Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-12-19 / 45. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Él mérné 1999. december 19. Vendégem a Gemenc presszóban, Varga Gyula vállalkozó, akivel az idei év utolsó, Karácsonyi randevúján, a születésről, a sorsról, a család fontosságáról, a gyerekek, az öregek és a rászorultak iránti segítségről, az önzetlen ajándékozás lélekemelő szépségéről beszélgettünk. Varga Gyulát mindenki ismeri Szekszárdon, - ahogy mondani szokták -, sokan szeretik, tisztelik, sokakban negatív érzéseket vált ki. Őt ezek a negatív érzések viszik előbbre, nem irigykedik másokra, annál inkább segít, ha hozzá fordulnak, nem mutogat másokra, hogy kinek mi lenne a tennivalója, inkább teszi azt, amit az O lelkiismerete diktál. - Nagyon korán megismerkedett a munkával, ami azóta is az élete, a hegedűt már háromévesen kenyérkeresésre használta... ^^ Koldus-zenészként kezdtem flrom évesen, ami azt jelenti, Hogy vonatokon, állomásokon hajnalban hegedültem édesanyám kíséretében. Kalapoltam, és ebből tartottam el egy húsz tagú családot. -Azt mondta tanulta is a szüleitől a zenét, de a vérében is benne volt amikor megszületett. - Szüleim mindketten hegedültek, édesanyám hegedűművész volt, nagyanyám cimbalomművész, s a családhoz tartozó tizenhárom nagynéni és nagybácsi mind játszott hangszeren. - Már többször nyilatkozta, hogy 11-en voltak testvérek, s hogy három éves korától egy húsz tagú családot tartott el... Hol volt az édesapja? - Látja ezt még senki sem kérdezte, s én sem mondtam el senkinek. Mindszenten laktunk, és f

6-ban apám leverte a csillagot anácsházáról. Azonnal elfog, bebörtönözték, az egész családot hazaárulónak minősítették, bezsuppoltak bennünket és a Mindszentről való kitiltásig egy másfél szobás pajtába zsúfolódtunk. Hát ma már egy megmagyarázhatatlan világ volt az, édesapámnak a Csillagbörtönből való „hazalátogatásai" után, mindig született egy kistestvérem, így lettünk 11-en. Aztán volt még egy nevetséges vád ellenünk, azt térj esztették édesanyámról, aki azért kísért a vonaton, amíg kicsi voltam, mert kém volt és hozta, vitte a híreket. - Most felnőtt fejjel minek minősíti édesapja akkori tevékenységét? - Annak idején mindenki tudatlan volt, szerintem sokan azt sem tudták, mit csinálnak. Amit apám tett, azt hirtelen felindulásából tette, az más kérdés, hogy a családját örök életére megbélyegezte ezzel. Sosem lehettem úttörő, de hát ez már a múlt, s én szeretnék minél kevesebbet foglalkozni a múlttal, és minél többet a jövővel, természetesen azzal együtt, hogy sosem szabad elfelejteni, honnan jött az ember, ám ezerszer fontosabb hová halad. - Megfogadtam, hogy nem teszek fel semmi olyan kérdést, ami nem illik egy Karácsonyi beszélgetésbe, mégsem bírom ki. Ön szerint kik azok, akiket a legjobban irritál, hogy a kuldus-zenészből egy sikeres vállalkozó lett? - Igazából jómagam nem kutatom, nem keresem, s hogy őszinte legyek nem is érdekel. Találkozom velük, s azt látom, ők azok, akik nem tudnak megbirkózni a mai fejlődéssel, valamikor valahol megálltak, s úgy érzik lehetetlen ma jó üzletet bonyolítani tisztességesen, jól vállalkozni, mert nekik nem sikerült. Ők azok, akik a kor követelményeit nem tudják nyomon követni, ezért inkább irigylik, gáncsolják, bántják azokat akiknek sikerül. Sajnálom őket, mert ők tényleg csak ennyire képesek. - Jól benne vagyunk mégis az üzletben, ami maga a pénz, ezért megkérdezem, mit jelent Önnek a pénz? - Amin keresztül mindent meg lehet venni. A pénzimádók gyűjtik a pénzt, nekem nincs ilyen szenvedélyem, nekem építő programjaim vannak. Az volt és lesz is mindig a tervem, hogy cégeket alapítsak, hogy munkahelyeket teremtsek, hogy megalapozzam az unokáim jövőjét, s azon embereknek unokáinak a jövőjét, akik nálam, velem együtt