Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-14 / 6. szám

1999. február 14. S SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Harc az enyészettel Gondolatok Tolna megye műemlékvédelméről Magasba nyúló toronyházak óriási üvegablakokkal, vasbetonból készült kolosszusok szegélyezik ma már a jövőbe vezető utat, a modern technikának csak a képzelőerő szab határt, meg remélhetőleg a jó ízlés. Az urbanizáció gyors és hatékony folyamat, mi szerint a régit felváltja az új, csak arra kell vigyázni, hogy amit teremtünk, legyen annyira korszakalkotó, mint az, amit ennek helyén elpusztítunk. Amikor hazánkban a szocializmus hozzálátott megépíteni fellegvárát és megjelentek a buldózerek, akkor született'a műemlékvédelem. Magyarország kis területe révén kis számú történelmi emléket tud felvonultatni, mégis, sok esetben állapotuk nyugtalanságra ad okot. A műemlékek sorsát nagyon is meghatározza az idő és nem csak az enyészet. Harminc évvel ezelőtt politikusaink úgy gondolták, hogy nem kell minden régi épületet műemlékké nyilvánítani, adjunk teret a jövőnek isa szakemberek által védelemre javasolt épületek egyharmadát törölték a listáról. A szekszárdi református templom is erre a sorsra jutott, és bár a jegyzékben nem szerepel, a tábla rajta maradt, akár csak a regölyi katolikus plébánián, amit szintén •

egfosztottak a védelemtől. Bárki, aki értékesnek ||t építményre lel, kezdeményezheti annak műemlékké nyilvánítását, ennek megvan a maga hivatalos módja. A műemlékvédelem állami feladat, de az önkormányzatoknak is jogukban áll a területükön lévő építményeket megóvni. Művészettörténészek, építészek vizsgálják meg, valóban eszmei értéket képvisel- e, hiszen csak azért, mert öreg, még nem részesülhet védelemben. A műemléknek korhű, eredeti állapotban kell reprezentálnia azt a korszakot, melyből itt felejtetett. Gyakori eset, hogy az épület egykori tulajdonosa révén válik becses örökséggé. A szekszárdi Babits Emlékház sem különleges önmagában, hasonló lakóházakat tucatszám emeltek a múlt században a módos polgárok, ez a ház mégis a város féltett kincse. Ma tizenegyezer műemlék szerepel az országos jegyzékben, ebből kétszázötvennyolc megyénk területén van. Tolna megye műemléki sajátosságait a történelemben kell keresnünk: ez a kétszázötvennyolc építmény meglehetősen kevés. Valaha itt volt a hadak felvonulási területe a török időkben, ezért nagyon kevés középkori emlékünk maradt, e kevesek egyike a cikó^mriaszéplaki templomrom. Főként a barokk és az követő korszakok örökségei maradtak nekünk hagyatékul, de ami maradt az érdekes és változatos. Ugyanúgy megtalálhatók a városi polgárházak, mint a vidéki kúriák és parasztlakok és persze az utóbbi időben sok esetben megszépült egyházi épületek. A Sárköz és a vidék kincse A 19. században, a Sárvíz, később a Duna szabályozása után a megduzzadt művelhető területek révén a régi Sárköz tehetős lakosainak módjukban állt időtálló, szép házakban lakni. A "főváros" Decs főutcáján ma is megcsodálhatjuk az egykori parasztok kezemunkáját dicsérő vakolathímes házakat, másutt fából faragtak homlokzatdíszt otthonuknak a ráérős, téli estéken. Erre szép példákat látni Nagydorogon és Bikácson. Ezen épületek többsége nem műemlék, de régi korok tanúi ugyanúgy, s megtekintésre érdemesek. Az egyik legfontosabb feladat és talán a legnehezebb is, hogy megfelelő funkciót találjanak a megóvandó épületnek. Ha tulajdonosa van, őt senki sem kényszerítheti, hogy egy apró ablakos parasztházban éljen. Az államnak, majd az önkormányzatnak műemlék esetében