Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-03-12 / 10. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. március 26. CSILLAG LEHET A MAGYAR ATLÉTIKA EGÉN KAPITULÁLT AZ AMERIKAI EDZŐ ÚJRA NÉMETH - MÓDSZEREK Utólag már bevallhatom, hogy Szekszárd elsőként Amerikában tanuló és versenyző középtávfutó Csillag Balázs tavalyi produktumát vegyes érzelmekkel fogadtam. Adottságai, kinti lehetőségei pozitív emberi tulajdonságai okán vártam valamiféle nagyobb durranást. Egy bemutatkozásnak megfelelő jó szereplést az iljúsági világbajnokságon, avagy üstökösként való berobbanást a felnőtt magyar bajnokságon. Nos ezek elmaradása okozott némi hiányérzetet a maximaiizmus vezérelte kissé mohó zsurnalisztában. Akire aztán a napokban hírslágerként hatott, hogy Csillag Balázs olyan eredményt produkált odaát a nagy vízen túl a felkészülési versenyek egyikén 3000 méteren amely momentán a legjobb eredménynek számít mifelénk. Bizonyos ok-okozati összefüggések megtudakolása miatt persze, hogy kerestem a fiú munkáját újfent irányító nevelő edzőjét, Németh Gyulát. Aki nemcsak az edzésterveket postázza hanem az internet jóvoltából napi kapcsolatban áll az iowai egyetemen tanuló Csillag Balázzsal és természetesen időközben az ugyanezen egyetem hallgatójává lett fiával Németh Mátéval is. - Végtelenül örültem ennek a nagyszerű időeredménynek. Tudniillik az elmúlt versenyé-vadban nem az én iránymutatásom alapján készült Balázs. mondta Németh Gyula - Maga a tény nem zavart, hiszen elvégre kint van Amerikában, logikus, hogy előbb-utóbb valaki direkt módon kézbe veszi. Am a várt javulás, a fejlődés elmaradt. Aminek majdnem zsebbevágó következménye is lett:' különösebb indoklás nélkül közölték vele a versenyévad végén, hogy jövőre ugrott az ösztöndíj, az újabb szemeszterhez hozzon egymillió forintnak megfelelő dollárt. Azért nem ették oly forrón a kását, lehetett más aspektusból is megközelíteni a dolgokat - szerencsére. így benne volt az is a pakliban, hogy mi lenne, ha újfent Németh Gyula távirányítása alapján dolgozna. - Nem tudom, hogy mit hoz a holnap vagy a holnap után, no és az internet sem pótolhatja azt, amit évek hosszú során a mindennapos találkozás jelentett, de abban biztos vagyok, hogy jóval többet fog dolgozni, mint az elmúlt évben. Eddig bevált módszeremhez folyamodok, visszatérnek az úgynevezett maratoni típusú tréningek, ami bizonyos amerikai körökben indokolatlannak tartanak. Éppen ezért egyfajta kihívásnak is érzem ilyen szempontból ezt az évet, szeretném bebizonyítani, hogy Balázs ebben az évben jobban fejlődik hazai és nemzetközi berkekben figyelemreméltóbb eredményeket érjen el. Am konkrétan, optimális esetben várhatót, hovatovább merészeket nem tervezhetek, nem vagyok vele. Pedig ez is fontos lenne ő ugyanis nem az az úgymond jó versenyző típus, aki mindig minden körülmények között ki tuja hozni magából a maximumot. Bár rám cáfolna a jövőben. Most március elejét írunk, és Balázs futotta a legjobbat a magyar középtávfutók közül. Miért nem maradhat ő az élen a felnőtt OB napján az ötezer síkon vagy a háromezer méter akadályon? Jómagam valamelyik számban még egy Csillag Balázs - Németh Máté külön derbit is el tudok képzelni az elsőségéért. Valahol a lelke mélyén Németh Gyula is, de úgy gondolja a jó magyar közmondásnak megfelelően nem kíván előre inni a medve bőrére. B.Gy. „Nem lesz visszaesés" - mondja a klubelnök Popov ment - kettő jött a Cornexitől Soha nem domináltak annyira az érzelmek egy-egy légiós eligazolásakor, mint most Ninoslava Popov esetében a Szekszárdi klubomnál. Itt most pozitív érzelmekről van szó, nem a másik végletről, amikor filmbeillően szökdöstek a légiósok, vagy gyenge teljesítés okán megváltak tőlük. Szóval Popov a könnyeivel küszködött kedd délelőtt tíz óra után, amikor mintegy másféléves vendégeskedés után búcsút intett