Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-02 / 13. szám

2000. április 2. , SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban, Szily Lajos, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, akit három apropóból hívtam randevúra. Az egyik, hogy az idén 45 éves a Zeneiskola, a másik, hogy ennek az iskolának Szily Lajos 10 esztendeje igazgatója, s a harmadik egy örvendetes esemény, amit csak annak árulok el, aki végigkíséri beszélgetésemet az igazgató úrral. - Elöljáróban is szeretettel köszöntöm Rajtad keresztül a Zeneiskola valamennyi munkatársát e's tanulóját ezen az évfordulón, s külön Téged 10 esztendős igazgatóságod évfordulóján. Megannyi közéleti és zenei esemény részese, szereplője vagy, zeneszereteted és tiszted miatt is, így alig lehet szekszárdi, aki ne ismerne. Ezen a kettős •

<rdulón, mint minden fontos máson egy kis visszatekintésre kérlek Honnan jöttél, hogy váltál Szekszárd zenei közéletének megbecsült és tisztelt tagjává? - A Zala megyei Hahót községben születtem. A Zeneiskolát Nagykanizsán végeztem, majd Pécsett a Művészeti Szakiskolában érettségiztem, és a Zeneművészeti Főiskola trombita tanárképző szakán kaptam diplomát. „Tanárból tanártárs" - Honnan ered a zene iránti nagyfokú szereteted? - Szüleim egyszerű falusi emberek voltak, édesapámnak nagyon szép hangja volt, a templomi Passióban énekelt, s emellett imádta a magyar nótát. - A hangszer választásod hogy f

