Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-03-19 / 11. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. március 26. NEKÜNK IGY iS SZUPER EZ A LIGA CSEH BAJNOK - ÖTÖDIK HELY BEGYŰJTVE Sáth Sándor, a Szekszárdi Női Asztalitenisz Klub trénere érthetően boldog volt a Szuper Liga elmúlt hétvégi lezárásakor. Emberileg is kiváló, minden bizonnyal nem túlfizetett profijai formába lendültek akkor, amikor kellett, és a maximálisan elérhető ötödik helyet szerezték meg a szlovákokat, cseheket és osztrákokat felvonultató végül is a BEK, az ETTU után a harmadik számú kontinentális kupában. Jó érzés volt végigülni és látni, hogy az egyetlen nemzetközi porondon érdekelt szekszárdi csapat mennyivel jobb Csehország legjobbjánál. Olymódon, hogy a színvonal minden kétséget kizáróan európai. Az első végül is csak papíron derbin, mire a jó nevű csehek végre kisilabizálták volna, hogy mit is kellene játszani Wirth Gabi és Stancu ellen, addigra a parti befejeződését jelentő 6-1 állt a meccseket összesítő lapon. No és a feltörekvő honi tehetség, Nagy Dorottya ellen sem volt egyszerű az élet Bartusováéknak. Hogy milyen sima ügy lett ebből, az a bennfentesek szerint a szekszárdi szakosztályvezetőnek, a csapatát felettébb imádó Hunyadi Ferencnek is köszönhető. Mondják, hogy nem éppen reformjókból „rendesen megetette" a cseheket... A másnapi 6-4 alapján azt kell mondani: történhetett ilyesmi is a háttérben... Wirth Gabriella, a csapat elsőszámú játékosa: „ Úgy érzem, kihozta a csapat magából a maximumot. A Szuper Liga sztárcsapatai ellen is volt némelykor sanszunk a vaskos meglepetés elérésére. A mostani formánkkal és egy nagyon kevés szerencsével akár le is győzhetnénk a kínaival felálló Linzet. Jövőre, ha indulunk, talán sikerül." Hogy mit hoz a jövő, az meglehetősen képlékeny. Mert valóban jól szolgálta a Szuper Liga a csapat fejlődését, a formába lendülést, ám könnyen előfordulhat, hogy direkt módon nem tudja kiharcolni a részvételt a szekszárdi csapat, lévén, hogy a tisztes távolból figyelt és megsüvegelt nagy trió (Statisztika, Postás, BSE) mögé - a Szekszárd rovására - igyekszik fölzárkózni a komoly sikereket reményében egyre több pénzt beinvesztáló Orosháza, Sáth mester előző csapata. Már a mai állapotában erősebbnek tűnik a szekszárdi alakulatnál. - Az NBI-es rájátszásban való visszatérésnél nem az a probléma, hogy általában erősebb csapatokkal találkozunk, hanem az, hogy ez már négyfős csapatbajnokság, és a negyedik emberrel már végképp nem tudjuk felvenni a versenyt - mondja Wirth Gabriella. Azért magasabb szinteken a harmadikkal is gond lehet. Mert a 17 éves Nagy Dorka inkább a közeljövő embere, mint a jelené, még nem tudta pótolni az Orosházára távozott Lovas Petrát. Persze ami késik, itt sem múlik. Talán már a play-offban kimutathatja oroszlánkörmeit. Ami pedig az újabb Szuper Ligás szereplést illeti: akár a bajnoki ötödik hely is jelenthet részvételt. Feltéve, ha bevezetik itt is a Bajnokok Ligáját, amely a szűkebb elit sztárcsapatait - benne a magyar statisztikát - kivonná a másik kupákból. B.Gy. KSC: nem lépték át saját árnyékukat ... és jött az összeomlás szánalmas szindrómája Hiába volt a nagy fogadkozás („erre készülünk és el is fogjuk kapni a BSE-ét"), a KSC Szekszárd a nagy csapatok elleni arcát mutatta a magyar Kupa négyes döntőjének úgymond bronzmeccsén. Vagyis cirka harminc percig jól védekezik, a támadójáték is elfogadható, a légiósok is hozzátesznek valamit a csapathoz, aztán mintegy vezényszóra leeresztenek a szekszárdiak B csoportos nívóra. Hogy annullálják mindazt, amit odáig oly tudatosan és lelkesen felépítettek. Ez - sajnos - immáron tendenciózusan így van a nagy csapatok ellen. Az az egy Fradi skalp odahaza összejött, aztán mintha elvágták volna. Ezeket a visszaeséseket, hovatovább összeomlásokat tolerálnia kell a szurkolóknak, szakembereknek abban az esetben, ha azért következik be fordulat, mert a lényegesen több, jobb játékossal bíró