dolgoznak, akikkel megvalósíthatom a céljaimat, terveimet. Sem saját vagyonom, sem bankszámlám nincs, minden fillérünk a vállalkozásban van, s azt gondolom, a jövő évezred vállalkozásának a titka ebben rejlik. - Ön, mint sikeres vállalkozó mit tanácsolna azoknak akiknek nem jól megy, illetve akik most szeretnének belefogni egy vállalkozásba? - Sok jó vállalkozó van Szekszárdon, csak nem szívesen fedik fel magukat, ami természetesen az ő dolguk. Jómagam azt hiszem, a titok abban rejlik, hogy hosszú távra kell tervezni. Nekem 10-20-30 éves terveim vannak, valamint éves terveim, s vannak havi terveim, ezeket meghatározott időközönként ellenőrzöm. Egyébként mindenkinek felajánlom, aki segítségre szorul, várom bármikor - eddig is nagyon sok embernek szívesen megtettem - minden hátsó gondolat nélkül jöjjön el, ha őszinte tanácsot, segítséget vár tőlem, ígérem megkapja. - Varga úr! Ön azok közé a vállalkozók közé tartozik, akik sikerüket, és az ebből származó hasznot nagy örömmel és őszinte szívvel osztják meg azok között, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Pótgyermeknapot tartott, ahol 1500 gyerek és felnőtt egész napos igényes programjáról, finom ebédjéről, s rengeteg ajándékról gondoskodott.. - Ahhoz, hogy valaki tiszta szívből adni tudjon, ahhoz éreznie kell azt, hogy milyen az, amikor nincs. Ha valaki ezen nem ment keresztül, s nem érezte saját bőrén egy meleg tányér leves, egy csoÍ5 kóládé, egy jó szó, egy simogatás örömét, azt sosem fogja megérinteni az az érzés, mit jelent, adni. Akit az élet iskolája tanított, az tudja, hogy ha kitörik az ablakot, akkor azt minél előbb be kell üvegezni. Egyet azonban tudomásul kell venni, aki nem ad, az nem is kap. Sem szeretet, sem szerelmet, sem vagyont nem adnak ingyen. Aki pedig mindezt készen kapta az sosem fogja értékelni, és annak nem lehet felróni, hogy nem tud szeremi és segíteni. Véleményem szerint a birodalom tanáraival az a legnagyobb baj, hogy nem tanítják meg igazán a gyerekekkel, hogy mi a kötelesség, a nagylelkűség. Nem is az ő hibájuk, hiszen a rengeteg felesleges dolog miatt, amit tanítanak erre már nem is maradhat energiájuk, idejük. - Magányos farkasként látjuk mindig, nem veszik körül barátok, cimborák, van Önnek barátja? - Igazából soha nem gyűjtöttem a barátokat, túlzottan elfoglalt a munka, ami kevés időm maradt az a családomé. Úgy egy éve adódott az életemben egy olyan barát, akit nem érdekelt sem a pénzem, sem a vállalkozásom, egy korrekt becsületes ember, akivel egy sült keszeg mellett jól elsnapszlizgatunk. Azt hiszem, megtaláltam az igazi barátot, s a családom mellett másra nekem nincs is szükségem. - A család, amelyre Ón annyira büszke, akiket annyira szeret, s akikről oly szívesen beszél... - Feleségemmel Erzsébettel, nagyobbik fiammal ifj. Varga Gyulával, lányommal Szénási Katalinnal, és kisebbik fiammal, Varga Róberttel mi egyformán gondolkodunk. A legfontosabb számunkra a munka, az összetartás, a céljaink terveink megvalósítása. Szép családom van, és büszke lehetek rájuk. A család szeretete, tisztelete bennem, bennük van, ezt láttam ezt tanultam, ezt adtam tovább a gyerekeimnek, s ők az unokáimnak. - A Varga családban, hogy készülnek a Karácsonyra, az Ünnepekre? - Nagy a család, s ahogy ezt már mindenki tudja a feleségem Erzsike nagyon-nagy főzőmester. A Karácsony összes napján együtt van a család, ünnepelünk. Mindig annyi ételt készítünk - a feleségem már hajnali 2-kor elkezdi a főzést -, hogy bármikor beállíthatnak a testvérek, rokonok mindig terített asztal váija őket. Minden évben - ez már hagyomány nálunk - hogy többféle intézményeknek küldött csomagokon túl, a feleségem jó pár nagycsaládosnak személyesen bevásárol az ünnepre, s maga viszi el nekik, hogy legalább ebben a pár napban semmiben ne szenvedjenek hiányt.