mént, mert úgy gondolom, az inden gyereknél vagy egy óriási álom, vagy egy nagy szülői ösztönzés hatására jön létre? - A bátyám szaxofonon játszott, az unokabátyám harsonán, s volt egy zenekarunk az 1970-es években, ahová hiányzott egy trombita, amit 13 éves koromban kezdtem el tanulni. Az akkori idők érdekességéhez hozzátartozik, hogy szolfézstanárom Nagykanizsán Kugler Zsuzsanna volt, aki aztán itt Szekszárdon tanártársam lett. - Nagykanizsa, Pécs, Szekszárd. Hogy vezetett az utad Szekszárdra? - Már a főiskola utolsó évében tájékozódtunk, terveztük a jövőt, a lehetőségeinket, s akkor már sokat hallottam Szekszárdról. Évfolyamtársaim közül jártak Szekszárdra, s nagyon jó véleményük volt az itteni Zeneiskoláról. Miután szükség volt egy rézfúvós tanárra, Hűsek Rezső igazgató úrral és Véghelyi Miklós igazgató helyettes úrral megállapodtunk, Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala hogy a katona idő letelte után itt kezdhetek dolgozni. A diplomaosztás után azonnal bevonultam, s 1977 őszén elkezdtem a tanítást, majd következett 13 esztendő soksok tapasztalatszerzéssel. - A Zeneiskola éveid alatt szinte majdnem annyi ideig voltál tanár, mint igazgató, aminek az idén éppen tíz esztendeje... - Úgy alakult a pályám, hogy Hűsek Rezső után Thész László lett az igazgató, akit mindannyian nagyon szerettünk, s sajnálatosan korai halála nagy veszteség volt, nemcsak a zeneiskolának, hanem az egész városnak. Mindkettőjüktől sokat tanultam, s rendkívül jó szívvel emlékezem vissza azokra az évekre, amikor velük dolgozhattam. A Zeneiskola igazgatójának 1990-ben választottak meg, öt évre, majd másodszor - számomra nagy elismerés volt - 100%-os szavazati aránnyal - újabb öt évre. „SztrttcUci é$ j6irjtíii!l*Us.r - Tanár voltál, igazgató lettél, megtapasztaltad mindkét oldalt... Milyen érzés volt, egyik nap munkatársnak, másik nap már főnöknek lenni? - Szerencsére családi neveltetésemnek köszönhetően, egy olyan indíttatást kaptam, hogy az emberek felé mindig csak szeretettel és jóindulattal lehet közeledni. Ez volt az a cél, amit fiatalon megfogalmaztam, s ami ma sem változott, inkább azt mondhatnám az idők során kibővült, egyrészt a tapasztalatszerzésnek, másrészt a körülményeknek köszönhetően. - Szily Lajost a szekszárdi zeneszerető közönség nemcsak mint zeneiskola igazgatót ismeri, mindenhol ott vagy ahol zene van... - Valóban sok olyan tevékenységet folytattam, amely szinte a város zenei életének minden területét felölelte. A Madrigálkórusnak 1978 óta tagja vagyok, a Szekszárdi BigBandnek 1979 óta, a Spirituálé együttesnek 1980 óta, a Pedagógus kórusnak 1990 óta, és a Szekszárdi Kamara zenekarnak 2 éve vagyok az elnöke. Ezek az elfoglaltságok szinte egyidejűleg jelentkeztek az életemben. Manapság már aktív zenélésre nincs is időm, minden energiámmal az iskolai teendőkkel foglalkozom. Az együttesekben eltöltött időkre nagy szeretettel emlékezem, sok emberi és szakmai tapasztalattal lettem gazdagabb általuk. -Az igazgatói poszt melyik része az, ami a legtöbb idődet és energiádat leköti? Mit szól ehhez a benned lévő tanár? - Az 1999-es évben elértük az ezerfős tanulói létszámot, ami nagyon sok igazgatási teendővel jár, így kevés idő jut a tanításra. Úgy gondolom, mégis jogos elvárás a kollégáim részéről az, hogy nem elég jó igazgatónak, hanem jó tanárnak is kell lennie annak, aki ezt a posztot betölti. Ennek az elvárásnak igyekeztem mindig megfelelni, úgy az emberi, munkatársai kapcsolatokban, mint tanárként. Ez a hivatás, amit választottam, tulajdonképpen egy szolgálat, hiszen ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy minden emberben van valami tehetség - s a muzsika iránti már kicsi korban megmutatkozik -, akkor óriási rajtunk a felelősség, hiszen csak nagy szeretettel és odafigyeléssel szabad a ránkbízott kincset csiszolgatni, s kibontani a benne lévő tehetséget. Bim 2BBB -A Zeneiskola az idén 45 éves... - Olyan kiváló alapítói voltak ennek az iskolának, hogy azt a szellemiséget minden mai kolléga kötelességének érzi folytatni. Elődeink példamutatásukkal „kitaposták" az utat, s a mostani kiváló kollektíva követi őket ezen az úton. Az illem úgy kívánná, hogy itt egy hosszú felsorolás következzék, mindazon tanárok neveivel, akiknek köszönhetően ez a zeneiskola kivívta magának a szülők, a város vezetőinek, a város lakosságának elismerését, sajnos tudom, ez helyhiány miatt nem lehetséges. - Jómagad is, kivívtad, hiszen 1997-ben pedagógusi és közéleti tevékenységedért, a „Közjóért" kitüntetésben részesültél... - Nagyon jólesett, mint ahogy az is, hogy tanári pályám alatt olyan kapcsolatba kerültem növendékeimmel, hogy már saját útjukat járva, megkeresnek, elmondják sikereiket, bemutatják családjukat, beszámolnak életük alakulásáról. - Mindenki tudja Rólad, hogy gyermek, családszerető ember vagy... - Az évek múlásával egyre inkább. Feleségemmel, aki szintén pedagógus, nagy szeretetben és harmóniában neveljük három gyermekünket. A sors megtanított értékelni a család fontosságát, ami korábban a sok elfoglaltságom miatt háttérbe szorult. A biztos, szerető harmonikus családi háttér sok erőt ad a munkához, s egyre jobban felértékelődik az idő, amit velük tölthetek. - Megígértem a kedves olvasóknak, hogy lesz a beszélgetésünknek egy harmadik apropója is, amire, mint tanár, mint igazgató nagyon büszke vagy. Az interjút követő napon nagy esemény történt, s az eredményt most boldogan „világgá" kürtöljük... - Tanári pályám legsikeresebb növendéke Hepp Attila, aki a Debreceni Zeneművészeti Főiskola Egyetemi tagozatán trombita művész oklevelet kapott, március 22én. Ő az első trombita művész, aki szekszárdi születésű és a szekszárdi Zeneiskola hallgatója volt. - Tanítványnak és tanárnak egyaránt gratulálunk, valamint az évforduló alkalmából a Zeneiskola valamennyi munkatársának további sikereket, jó tanítást és tehetséges tanítványokat kívánunk.