Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-07 / 5. szám

Vendégem a Gemenc Preszszóban Béres Vilmos, az ÁFÉSZ-ek Tolna Megyei Szövetségének elnöke, akit lassan negyedszázada ismerek, s bár vele ritkábban, ám ^Munkásságával rendszeresen Találkozom, ilyenkor farsang idején évek óta elhatározom, meghívom egy „randevúra". Nagy elfoglaltsága ellenére szerencsére a férfiakról szóló sorozatba szóló randevút nem utasítja vissza. — Vili! A régi hagyomány szerint ilyenkor farsang táján sokkal őszintébben nyílhatnak meg az emberek mármint bizonyos rendezvényeken -, ezt mi együtt, s pár kollégánkkal jó eredménnyel kipróbálhattuk a városházi farsangi bálokon, Te pedig az ÁFÉSZ bálokon. Milyen volt az idei farsangi rendezvényetek? — Már harmadik éve nem olyan, mint amilyen az előző években volt. _Úgy érzem, hogy annyi feszültség Jtrmelődött az utóbbi években az emberekben, hogy egy-egy kimondott szónak sokkal nagyobb a súlya, mint régen. Érzékenyebbek, sértődékenyebbek lettek. Amikor a városházáról másfél évtizeddel ezelőtt az ÁFÉSZ-hez kerültem nagyon jó hangulatú bálokat szerveztünk műsorral, újsággal, grafikákkal, s óriási volt a siker. Bár tudod ezt Te is, hiszen a városházán együtt kezdtük, s Te ott folytattad, én az ÁFÉSZ-nél. — Az ÁFÉSZ-ek évkönyvéből lopva, „elnöki posztra cserélted színészi képességeidet". Kevés olyan első vezető van, aki munkatársai szórakoztatására önmagát, a helyzetet, a problémákat, poénokba öntve részese, sőt a szervezője egy-egy ilyen rendezvénynek. Ezek szerint Te is belefáradtál? — Az idén megírtam a Tolna ProCoop történetét, meglepetésnek szántam az előadását a bálon, aztán mégsem tettem. Még a humor nyelvén sem kívántam beszélni azokról a kudarcokról, nehézségekről, ami csak ránk tartozik, s nem arra a sok idegenre, aki nem érti és nem érzi ezeket a poénokat. A legrosszabb, ha még félre is érti. — Mindenki tudja rólad, hogy kiváló közgazdász vagy, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor ebbe a pozícióba kerültél .megjósoltad" a kereskedelem ma már minden ÁFÉSZ-t érintő nehézségeit... — A Közgazdaságtudományi Egyetem után a megyei és a városi tanács dolgozója voltam, s akkori főnökeim közül szeretnék egyet megemlíteni — bár a sor hosszú, s senkit sem szeretnék kihagyni — Ribling Ferencet, akitől szakmailag és emberileg is sokat kaptam. Amikor az ÁFÉSZ-hez kerültem, úgy éreztem elfogadtak, befogadtak, ám a sikeres „csendes" éveket nagy változások követték. Ma egy év alatt több változás történik az ÁFÉSZ életében, mint azelőtt 10-15 év alatt. A változásokra csak változásokkal lehet reagálni, ám ezek a változások emberek sorsát határozták meg. A konfliktushelyzeteket felvállalni, sorsok felett dönteni nem könnyű vezetői feladat. Mindenki látja ezeket a változásokat a kereskedelemben, azt, hogy két év alatt mennyi nagy területű, nagy árukészletű üzlet lépett be olyan forgalommal, amelyek meghaladják a SÁRSZEG ÁFÉSZ egész forgalmát. Óriási eredménynek tartjuk azt, hogy ez alatt az idő alatt mindezek ellenére mi is megdupláztuk a forgalmunkat. Mindenki tudja, hogy ezek a multi cégek olyan adókedvezményekkel rendelkeznek, amikkel mi nem tudunk versenyezni, másrészt az ÁFÉSZ-ek sosem tartoztak a tőkeerős cégek közé. — Milyen kényszerű lépéseket tett az ÁFÉSZ a fennmaradásért? — A kevésbé hatékony üzleteket meg kellett szüntetni, s a pénzt másba befektetni. Akik nem érzékelik a gazdaságban végbement változásokat, azok azt sem érthetik meg, hogy miért volt szükség ezekre a lépésekre. S akkor még nem szabad elfelejteni, minden változtatás mögött emberek vannak. Az árucikkek milliós nagyságrendjéhez komoly számítástechnikai háttér szükséges, mindehhez természetesen oktatás és szemléletváltozás. Szerencsére az üzlet vezetői már érzik és értik, valamint látják ennek előnyeit. Ha kihasználják a számítógép előnyeit, több időt tudnak tölteni a vevőkkel, ami meghatározó. