Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-03-26 / 12. szám

2000. március 26. SZEKSZÁRDI 15 Vendégem a Gemenc presszóban Csontos Károly, akivel apropó nélkül is már évek óta szívesen randevúztam volna - fantasztikusan színes egyénisége, sokoldalú érdeklődése, mozgalmas élete miatt - ám mostani randevúnknak mégiscsak van két nagyon is napi aktualitása. Az egyik, hogy tíz év után a Szekszárd Városi Mentáihigiéniás csoport elnöki posztján befejezte „hivatalos" tevékenységét. A másik, hogy éppen beszélgetésünkkor, azaz március 15-én ünnepelte 75. születésnapját, amelyhez, jó egészséget kívánva, szívből gratulálunk. - Kedves Csontos úr! Tegyünk egy kis életrajzi sétát, hiszen nem kevesebb mint háromnegyed évszázadot kellene végigjárnunk.. - Szegeden születtem, apám a Szegedi Színház karmestere volt. Sajnos a zenei képességet nem örököltem tőle, mégis a zene nagyon hozzátarto•

(tt és tartozik az életemhez. A pécsi neiskolában tanultam, miután szüleim elváltak, s édesanyám egyedül nevelt. Zongoráztam, majd orgonáltam, s a cisztercita gimnáziumban, ahová jártam, a diákklubban jól hasznosíthattam, hogy tanultam zenét. - Kik voltak akkori életének meghatározó „szereplői"? - Vértesi Frigyes, aki egy nagyon felvilágosult pap volt, aki a katolikus munkásmozgalmat vezette, a másik, aki szinte apa-pótló volt számomra, Kühn Szaniszló, gimnázium igazgató, aki szerette volna, ha a tanulmányaim befejezése után ott maradok tanítani a gimnáziumban. Ennek oka lehetett a tanulmányi eredményem, a közösségi munkám, s az, hogy látta negyedikes koromtól tulajdonképpen úgy biztosítottam a megélhetésemet, hogy magántanulóim voltak. Kitűnő osztály voltunk, a hatvan érettségizőből 20-an kitűnőre érettségiztünk, s ebben én is benne voltam. Abban az •

