Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-14 / 6. szám

14 f SZEKSZÁRDI VASARMAP 1999. február 07. VALENTIN-NAP Szerelmes történet Valami szép, romantikus, megható igaz szerelmes történetet kellene írnom Valentin napra. Ez a gondolat motoszkált a fejemben, amikor egy hivatal folyosójára léptem. Előttem a futószőnyeg, jobbról balról fehér ajtók sora. Ebben a fegyelme-' zelt, minden romantikától mentes környezetben nem valószínű, hogy bármi is eszembe fog jutni. Aztán hirtelen mintha a neonvilágítású folyosón kisütött volna a nap. Egy emberpár jött velem szembe, kézen fogva, kacarászva s incselkedő hangjukban ott bujkált valami, amit semmivel sem lehet összetéveszteni. Valami, ami csak a kiváltságosaké, akikre azt szokták mondani, egy nyelven beszélnek, vagy egy húron pendülnek. S ez a húr nem más mint a szeretet, a szerelem húrja. Amikor összetalálkozunk a folyosó közepén, felismerem őket. Nevüket nem írom le, mert nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy nem csitri, rózsaszín szerelemtől ragyognak. Rajtuk az évtizedek jóban-rosszban mindig együtt ritka, szép érzései látszanak. Valentin ünnepén A legenda úgy szól, hogy Valentin, a III. sz.-ban élt és keresztény hite miatt, II. Claudius császár udvarában senyvedett. Napjait csak a börtönőr vak leánya aranyozta be. Valentin keresztény hite visszaadta a leány látását. Az öröm azonban nem volt teljes, hisz Valentint 270. február 14-én kivégezték. Utolsó üzenetével, melynek végén ez áll: A TE VALENTINOD, egyrészt, megríkatta szerelmesét, másrészt beírta nevét a legendák könyvébe. Először Angliában lett igazi ünnep február 14-ike, amikor is ezen a napon a bék

efa szeretet, a szerelem jelképével, virággal üzentek és üzen^H egymásnak az emberek. Jelképezi a tél múlását, a tavasz, a megújulás, a természet újjáéledésének a kezdetét is. A szokásokhoz tartozik, hogy virágcsokorba rejtik kis ajándékaikat, üzeneteiket, vagy maga a virág amit kiválasztottak mondja el a kedvesnek az üzenetet. Talán innen ered a virágnyelv? Pár éve nálunk is feléledt ez a szokás, amit az is bizonyít, hogy a virág- és ajándékárusoknál sok kedves meglepetés várja a Valentin-napra kedvesüknek, szeretteiknek meglepetést, örömet szerezni kívánókat. A hagyomány szerint, a Valentin-napi virágcsokorba "belopott" üzenetet nem szokás aláírni, csak gondolkodjon a címzett, hogy ki is a feladó. (Ha nem találja ki, nem is érdemelte meg az ajándékot.) Minden hagyomány újjáéledésének, az emberek közötti kapcsolatokat erősíti, fenntartja, nemesíti, úgy gondolom, mindannyian szívből örülünk. Tartalmasabbá teszik életünket, arra ösztönöznek, hogy egymás felé forduljunk, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Mert a Valentin-napi virágcsokorral nemcsak szerelmet, szeretetet, de hálát, köszönetet, bocsánatkérést, megbocsátást, megbékélést, hitet, megnyugvást, reményt is üzenhetünk. Arra pedig, hogy ez így marad az idők végezetéig, biztosíték a Valentin név jelentése; erős, egészséges. Mosolyogva számolják össze a múltat. Tíz év udvarlás, vagy ahogy most mondanák együtt járás, harminckét év házasság. Csillogó szemmel mondják egyszerre: az negyvenkét év. Ahogy kilépek az ódon épület kapuján, még szemem előtt látom őket. Negyvenkét év. Mennyi öröm, fájdalom, a gyermekekért átvirrasztott éjszakák, mennyi siker, mennyi kudarc, mennyi felejthetetlen perc, óra, nap. Együtt! A külvilág, s saját maguk legyőzése. A másokért való aggódás, bizalom. Több mint négy évtizeden keresztül. S ma, amikor minden második házasság válással végződik, ők mosolyogva, kézen fogvajárnak. Talán azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az úton, amelyet életnek hívunk, s ami nagyon göröngyös néha, csak így lehet együtt továbbmenni. Valami szép, romantikus, megható, igaz szerelmes történetet kellene írnom Valentin napra. Érdekes, nem érzek semmi indíttatást hozzá. Amit láttam, az nem egy történet volt, hanem az ÉLET. így csupa nagy betűvel, s mint tudjuk, az a legnagyobb író. „Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, há nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék" (Kányádi Sándor)