Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-12-19 / 45. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. december 12. CSON-Stt Szenteste hárman leszünk a fa alatt Két ember számára lehét-e nagyobb élmény mint amikor megszületik felső gyermekük. Bánhidi Gyüla és Fodor Adrienn négy évvel ezelőtt kötöttek házasságot,/ s saját otthonukban, amelynez megvételéhez a szülők nyújtottak" segítségét, már csak ép^ valami, illetve valaki hiányzott. A várva várt gyermek 1999. január 31én megszületett, kisfiú lett, és csodálatos névvel kezdheti életét. Bánhidi Levente. Az édesanya, akinek hivatása is a gyermeknevelés, lévén védőnő szerint Leventével minden pillanat öröm, s a közelgő Karácsonyról a következőket mondja. „Eddig is a Szentestéket együtt töltöltük a párommal, fenyőt állítottunk, aztán az ünnepek alatt természetesenfelkerestük^é^ mindkettőnk szüleivel. Az idei Karácsonyon már hárman leszünk a fenyőfa alatt, ez már egy igazi család, s az ünnep második és harmadik napját természetesen a nagyszülőknél töltjük; Azt gondolom más jellegű lesz ez a Karácsonyunk, mint az eddigiek voltak, hiszen a férjemmel más „szerepkörbe" kerültünk. Leventének olyan ajándékokat vettünk, ami az ő korosztályának megfelelő, és úgy hiszem, neki még egyáltalán nem az a fontos, hanem az, hogy nyugodt békés légkör, szeretet, odafigyelés vegye körül. Mi úgy érezzük a férjemmel, hogy úgy adhatunk ajándékot az idei Karácsonyon, hogy a legnagyobb ajándékot kapjuk közben. Kisfiúnk mosolyát. ry\ Sasi KARÁCSONYI IMÁDSÁG „Kis karácsony, nagy karácsony... .. porcukor havat szórj, édesítsd még a földet. m 'életűteket, jj rtf?/'? hogy szeressük, szerethessük egymást, . j hogy el ne veszítsük Mindenünket. j ( \ ^ Legyen minden nap karácsony és mindig nyugodt, békés az álom ahó alatt, a hó felett, hogy mindig több legyen a szeretet, rtiint a gyűlölet' a szívekben, a lelkekben... hogy meg tudjuk bocsájtani egymásnak a bűneinket... hogy majdan mindannyiunknak megbocsájthasson az ISTEN... Bálint György Lajos % y y $ Szekszárdon otthonra találtain Marosvásárhelyről, ahonnan ősei származnak jött Szekszárdra Birtalan Annamária, s talált otthonra legkisebb lányával. Életéről, a pár héttel ezelőtt vele történt nagy eseményről a következőket mondja: ÍBW „A szülői házban nálunk magyar volt a7. anyanyelv, magyar szellemben nevelkedtünk, s neveltük gyermekeinket. Már évekkel ezelőtt jártam Szekszárdon, s már akkor éreztem, ez a város nekem olyan, mintha második szülővárosom lenne. Három lányom van, a két nagyobbik Svédországban él, s nevelik öt unokámat, akik gyönyörűen beszélnek magyarul. Ők ott találták meg a boldogulásukat. Amikor a féljem 1997-ben meghalt, hazajöttem Magyarországra kisebbik lányoín Judit után, aki már azért települt át, hogy nagyobb esélyei legyetiek. s Valóban eddigi tanulmányai azt bizonyítják, jó felé halad. / ™ O)'

1 " A legnagyobb unokám is itt kíván második diplomát szerezni Pécsett szociálpszáhológiából, s egyúttal Svédország után tökéletesíteni magyar nyelvtudását. jem hirtelen halála nagy űrt hagyott az életemben. Marosvásárhelyen az áliami zenekarban játszottam, mint csellós, s nagy boldogság volt számomra, hogy itt is hamar befogadtak a Szekszárdi Kamarazenekarba, ahol barátokra találtam, és sok szép kellemes élményben, utazásban volt már részünk. A boldogságomhoz már csak az hiányzott, hogy megkapjam a magyar állampolgárságot, s miután már magyar személyi igazolványom van, elmondhatom, hogy az idén Karácsonyra a legszebb ajándékot kaptam. amire talán már gyermekkorom óta íagytaik A Más ez a Karácsony nekem, s Svédországban élő gyermekeimnek is, akik kitörő örömmel fogadták a hírt, amikor megtelefonáltam nekik. (Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Birtalan Annamária leánya, Birtalan Judit is megkapta a magyar állampolgárságot.) SE Negyedszázad a gyermekéit PSS ©r. Fehér Mártonné Vesztergombi Teréz „gyermekei" már igencsak felnőtt emberek. Teri . néni 1950-1975-ig volt Szekszárd városában védőnő. Munkáíjáról életéről a következőket mondta: i JS

^ázáriBl szüle1 tésű vagyok, a védőnőképzőt Szegeden végeztem. Később kezdtem el tanulni 30 éves koromban, addig a szüleimnek segítettem. Amikor elkezdtem a hivatásomat ketten voltunk védőnők egész Szekszárdon. Sötétvölgytől Gemencig jártam a várost, s amikor a kitelepítés volt, s sok embernek bujdokolnia kellett, bizony a legelhagyatottabb helyekre is elmentünk a kisbabákat és anyákat meglátogatni, segíteni, amiben csak tudtunk. A sors úgy akarta, hogy ne legyen saját gyermekem, helyette adott százakat, hiszen a 25 esztendő alatt minden gyerek, akit a kezemben tartottam, kicsit az enyém is volt. Már 2S éve vagyok nyugdíjban, azt hittem mindenki elfelejtkezett rólam, s most jólesik hallani, hogy vannak akik emlékeznek rám, a munkámra, s kíváncsiak rni van velem. A nyugdíj utáni években sokszor megkerestek, tanácsot kértek, hívtak segíteni. Ma már teljesen egyedül élek, szerencsére jó egészségben. Szívből kívánok mindenkinek Békés Ünnepeket, jó egészséget, s mindenkinek ilyén hosszú tartalmas életet, amit nekem adott a sors. Kívánom a fiataloknak, hogy minden álmuk valósuljon meg." Sas