együttmarad a társaság gerince lehet és erre kell is építeni a jövőben, amiatt jóval értékesebb az idei 9. hely a tavalyinál. A respektálandó csapatszintű erények mellett hiányoztak azok az egyéni pluszok, amelyek a jó szerepléshez feltétlenül kellenek. Ha e tekintetben valóban minőségi szempontból vizsgálódunk, egyedül a Sopronból érkező Tóth Zsuzsát lehet kiemelni, aki négy-öt fordulót igénybevevő beilleszkedése ui mind támadásban, mind dekezésben nehezen pótolható alapemberré vált, aki a számon kérhető gyorsaságot, keménységet, agresszivitást, gyűjtőszóval a modern kosárlabdát képviselte. A többiek szó se róla a csapattaktika rájuk eső részének igyekeztek megfelelni, de azok a pluszokat olyan nevek, mint Madaras, Veress, Russai nem tudták oly módon és akkor hozzátenni a csapat teljesítményéhez ami a hőn óhajtott nyolcadik hely eléréshez szükségeltetett volna. A légiósok esetében pedig, nemhogy pluszokról, hanem inkább mínuszokról lehet beszélni. Ám a párját ritkító negatív szekszárdi légiós-történetben nem is annyira feltűnő tényező. Hogy egy ilyen kiváló fizikai adottságokkal bíró center, mint a bosnyák Immamovics miért csak enj nyire volt képes az kívül álló számára több mint télyes. B. Az idén a 9. helyre voltak jók » Szeretsz úszni, futni, kerékpározni? Gyere triatlonozni! Jelentkezés a Városi Uszodában kedden és csütörtökön 14.15-kor a Fani-Dynamic SC edzőjénél Sáthy Istvánnál. Inormáció: Szilágy Dezsőnél a 74/318-21; 06-20/9677-212 Nem is rossz ötlet az, amit a városi sportbizottság feje a szekszárdi élsport finanszírozása okán kigondolt. A siker egyáltalán nem garantált, sőt: egy esetleges kudarc is benne van a pakliban, de mégis meg kéne csinálni, ki kellene már próbálni. Igaz, hogy változatlanul nincsenek olyan közép és nagyvállalkozások, amelyek lehetséges mecenatúráját adhatnák a szekszárdi versenysport ezrek által hőn óhajtott fellendítésének, ám létezik ezres nagyságrendben olyan, többségében prosperáló kisvállalkozás - nevezhetjük őket káeftéknek, bétékriek, helyenként ertéknek -, amelyek nagy többségét nem ismeri vagy nem tudja megszólítani a szekszárdi labdás egyesületi szféra. Hallani olyan esetekről is, amikor az adott cégvezető azt mondja, vagy azt érezteti, hogy ő adna a focinak, a kosárlabdának, vagy éppen a kézilabdának, de az egyesület számára nem szimpatikus vezetője miatt nem teszi. Ez utóbbiban jómagam éppen azért nem hiszek, mert a közelmúltban volt már rá markáns példa, amikor az egyik szekszárdi „spiccklub "főembere a sajtón keresztül fölajánlotta lemondását, de valahogy mégsem izzottak a telefonvonalak... Ennek ellenére Horváth Pistáéknak, és munkatársainak mindenképpen ki kellene ugratnia azt a bizonyos nyulat a bokorból. Mert ez az alapítványosdi Szekszárd élsportjáért azért forintálisan jócskán hozhat a konyhára. A sport támogatására még hajlandóságot érzők ugyanis a manapság dívó gyakorlattól eltérően ebben az új formában azt is megtudhatnák: hová, kire, mire adták azt, amit adtak, és pénzük súlyához mérten bele is szólhatnának az egyesület életébe. így önkormányzati svunggal, tiszta lapokkal, hiteles emberekkel - remélem, még azért akadnak - mielőbb el kéne kezdeni a gazdasági szféra ilyeténvaló megszólítását. Azért azt sem lenne rossz, ha az önkormányzatiak ezekre a tárgyalásokra nem teljesen üres kézzel mennének. Mert az igy lelt partnereket valamicske vállalkozásaikat érintő kedvezményekkel lehetne „doppingolni"... B.Gy.