Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-12-05 / 43. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. november 14. Érdekli? Bemutatjuk! .Darabonként szedték össze az eszközöket és a bútorokat* Pósta Péter, a kiváló szekszárdi borász két héttel ezelőtt - azóta visszaérkezett Hong Kongból, ahol lányáékat látogatta meg - azt javasolta, kövesse út e hasábokon Tolnai Péter, a Szent József iskola központ, a köznyelvben katolikus iskola igazgatója. Mint emlékezett, a gyermekek házából lett iskola átadása előtti hónapokban nagy-nagy indulatokat váltott ki kiből ezért, kiből pedig az ellenkezőjéért. Vajon hogy működik az intézmény már több, mint két év óta az új helyén? -Az iskola 1993-ban indult egy első osztállyal a 4. számú általános iskola faházában. A mostani helyre 1997. szeptemberben költöztek, s már hét osztály működik. Az imént azért használtam a többes szám harmadik személyt, mert én csak tavaly március 15-én jöttem ide, s azóta irányítom az iskolát. A rend kedvéért említem, hogy idén július óta közös fenntartásban működik az iskolánk és a katolikus óvoda, a teljes nevünk pedig Szent József Katolikus Általános Iskola Katolikus Grundschule és Szent Rita Katolikus Óvoda. - Mennyire sikerült belakniuk az epületet, ami csöppet sem iskolaszerű. - Miután nem iskolának épült, nem is lehet iskolaszerű. De nagyon hamar belakták, akik ide költöztették az iskolát, mert a korábbi helyhez képest itt minden kompakt volt. - A „faházas" időszakban az „anyaiskolával" együtt a város támogatta és tartotta fönt az iskolát. Most ki a fenntartójuk? - A pécsi püspökség. S mint bármely másik iskola, mi is megkapjuk az úgynevezett fejkvótát, s szintén az államtól, ám az egyházon keresztül kiegészítő támogatást kapunk. - Ebből a pénzből jól ki lehet jönni? - Pontosan úgy, mint az önkormányzati iskolák esetében, hiszen ezek az iskolák is megkapják a fejkvótát, az önkormányzattól pedig a kiegészítő támogatást. - Az iskolában 127 diák tanul hét osztályban. Hány pedagógus tanít, s milyen fizetéssel? - A pedagógusok száma 14, mellettük még hét óraadót foglalkoztatunk. A nálunk dolgozó pedagógusok is ugyanolyan módon vannak fizetve, mint a közalkalmazottak bárhol. Azt nem akarom mondani, hogy nálunk rosszabbul vannak megfizetve a tanítók, tanárok, bár... egy önkormányzati iskolánál nem kérdés, hogy túlórát és a helyettesítést elszámolják, nálunk előfordul, hogy megegyezünk, a helyettesítést visszaadjuk egymásnak. Ebből nem támad bonyodalom, ezt elfogadják a kollegák. Igaz, néha én kellemetlenül érzem magamat. -Az iskola igen nagy csaták és háború során kapta meg a gyermekek házát Az eltett majdnem két és fél év alatt mennyire változott meg a közvélemény vélekedése az iskoláról, pontosabban a megkapott épületéről? - Úgy tapasztalom, hogy elfogadták a helyzetet. A régi zűrökről nem érdemes beszélgetni, kár rá az idő. Az én fülemig nem jutott még el megjegyzés, kritika. A három évvel korábbi sérelmekkel mi nem foglalkozunk, de úgy tapasztalom, hogy a városlakók is elfelejtették. - Igazgató úr római katolikus, gondolom. A vallást gyakorolja? - Mindkét kérdésére természetesen igen a válaszom, s hozzáteszem, komolyan is gondolom a vallás gyakorlását. - Ez elvárás az itt tanítókkal szemben is? Például egy ateista pedagógust foglalkoztatna, amennyiben kiváló szakember? - Nehezen tudnám elképzelni, hogy ateista pedagógus is tagja legyen a tantestületnek, ám ha szakemberileg megszorulnánk, s csak az említett ateista tudná teljesíteni az adott feladatot, akkor a tanítványaink érdekében meggondolnám a dolgot, s minden bizonnyal mellette döntenék. Hozzáteszem, van olyan óraadó kollegánk, aki más vallású, s mivel remek szakember, én magam hívtam. Amúgy ő is először azt kérdezte, amit ön. Miután minden napot közös imával kezdünk az órateremben, a ha neki első órája van, akkor közülünk is bemegy valaki az osztályba, s elimádkozza a gyerekekkel a közös reggeli imát. Ezzel, s az efféle gondolattal már eljátszottam, aminek eredményeképp úgy látom, nem lenne szerencsés, ha a gyerekeket elzárnánk a világtól, hiszen nekik látniuk kell, hogy vannak más vallásúak is, s vannak olyan emberek is, akik nem vallásosak... Azt hiszem, hogy minden ember keresi az Istent, ki ebben, ki pedig abban. Sokan nem különböznek tőlünk, legfeljebb annyiban, amit Krisztus mond ki, s az evangéliumban olvasható: „én vagyok az út, az igazság és az élet". Mi ebben hiszünk. - Említette a közös reggeli imádkozást. Mi kapcsolódik még az iskolában a katolikus valláshoz? - Nagyon sok minden, hallhatja, hogy a szomszédos teremben most például karácsonyi