Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-14 / 6. szám

1999. február 14. S SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 KÖZTÉRI SZOBRAINK VI Az előzőekben már említett néhány emléktábla után azokból idézünk fel párat, amelyek jeles személyekre emlékeztetnek. A feliratok gyűjtésében, tíz egynéhány éve, a Babits Mihály Altalános Iskola és a levéltár honismereti szakkörének tagjai serénykedtek. Hasznos munkájukat köszönve, álljon itt is az akkori diákok neve: Nagy Adrienn, Nagy Lívia, Tóth Emese, .Törkő Krisztina, Bacs József, Balogh Zoltán, Csóka István, Doszpod Gábor, Link Zsolt, Pold Zoltán és Teszler Vendel. Tanáruk Békésné Nagy Erzsébet volt. Azóta is kerültek emléktáblák a falakra Szekszárdon, a gyűjtés tehát folytatható, „...nagyapám háza bizton áll még s éveimből, e fojtó romokból hogy révbe meneküljek, vár még." »

Igy szól a Hazám című versben megénekelt tthonról Szekszárd híres szülötte, akinek emlékmúzeuma a költő tisztelőinek zarándokhelye lett. Akis emléktáblán ennyi áll: „Ebben a házban született 1883. november 26-án BABITS MIHÁLY" Szekszárd első bérházán, a Hunyadi utca. 1. számú épületen olvasható a Pro Urbe Szekszárddíjas író emléktáblája: „Ebben a házban élt és dolgozott CSÁNYI LÁSZLÓ író, lapszerkesztő 1954-től 1994-ig. Szekszárd városa" Palánkon a középiskola főépületén az intézmény névadójára emlékeztető táblát helyeztek el: „CSAPÓ DÁNIEL 1778-1844 Reformkori politikus, Tolnavármegye alispánja, országgyűlési követe, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke. B Az iskola fennállásának 60. évfordulójára W állította: Csapó Dániel Baráti Kör, Tolna Megye Tanácsa" A lemezdomborítást Farkas Pál mintázta. Az ő keze alól került ki a Hotel Alisca falán elhelyezett emléktábla is: EMLÉKTÁBLÁK SZEKSZÁRDON elhagyó megyei kórház sokat köszönhet két évtizedig tevékeny igazgatójának: „DR. DICENTY DEZSŐ a magyar szőlészet és borászat kiemelkedő alakja emlékére" Nemzetközi hírű tudósra emlékeztető tábla áll a Mátyás király utca 46. számú ház homlokzatán: „Ebben a házban élt és halt meg 1940. II. 16-án DR. HOLLÓS LÁSZLÓ világhírű gombatudós a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1959. VI. 18. Születésének 100. évfordulóján állították Szekszárd dolgozói." Következő helyszínünk a Bartina utca 3.: „E házban született DR. KELEMEN JÓZSEF (1888-1945), aki városunk köztiszteletben álló tisztiorvosa volt. Szekszárd Város Tanácsa, Tolna megyei Tanács Kórháza 1988" Kelemen doktor táblája olvasható a nevét viselő Idősek Napközi Otthona épületén is. Igazgató-tanárukról kívántak megemlékezni a Bezerédj István Szakközépiskolára táblát helyezők: „DR. KOVÁCS GYŐZŐ 1906-1985 A tanár úr emlékére, aki az iskola első önálló épületének a felépíttetője, igazgatója és tanára volt 1929-1973. 1985. augusztus 28-án, halálának 10. évfordulóján." Alig észrevehető táblácska áll a vasútállomás főépületén: „SOÓS SÁNDOR MÁV mérnök, a Tolna megyei direktórium elnöke 1889-1919. Örök dicsőség emlékének! Állították: Szekszárdi vasutas dolgozók" A Balassa János nevét valamilyen okból „DR. SZENTGÁLI GYULA 1923-1980 A kórház főigazgató-főorvosa volt 1961-1980 között. Életét az intézet fejlesztésére és a gyógyító munka korszerűsítésére szentelte" Egyháztörténeti évforduló alkalmából állított tábla olvasható az evangélikus templom falán: „A lutheri reformáció magyar úttörője SZTÁRAI MIHÁLY lelkész, énekköltő, drámaíró, Tolna-Baranya első evangélikus püspöke emlékére állíttatta a reformáció 450 éves jubileumán a TolnaBaranya evangélikus egyházmegye 1517-1967 Mely igen jó az Úristent dicsérni." Szakmabeliek kezdeményezésére került emléktábla a Bezerédj utca 1. számú műemlék épületre: „Ebben a házban születet TORMAYBÉLA állatorvos-professzor, a magyar mezőgazdaság kiemelkedő szervezője. A Magyar Országos Állatorvos Egyesület alapításának 100 éves évfordulója alkalmából 1830-1930." Cseh és szlovák nyelven is megemlékező sorok olvashatók a régi kórház falán elhelyezett emléktáblán: „Az első Tolna megyei kórház létrejöttét elősegítő TRNKA VENCEL (1739-1791) orvosprofesszor és a közös cseh-szlovák-magyar múlt emlékére" Kaczián János Ódon derű 18. Jókai szekszárdi adomája Hajdanában télvíz idején az egyik legkedvesebb szórakozás volt a kalendáriumok olvasgatása. A Jókai Mór szerkesztette, 1853-ra szóló Országos Nagy Naptárban érdekes szekszárdi vonatkozású színészadomán derülhettek eleink. „Egy kis tévedés. Egyszer Szekszárdon valamint darabot adtak, mihez a színi személyzeten kívül némi statisztéria is kellett, amit rendesen a városi hajdúsággal volt szokás betölteni. A próbán tehát felállítja a rendező az őröket, egyiket jobbról, a másikat balról, s megmagyarázza nekik a dolgot. - Kend itt fog állani jobbról, kend meg amott. Mikor én kilépek a gunyhóból, kendre rálövök, arra kend a hasához kap, összerogyik, s azt kiáltja, hogy „meghaltam!", kend pedig, másik, elszalad és azt kiabálja, hogy „segítség! segítség!" Értették jól? — Megértettük. Este az előadásnál az ügyelő meg találta cserélni a két hajdút, a jobbról lévőt állította balra, a balról lévőt jobbra; mikor aztán kijött a színész, amelyiknek gyilkolni kellett, s rásütötte a pisztolyt az egyikre: amelyik a háta mögött állt, akit senki sem bántott, az rogyott össze ordítva, hogy ő meghalt; az pedig, amelyiket agyonlőtt, elszaladt, torkaszakadtából kiabálva: segítség! segítség!" A Jókai kritikai kiadás nem nagyon firtatja, igaz-e, nem-e a történet, azt sem keresi, mi lehetett a darab, ki, vagy kik játszhatták s mikor. Bizonyosak mi sem lehetünk, de 1839-ben Fekete Gábor színigazgató és társulata járt Szekszárdon a tisztújítás idején. Joggal számíthatott sikerre a direktor Sobri című darabja, hiszen a jeles betyárt megyénkben fogták el alig pár éve. Szuper Károly színésznaplójából tudjuk, hogy éppen e darabban domborított ő egy hasonló haramiát. Még azt is sejthetjük, hogy milyen jelmezben: „a ruhatár egypár rongyból állt mindössze, melyet a színészek éjjel ágyneműnek használtak, nappal pedig ezek voltak a direktor vadászebeinek alomjai"... Lanius Excubitor