őben rengeteget olvastam, nagyon kat beszélgettem, magam is kitaláltam meséket, és rájöttem, hogy van tehetségem ahhoz, hogy azt amit tudok, át tudjam adni más embereknek. - Következett a pályaválasztás... - A fent említett két ember hatására világi papnak jelentkeztem, a Pécsi Hittudományi Főiskolára, azt gondolva, hogy ott mindazt a szellemiséget, amit a gimnáziumban magaménak éreztem, majd gyakorolhatom, hirdethetem. Szociológia tantárgy címen, sok olyan könyvvel találkoztam, amely egy bővebb kitekintést adott számomra. Akkor meggyőződésem volt, hogy nekem papnak kell lennem. - Hol kezdte papi hivatását? - Szászváron, mint káplán. Gyermekekkel foglalkoztam, ami számomra egyáltalán nem volt sem nehéz, sem idegen, hiszen egész diákéletem alatt végig tanítottam is. Túl modem gondolkodásúnak „ítéltek" meg - természetesen nem a kis emberek, a hívők -, így aztán egymás után a legkisebb legeldugottabb településekre helyeztek. Közben állandó kapcsolatban voltam mindazon csoportosulásokkal, akik Magyarországon szociális munkát végeztek. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Másfél évtizedig voltam hitoktató, utoljára Mohácson. Az utolsó két évben sorozatos csalódások értek, amelyek oda vezettek, hogy 1963-ban otthagytam a papi hivatást. - S választotta a családot... - A feleségemmel már régebben ismertük egymást, sok közös barátunk volt, s nagyon közös volt a gondolkodásunk. A baráti érzés, ami volt közöttünk, szerelemmé érett, amiből házasság lett. Miután a papi pályán is a tanítás volt számomra a legfontosabb, úgy gondoltam, a pedagógusi pályát választom, ugyanis volt egy olyan illúzióm, hogy össze tudom „hozni" a tudományt és a vallást. Talán ez abból is adódott, hogy a filozófia volt a kedvenc tantárgyam. Sajnos a Pedagógiai Főiskolára nem vettek fel, több álláskereső kísérlet után azzal vigasztalódtam, hogy írtam egy meseregényt. , - Milyen körülmények között éltek akkor, ön munka nélkül, felesége fiatal kezdő orvos volt? - Az orvosszállón laktunk egy szobában, a feleségem pszichiátrián dolgozott, s első gyermekünk Péter 1964-ben oda született meg. Aztán kicsit fellélegeztünk, a Wosinszky lakótelepen lakáshoz jutottunk, s sikerült állást is találni, ami egy kész regény lehetne. A Moziüzemi Vállalat propagandistát keresett, s jelentkeztem. Kiderült, tudok gépelni, s valószínű Czank János, az akkori igazgató mást is látott bennem, ezért megkaptam az állást. Szerettem, mert saját gondolataimmal ajánlhattam plakátokon, ismertetőkön, előadásokon azokat a filmeket, amelyeket előzőleg Budapesten megnéztünk, s itt bemutatásra kerültek. Úgy éreztem - ugyan nagyon sajátságos formában - kiélhetem tanítói és írói vénámat is. Jelentkeztem az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem népművelés - magyar szakára, ahová csak azért nem vettek fel, mert régen érettségiztem, s nem „vittem" pontszámot. -A Halak jegyűekre még az is jellemző, hogy nem adják fel álmaikat, terveiket. Természetes tehát, hogy folytatta a felvételiket.... - Szombathelyen a népművelőkönyvtár szakra jelentkeztem, ahol 1968-ban kaptam diplomát. S bár nekem a papír sosem hiányzott, végre akiknek ez nagyon fontos volt, feltudtam mutatni egy igazi diplomát. A szakdolgozatomat filmesztétikából írtam, ami szinte természetes volt, hiszen akkor már nagyon benne éltem a filmek világában. Akkor .jöttek" be a művészi filmek, s arra is büszke vagyok, hogy a Nagy Világ mozinak, valamint a Panoráma Film Színháznak én vagyok a „keresztapja". Abban az időben az egész megyében elindult egy film klub hálózat, rengeteg előadást tartottam, közben a Belkereskedelmi Minisztérium által meghirdetett reklámpropaganda szakon, ahol marketinget is tanítottak, újabb diplomát szereztem. S hogy végére jáijunk ennek a diploma dolognak, Pécsett a Tanárképző Főiskolán népművelő szakon még egy diplomát szereztem 1978-ban. - Közben állandó és szoros kapcsolata volt a Babits Mihály Művelődési Házzal... - Fantasztikus élet volt, rengeteg klubbal, előadásokkal, szakkörökkel, ahová szívesen dolgoztam be, s tíz évvel ezelőtt, amikor megalakult és hívtak a Mentáihigiéniás csoportba szívesen mentem. Elnök valószínű a sok kitűnő hölgy társam mellett csak azért lettem, mert olyan jól mutat egy jó megjelenésű ősz hajú férfiú - s az akkori egyik alapító tag Deli Erzsébet lett most ennek a csoportnak a vezetője, s az elnöki poszton az utódom. - A Moziüzemi Vállalat után mi következett? - A Kórház egy népművelőt keresett a pszichiátriai osztályára, dr. Nyárády Éva főorvos asszony mellett dolgozhattam, s elmondhatom, hogy akkor és ott az egész életem során felgyülemlett tapasztalataimat, ismereteimet, az emberekkel való könnyű kapcsolatteremtési képességemet, nagyon jól tudtam kamatoztatni. Óriási sikereket értünk el, ehhez egy külön újság kellene mind elmesélni, talán majd egyszer megírom őket, azok az élmények, azok a tapasztalatok talán másoknak is hasznosak lehetnek. Ez az időszak 1-975-től 1985-ig tartott a nyugdíjba vonulásomig. Ami persze nem volt végleges, ugyanis amikor dr. Faggyas Ildikó lett a főorvos visszahívott félműszakba, s amikor ő elment, a kórház pszichiátriai osztályán dolgoztam pedagógusként szintén fél műszakban. Lelki egészségügyi szolgálat címen előadássorozatot tartottunk, megkérdeztük a betegeket, miről szeretnének hallani, s 5060 témát jelöltek meg. Ott képeztem ki magam igazán erre a mentálhigiénés szakra, amelynek Szekszárdon a megalapítója és azóta is lelke Dér Miklósné. Mindezt 1990-ben kezdtük, amelynek elődje volt egy lelkisegély szolgálat. Számomra ez egy újabb lehetőség volt az emberekkel való foglalkozásra. Most, hogy így végiggondolom mi mindent csináltam az életemben, egyet tartok nagyon fontosnak, hogy szerencsés ember vagyok, mert mindig, amit csináltam azt szerettem csinálni, tiszta szívvel, teljes tudásommal. - A beszélgetésünknek egy kis töredékét fogják csak a kedves olvasók olvasni - sajnos a hely kevés, Csontos Károly élete pedig olyan gazdag - mégis remélem, sikerült felcsillantatni azt a sokféle tevékenységet, amelynek egy közös pontja mindig egy volt, s az nem más, mint az ember. Mostanság minden hivatalos „köteléktőlfelmentve", hogy telnek hétköznapjai? - Gyermekkoromban unatkoztam utoljára, s remélem, hogy a gyermekeim és az unokáim sosem fognak unatkozni. Péter fiam és Judit lányom megtalálták saját hivatásukat, a családban már három unoka van, a feleségem - itt is látszik mennyire egyformák vagyunk - nyugdíj után heti több órában meghívásra Palánkon dolgozik. Jómagam háztartási gépeket javítok több-kevesebb sikerrel, hiszen kézműves még nem voltam. Közben szívesen játszom az elektromos orgonámon, nagyon pihentet és feltölt a zene. - Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha arra vagyok kíváncsi, mi Csontos Károly ars poeticája? - Tudnék mondani saját szavaimmal sok szépet, de most Pascal-hoz fordulok: „Mivel nem lehetünk egyetemesek oly módon, hogy minden lehetségest tudjunk mindenről, hát tudjunk mindenből egy keveset. Mert sokkal szebb dolog valamit tudni mindenről, mint mindent tudni egyről, ez az egyetemes érdeklődés a legszebb dolog a világon."