elővásárlási joga van, majd pedig módja, hogy megmentse azt az enyészettől. Egy parasztház esetében a legdicsőbb jövő, ha tájházként vészelheti át a jelent, de erre nincs mindig mód az eredeti környezetben. Gyakran előfordul - bár kevésbé szerencsés -, hogy szétszedik és elszállítják a ház részeit, majd újra összerakják. Ilyen „menhely" a szentendrei szabadtéri múzeum is. Vidéken persze nem csak a paraszttársadalom élt. A vidéki kúriák nemes gazdái pompás épületeket hagytak ránk, sajnos közülük jó néhány komoly felújításra szorul. Pusztulásnak indult a Kölesd - Felsőhídvégpusztán álló Jeszenszky kastélyegyüttes, aminek ráadásul saját kápolnája és szentháromság-szobra is van. A birtokosok olyan urak voltak, akik a kutyabőr ellenére néha maguk is felvették a csizmát, amiben dolgozni szokás - gazdálkodásra utalnak a kastélyok körül épen maradt melléképületek, istállók, magtárak. A műemlékvédelem ezekre is érvényes. Hasonló kúriák egyébként az aprófalvas Baranyában nem alakultak ki. A kastélyok nem mindig az állapotukkal keserítik el a művészettörténészeket: nehéz használatban tartani őket, pedig ez a leghatásosabb konzerváló eszköz. A hőgyészi és a lengyeli Apponyi - kastély jól példázza ezt: az előbbi nevelőotthonként, az utóbbi kollégiumként működik, de egyik sem a legjobb megoldás. A nevelőotthont hamarosan megszüntetik és ez így helyes; rémisztő lehet egy kisgyereknek a hatalmas termekben élni... Szakemberek szerint a legideálisabb az lenne, ha művelődési intézményként, múzeumként funkcionálhatnának ezek az épületek. A Vármegyeháza belső udvara Palotából múzeum, hivatal, szálloda Egyszerűbb a helyzet a városban: a lakóépületeket amúgy is lakják, itt sokszor a tulajdonosokkal kell megküzdeniük a Hivatal munkatársainak, de ez igaz lehet minden jelenkori gazdára. Szekszárd belvárosa gyönyörű emléke az elmúlt századoknak. Igazán régi épületeket a Garay tértől felfelé találunk, mert azt mondják, alatta a szabályozás előtt a Duna hullámzott. A Béla tér csaknem egésze műemlék, de a közeljövőben lehetséges, hogy Pécshez hasonlóan az egész belvárost műemlék jelentőségű területté nyilvánítják. Benne lesz Szekszárd egyik legrégebbi utcája, a Bezerédj, a régi Német utca. Az itt élő németek építtették a kórház kápolnáját a 18. században. Sajnos ennek a restaurálása pénzhiány miatt leállt, akárcsak a remetekápolnáé, amit szintén érdemes megnézni- amíg van. Szomorú tény, hogy az egyik legszebb műemlékünk, a Vármegyeháza komoly felújításra vár, vagy tíz éve. A tetőszerkezet kijavítása súlyos milliókba kerülne a tulajdonos Tolna Megyei Önkormányzatnak. Híres épület a Garay téren a Lehner Ödön tervezte „Szegszárd Szálló", de mindenki ismeri az Augusz - házat, vagy a múzeumot. Felesleges volna a város nevezetességeit felsorolni, a figyelmet felhívni rájuk azonban sosem késő. Június 20- 23. között Szekszárd ad otthont a 20. Műemléki Konferenciának, ahol jelen lesz a minisztertől az építészig mindenki aki érintett, érdekelt, segíteni akar. A téma: Az urbanizáció hatása a műemlékvédelemre. A város szakemberei megmutatják a résztvevőknek értékeinket és azt is, ami még menthető. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szekszárdi munkatársa, Turányi Erzsébet bizakodó, reméli sikerül felkelteni az érdeklődést Tolna megye kincsei iránt. A Hivatalnak is, a költségvetésnek is rövidre szabott a takarója, a polgárok saját gondjaikkal vannak elfoglalva, mindegy azonban senkinek sem lehet, hogy múltunk értékes öröksége szegélyezi-e a jövőbe vezető utat, vagy csak panel és vasbeton. N.M.