Szekszárdnak. A kölcsönös elégedettség, az ígéretek betartása könnyei voltak ezek mindkét részről. A legnehezebb szívvel, a tréner Elena Sklar vett búcsút a Székesfehérvári Cornexihez távozott játékostól. Érthető, az ő fejében, mint eddig sikeresen bemutatkozó trénernek már a legközelebbi a bent maradás szempontjából meccsek forogtak: hogyan, kivel, miképpen pótolja a nagy ígéret, balkezes jugót, netán vele együtt eltávozott mecscsenként fél tucat gól is - ott motoszkálhatott önmarcangolóan Lénában. Persze a mindeddig a Ferropatentben kellemesen csalódó szurkolókat is ez a kérdés foglalkoztatja. Üzleti tulajdonosi érdeke alapján veszélyeztetné a klub a hetekkel ezelőtt oly fontosnak tartott NBI-es megkapaszkodást? - Ilyen öngólokat mi nem lövünk - mondja Horváth Ferenc. Popov lassan sztárjátékossá nőtte ki magát, de meg fogják látni, hogy az érkező két új játékossal jobban járunk, nagyobb lesz a csapaton belüli variációs lehetőség, szerkezeti átalakítás. Nos és abban sem vagyok biztos, ha helyére érkező, rutinosnak számító Nagy Henrietta kevesebb találatot fog elérni, mint ő. Meredek kijelentés, ám az elnököt akkor is megmo^ lyogták, amikor nyáron cii kétezer emberből egyedül vaT" lotta és cselekedte, hogy igenis a tinikkel megspékelt csapattal is bent lehet maradni. S a fejlemények idáig erősen őt igazolják. Valószínűleg most légi kisasszonyok módjára a levegőbe beszél. Szerda délelőtt, három negyed kilenc. Már a többiekkel edz a Cornexitől a Popovtranzakciótól függetlenül érkező Nagy Henrietta (29) és a beálló Fábián Ágnes. Á kíváncsiság mintegy hat-hét törzsszurkolót „lehoz" az edzésre. Az első impulzusok alapján többen is elismerően bólogatnak. Látva mozgásukat, megoldásukat Lénában is oldódni kezd Popov távozása miatt az álmatlan éjszaka görcse fogvillantó bájmosoly je Velük, mármint az újakka" nem lehetnek gondjaink. Persze a trénerhölgy habitusához mérten most is szerény: „Ez csak egy edzés volt, de annyi már körvonalazódott: két jó állapotban levő használható játékos érkezett hozzánk. A hétvége idegenbeli Vác meccs nagyszerű tesztnek ígérkezik ebből a szempontból is. B.Gy. Kulissza A hír előbb pletykaszintű volt, de már jóval több annál. Félhivatalos, mely szerint újfent szekszárdi főtitkára lesz a magyar súlyemelő sportnak. Pont most, amikor jószerivel a sportág már csak diákolimpiai szinten létezik? — füstölöghetne imigyen valaki. Merthogy régen, amikor a kézilabdázás helyi gurujává váló Horváth Ferencet piedesztálra emelték az erős emberek, akkor másról sem szólt a történet, hogy Szekszárd, meg a fő mecénás a húskombinát, szóval Tatabánya és Szombathely után ez a vidéki város a magyar súlyemelés fellegvára. A két dolognak egyáltalán nem szükséges összecsengenie, amikor a főtitkári poszt betöltéséről, arra való alkalmasságról esik szó. Mert Szekszárd eltűnőben ugyan a sportág térképéről, de vele együtt nem tűnt el a sportág számára a sportéletből akarata ellenére nem kivonuló Mercsényi Gyula. Aki régi jó szokásához híven akkor is ottmaradt a sportág elnökségében, és régi szokásához híven munkát, feladatot vállalva, amikor ezért már nem járt boríték vagy államilag finanszírozott külföldi út. Többször több mindenben csalódott, ám a valamikori dózsás legendás technikai vezető csak addig tudott hátatfordítani a sportnak, míg kimondta... Ott ült ő a maga nagyköveteket megszégyenítő eleganciájával a kosármeccsek zsűri-asztalánál, aztán a megyei futball szövetség bizottságában serénykedett foci múltja minden erényével, tapasztalatával, főtitkárként segítette a profi ökölvívó ligát. Égyszóval nem volt nehéz észrevenni, felfedezni... S élek a gyanúperrel, hogy dr. László Imre, a szövetség elnöke nem tévedett, amikor sportági adminisztráció és a szövetségi élet irányításával ruházta fel Mercsényit, akit mint Húsos-elnök régebbről jól ismer. B.Gy.