énekeket tanulnak a gyerekek... De minden hét elején és a hét végén az aulában egy-egy órás közös elmélkedést tartunk. A diákjaink természetesen vasárnaponként részt vesznek egy szent misén, de havonta egy alkalommal azt kérjük, hogy mindenki a vasárnapi diákmisén vegyen részt. - A tanítványoktól lehet-e olyant hallani, hogy a nem ide járó gyerekek kivetik maguk közül, vagy éppen csodálják őket, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy másmilyen iskolában tanulnak, mint a többség? - Bizony, ez is, az is előfordul, de erről nem szívesen beszélnék... Legfeljebb annyit mondok el, hogy a gyerekeink hosszú időn át nem fogadták el, hogy az étteremben - a Gemencben - együtt és hangosan imádkozunk, mert megnéztek bennünket. De már megszokták a vendégek és a gyerekek is. - Melyek azok az eredmények, melyekről szívesen szólna? - Amikor én ide jöttem, az iskola felszereltsége rettenetesen szegényes és hiányos volt. Pályázataink nagyobb része azzal foglalkozott, hogyan lehetne pótolni a hiányosságokat. - Mi minden hiányzott? - Egyszerűen minden. Az első négy évben egyetlen tantermi padja sem volt az iskolának, nem voltak taneszközök. Az albérleti időben volt egy Magyarország térképünk, s még néhány apró dolog. Ezt azért tudom, mert a két fiam már akkor a katolikus iskolába járt. Az iskolát kvázi áltatta az a tény, hogy volt helyisége, fűtése, világítása, az pedig elsikkadt, hogy egy iskolának vannak eszközei, amelyek igen drágák. Ez az iskola egy akaratból indult el és semmi másból. Egy fillér nélkül. - Elnézést, de megjegyzem, hogy ebben a városban minden iskolaigazgató irodája gazdagabban, elegánsabban van berendezve, mint az öné, amelyik kimondottan szegényes, mondhatni, hogy szedett-vedett, összegyűjtött bútorokkal van berendezve. Gyanítom, hogy ez a túlzó puritánság nem tudatos, sem az ön részéről, sem pedig helyettese részéről, akivel egy irodában vannak. - Ennek nincs nagy jelentősége. Tanulói asztaloknál dolgozunk, amelyeket két-három éve adományoztak az iskolának. Fiók is hiányzik, mert a költözködésnél elveszett. Az iskolának nem voltak eszközei. Amikor ide költöztünk, a fenntartó az egyházközség volt. A plébános úr akkor beszerezte a legszükségesebb eszközöket adományokból. Jött adomány Szekszárd német testvérvárosából, s az ország több katolikus iskolája a nélkülözhető bútordarabjait eljuttatta ide. - Miért pályázta meg az igazgatói felelősségteljes állást, amikor volt munkahelye, gondtalanul taníthatott volna az „505-ben". - Meghívásos volt pályázat, így föl sem merült, hogy visszautasítsam a meghívást. Egyébként matematikakémia szakos vagyok, a régi helyemen számítástechnikát tanítottam... De visszatérve a pályázatomra, szinte mindent a hiányosságok pótlása köré csoportosítottam. Viszont a fenntartónak - 1998. január 1-től a pécsi püspökség - sincs átcsoportosítható pénze, hathatós segítséget nem ígérhetett. Úgy gondoltam, hogy pályázati pénzekből sok mindq^^ megvalósíthatok, ami részben sil^^ rült is. De voltak olyan pályázatok, melyeket kizárólag az önkormányzati iskolák számára írtak ki, vagyis a felekezeti iskolákat kizárták belőlük. - Mit sikerült pályázatokon összemazsoláznia? - Százezres tételeket sikerült pályázatokon összegyűjteni, amiből cseperedgettünk is. - Milyen tanterv alapján dolgoznak? - Egy ceglédi katolikus iskola által kidolgozott tanterv alapján. - Milyen nyelveket tanulnak itt a kisdiákok? - Németet tanul mindenki, s két szakköri csoportunk pedig angolt is, ami előkészítése a két-három év múlva bevezetésre kerülő angol nyelvoktatásnak... Most visszakanyarodok a pályázatokhoz. Idén nyertünk egy Renovádis nevű segélyalaphoz, amit a német püspöki kar hozott létre^^ olyan európai iskolákat támog^^ amelyek saját erőből képtelenek elérni a környezetükben elvárt technikai színvonalat. A megnyert jelentős öszszeget a számítógép-termünk felszerelésére fordítjuk. Informatikát oktatunk, de a számítógépeket más tantárgyakhoz matematika, fizika, kémia, idegen nyelv, anyanyelv, ének-zene, rajz - is használjuk jövő szeptembertől. Ugyanebből a pénzből szereljük fól a könyvtárat. Eddig egy kis szekrénykében elfért a „könyvtár", a könyveket a szülők és jó szándékú emberek adták össze, s mi is vásárolunk a Renovádis pénzből. -Az itt tanuló diákok lelke milyen? Más, mint az „átlag-gyerekeké"? - Egymásba nem láthatunk bele, de bízom benne, hogy más a lelkük, hiszen a rendszeres lelkiismeret-vizsgálat mássá kell, hogy tegye az embereket. - Ki következzék ebben a sorozatban? - Hegyi Lászlóról szeretnék hallani. Ő az egyik szekszárdi cserkészcsapat vezetője. V. Horváth Mária