Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-27 / 8. szám

6 r SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. február 13. 13 A mina] valami ar ra készte tett, hog; belegon doljak, milyen pszichológiai folyamatok játszódnak le az egoista, önző személyek fejében, miközben tömjénezik magukat. Talán észre sem veszik, milyen provokatív hatást érnek el társadalmunk szerényebb tagjainál. Arra a következtetésre jutottam: nyilván el sődlegesen fontos számukra a visszaigazo lás, amit kénytelenek saját maguktól megkapni. Ennek több oka lehet. Elképzelhető, hogy a környezetükben mindenki szedte a sátorfáját és odébb állt, hogy kikerülje az önimádók áradozását. Természetesen saját magukról. Vagy! Más verzió: aki maradt eme egyén mellett, az már megszokta és fel sem tűnik neki. Ez utóbbi embercsoportot hívjuk mazochistáknak... Nekik minden bizonnyal lehet sok sikert kívánni. Ha végül senki ép eszű személy nem viseli el a nem létező erények percenkénti tömjénezését, akkor egoista emberünk arra figyel fel, hogy kong a szoba az ürességtől... Ekkor fog hozzá zseniális tervének megvalósításához, miszerint a karrierjében találja meg élete célját. Innentől már más mese szól. Ami úgy kezdődik, hogy imádom, amikor ennyire szeretnek a kollégáim, dehát miért is lenne másképp, hiszen én dolgozom legtöbbet, nem is beszélve a színvonalról... Persze ez nálam természetes hisz színvonal nincs született tehetség nélkül... Panyi Zita Petőfi Sándor kerékpáros emléktúra A Tolna megyei Természetbarát Szövetség hagyományainak megfelelően évadnyitó tekerésre hívjuk a kerékpározás barátait. A túravezetésről a megyei szakszövetség kerékpáros szakága, és a Garay Sportegyesület túrakerékpáros szakosztálya közösen gondoskodik. Időpont: 2000. március 15. szerda Útvonal: Szekszárd - Borjád - Szekszárd Táv: 75 km Találkozó: Szekszárd, Vasútállomás, 8.00 óra Visszaérkezés: 18.00 óráig Türavezetők: Gergely Péter, Balogh Flórián Felszerelés: megfelelő kerékpár, a távnak megfelelő étel és ital. Részvételi díj: nincs EGYÉNISÉGEK Kell az alázatos hozzáállás! Szekszárdra sokan azt mondják: kisváros. Ám ha jól körülnézünk, rengeteg tehetséges fiatallal találkozhatunk. Sokan indulnak el a szélrózsa minden irányába, hogy azután visszajöjjenek vagy hírnevet szerezzenek szűkebb pátriánknak. Gellai Gergővel, a most már Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának hallgatójával beszélgettem. Érdeklődésem miértje természetesen Gergő Hallgatói Önkormányzati tevékenysége volt, de szó esett még a zenéről, irodalomról, sportról is. Hogy megfeleljünk a kronológiai sorrendnek, kezdjük először az iskolákkal. - Nagy szeretettel emlékszem viszsza kisgyermekkori éveimre, amelynek színhelye a Békés megyei Gyomaendrőd volt. Ott születtem és végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Pici korom óta rendszeresen sportolok. Tornásztam, kézilabdáztam, és mint minden rendes gyerek, természetesen fociztam is. Főként a kézilabda miatt mentem Szegedre középiskolába, ahol azért egy vezetékes távközlés-technikusi oklevelet is sikerült megszereznem. A sporttól a rendszerességet és eltökéltséget tanultam, aminek ezért rengeteget köszönhetek. Kisebb kitérővel bár, de mint tudjuk Szekszárdra kerültem. Bevallom, nem így terveztem, de most már nagyon hálás vagyok azért, hogy így alakult. Úgy érzem, sokat tanultam a néhány főiskolás évem alatt, s itt nem csak a tananyagra gondolok. A tanárok bölcsességei nagyon sokat adnak, azonban néha még többet lehet tanulni barátoktól, barátnőktől, a gyakorlóiskola kisgyermekeitől, vagy akár szünetekben, a városban barangolva, bulik alatt és - sajnos - után, vagy a legelképzelhetetlenebb helyzetekből történő kievickélés közben, s ezekre szerencsére épp elég lehetőség nyílik szekszárdi főiskolásként. Lassan három éve foglalkozom hallgatói érdekvédelmi, s ifjúságpolitikai kérdésekkel, '98 októberétől vagyok a Hallgatói Önkormányzat elnöke, s vezetője, illetve tagja több országos és regionális szervezetnek. Bár az általam végzett tevékenységnek vannak látványos és kifelé kevésbé szembetűnő részei is, úgy érzem, sikerült közreműködnöm abban, hogy megteremtsük annak az alapjai Szekszárdon, hogy végre úgy mehessen végig egy fiatal a városon, ahogy teheti ezt Szegeden, Debrecenben, vagy éppen Pécsett../ - Talán meg is érintette a beszélgetésünket az integráció szele... - A Pécsi Egyetemhez tartozás s szekszárdi főiskolának hatalmas lehetőséget jelenthet, alapjában véve azonban nem más, mint egy kompromisszum. Nagyon becsülöm azokat, akik ebből a cseppet sem irigylésre méltó helyzetből megpróbálták a lehető legjobbat kihozni. Azt hiszem, ez lehetőségeinkhez mérten sikerült, bár ha egész őszinték vagyunk magunkhoz, a legnagyobb előnyként emlegetett kari átjárhatóságból, s a belső átjelentkezésekből egy ideig nem sokat érezhetnek a hallgatók, mint ahogy az is igaz, hogy a viszonylagos önállóságunkra jótékony hatással van a Pécstől való 65 kilométernyi távolság... - Kissé szelídebb vizekre evezve mondanál pár szót a hétköznapjaidról? Mint teszem azt a hobbi, tervek a jövőt illetően? - Hétköznapok? Szeretném, ha a hétköznapjaim még diákként tölthet ném egy ideig. Mindenképpen akat^B még tovább tanulni az egyetemen, bar Szekszárdon elkezdődött ügyeimet sem hagynám itt szívesen, a legjobb az lenne ha valahogy ezeket össze tudnám egyeztetni. Hobbi? A sportról volt szó, nagyon fontos még számomra az irodalom, a könyvek, fantasztikusnak tartom, hogy emberek már száz évekkel ezelőtt rímekbe szedtek minden olyan gondolatot, ami 2000ben megfordulhat a fejekben, nagyszerű és egészen megfoghatatlan számomra a zene. Egyszerűen szeretem. A magyar valóság egyik legnagyobb és legszomorúbb vicce, hogy a tanítást is csak a hobbik között lehet megemlíteni, holott a legnagyobb felelősség odaállni egy romlatlan hat éves gyerek elé és meghatározni számára a jót, rosszat, szépet és hamisat. - Ez akár végszónak is tökéletes. Gergő, köszi szépen a beszélgetést és a további terveidhez sok sikert kívánok. Panyi Zita