ellenfél a nagyobb baj megelőzése előtt ki tud találni valamit, vagy klasszisai közül valaki(k) hozzá tudják tenni a csapat játékához azt a pluszt, ami a fordulat, a meccs megnyeréséhez kell. Ám Pécsett a BSE elleni helyosztón nem erről volt szó, amiért különösen bosszantó a menetrendszerű vereség. Egy lelassult, lelassított, a szekszárdi zóna ellen elképesztően rossz százalékkal szóró BSE-nek fegyelmezetlenségek okozta kipontozódásokkal, kadetteket megszégyenítő labda eladásokkal, ziccerek elszórakozásával a KSC adta vissza a reményt a BSE-ének. Mindezzel nem csupán a csapatot elkísérő híveinek, hanem a vele felettébb szimpatizáló döntőre hangoló pécsi publikumnak is. Pedig itt volt a nagy alkalom, hogy a hetvenes évek végétől számítódó NBI-es létezése óta a harmadik győzelmét megszerezze a KSC. Jó, jó mondhatja valaki, ez a győzelem is az eddig legnagyobb magyar kupa-s^fc ker a 83-as beállítását jelentette volna, ami^^ kor Miskolcon a Diósgyőr ellen kiharcolták a győzelmet a kisdöntőben. A történelem nem tesz különbséget ugyan győzelem és győzelem között, évek évtizedek múltán ködbe vesznek a részletek, de ... Aki látta azt a meccset - a szekszárdi győzelmet nem kisebbítendő, akkor elhallgattuk, hogy a Király-féle Diósgyőrt az a meccs legfeljebb annyira érdekelte, mint e sorok Íróját speciel a vaskohászat - meg a kedd délutánit, az tudja, ennek a győzelemnek nagyobb lett volna az ázsiója. Ez a BSE nagyon is akart, féltette a presztízsét. B Gy „Szerkesztőkém", mondja már meg, hogy lehet az, hogy például Kaposváron éves szinten háromszázmilliót juttat az önkormányzat sportra, erre felé pedig azt hallani, hogy még a tavalyi összeg felét sem kapják meg az egyesületek - fakad ki ekképpen az egyik törzsszurkoló. A kérdés roppant fogós, és felettébb aktuális. Persze a kérdésfeltevés második részének L forrása az egyesületi berkekben már a néphagyomány útján terjesztett pletyka, mely szerint az önkormányzat a költségvetés egyensúlyba hozása miatt drasztikus módon befékez, s a sport sem lesz kivétel. Biztosan nem, de azt már erősen kétlem, hogy az uralkodó polgári frakció, amely tavaly emelte az egyesületek között szétosztható keretösszeget, amely nagyobb szabású pályarekonstrukciós programhoz kezdett, amely emberléptékűvé akarja tenni az erősen lerohbanófélben lévő városi és valamikori dózsás sporttelepet, az most egy ilyen országosan is negatív kuriózummal eltékozolja azt a politikai tökét, amit sportbarát döntéseivel megszerzett?!... A szurkoló által felemlegetett háromszázmillió nem légből kapott hatásvadász információ, a sportnapilapban is megjelent. Amiről az embernek sok minden az eszébe jut. Mindenekelőtt az, hogy a somogyi főváros az összehasonlítás leglényegesebb komKulissza ponensei alapján legföljebb duplája Szekszárdnak, ám ez a költségvetési sarokszám triplája a szekszárdi önkormányzati sportos pénzeknek (itt a létesítmény-fenntartássa' együtt is százmillió alatt vagyunk)... Nem hinném, hogy az égbekiáltó és el gondolkoztató különbség csupán abbó^ adódna, hogy a somogyi városatyák ennyivel jobban szeretnék a sportot, ami náluk nem csupán a retorika szintjén, hanem a szavazáskor is a terület sokszínűsége, ezáltal prioritása miatt megnyilvánul. Persze ebben is lehet valami, vagyis az ottani városatyák presztízskérdést csinálnak abból, hogy az 5 kategóriájukban (nyolcvanezres magyar város) nem csusszannak vissza a városnak az egyik legjobb permanes reklámot jelentő versenysportban. Az itteniek kétségtelen nem égnek oly' magas hőfokon ebben a kérdésben. Az emóciók helyett élek a gyanúperrel, a tények voltak perdöntőek. Mert ott, lehet, van miből adni...?! Teszem, veszem azt, hogy a jó adófizetőként a lábát megvető működő tőke háromszorosa jött be az itteninek Somogyban. Hogy ennek objektíven így kellett lennie, /lásd húskombinát itteni, még mindig vajúdó, majd ottani mesésre sikeredett privatizáció/, nos ennek megválaszolása szétfeszíti rovatunk kereteit. B.Gy.