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy rengeteget tettünk azért, hogy az ÁFÉSZ ma, a konkurencia ellenére talpon maradjon. Az ÁFÉSZ üzletek rendelkeznek egy olyan nagy értékkel - mondhatnám, ezzel „adu" van a kezükben -, amivel a multi cégek nem tudnak versenyezni. Ezeket az értékeket az emberi kapcsolatok jelentik. Itt már sok változtatást láttunk az ÁFÉSZ részéről, ám... — Tudom, hogy mire gondolsz. Valóban, a versenyt az nyeri meg, aki az önkiszolgáló rendszerbe be tudja csempészni a hagyományos kereskedelem legfontosabb elemét, a vevőkkel való kapcsolatteremtést A dolgozóknak, az eladóknak tudniuk kell, hogy a bolt versenyképességét ők döntik el. Különböző ünnepek alkalmával betérve az ÁFÉSZ üzleteibe „vevőcsalogató" kedvességekkel találkozunk.... — Ami üzleteinkben lesz farsang, Valentin Nap, s minden ünnepet szeretnénk a vevőnek is ünneppé tenni abban az üzletben, ahol évek óta vásárol. Dolgozóink többsége érzi, hogy az ő kezében van a vevő, tőle, udvariasságától, szolgálatkészségétől függ, hogy egy ilyen üzletbe tér be, vagy a személytelen gondolák között vásárol. — Mindenki tudja rólad, aki ismer, hogy megszállottja vagy az ÁFÉSZ-nek, a munkádnak. Azt talán kevesebben, hogy gyermekkorodban színész vagy focista szerettél volna lenni, s amikor időd és lehetőséged volt, ezeket a hobbykat nagy tehetséggel művelted is. Ma mire van időd? — Minden gondolatomat leköti a munka. Már nem sportolok rendszeresen, csak szervezem a foci- farsangot, már csak néha horgászok, a baráti társaság is egyre ritkábban lát. Új célt tűztem ki, szeretnék megtanulni angolul, bár a nagylányom, aki az idén érettségizik, már lekörözött, letette az angol nyelvvizsgát. Szeretnék minél többet együtt lenni négy éves kisfiammal és három éves kislányommal. Szerencsére a feleségem óriási szerepet és felelősséget vállal a gyerekek nevelésében, s abban, hogy a sok stresszt és konfliktust el tudjam viselni. Az általa nyújtott biztos háttér nélkül ez nem sikerülne. Ebben a rohanó világban csak akkor lehet talpon maradni, ha a családon belül béke van. — A békéről a politikát juttattad eszembe. Te sosem politizálsz? — Maximálisan távol tartottam magam a politikától, ennek ellenére, vagy éppen ezért azt hittem, hogy a rendszerváltással, a demokráciával olyan emberi értékek, mint a becsület, a tisztaság, a tolerancia, s minden igaz emberi dolog felértékelődik majd, ám csalódnom kellett, ezek az értékek sajnos a legtöbb embernél inkább devalválódtak. Ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is úgy politizálok, hogy nem politizálok. 1999. február 07. 15 kereskedői bölcsesség: \ versenyt az nyeri meg, aki iz önkiszolgálói rendszerbe >e tudja csempészni a hagyományos kereskedelem egfontosabb elemét, a /evőkkel való kapcsolateremtést. Az eladóknak udniuk kell, hogy egy üzlet /ersenyképességét ők döntik :1. Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala K&^éh&^ü rrmmée^é Heti könyvajánlat: Joe Girard: Üzletkötés „Hogyan adjunk el bármit bárkinek" A könyv alcíme utal a tartalomra, amiben . következő fejezetekből sokat tanulhatnak z eladók: Hogyan olvassunk a vevő gonlolataiban? Hogyan tartsuk meg egy életen .t? Hogyan használjuk az élőszót, az eladás eghatékonyabb eszközeként? A szerző géri, hogy a könyvben lévő tanácsokat negfogadva, mindenkiből válhat jó izletember. (50-es melletti könyvpavilon)