Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-12-05 / 43. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. november 14. Érdekli? Bemutatjuk! .Darabonként szedték össze az eszközöket és a bútorokat* Pósta Péter, a kiváló szekszárdi borász két héttel ezelőtt - azóta visszaérkezett Hong Kongból, ahol lányáékat látogatta meg - azt ja­vasolta, kövesse út e hasábokon Tolnai Péter, a Szent József iskola központ, a köznyelvben katolikus iskola igazgatója. Mint emlé­kezett, a gyermekek házából lett iskola átadása előtti hónapokban nagy-nagy indulatokat váltott ki kiből ezért, kiből pedig az ellen­kezőjéért. Vajon hogy működik az intézmény már több, mint két év óta az új helyén? -Az iskola 1993-ban indult egy el­ső osztállyal a 4. számú általános is­kola faházában. A mostani helyre 1997. szeptemberben költöztek, s már hét osztály működik. Az imént azért használtam a többes szám har­madik személyt, mert én csak tavaly március 15-én jöttem ide, s azóta irá­nyítom az iskolát. A rend kedvéért említem, hogy idén július óta közös fenntartásban működik az iskolánk és a katolikus óvoda, a teljes nevünk pedig Szent József Katolikus Általá­nos Iskola Katolikus Grundschule és Szent Rita Katolikus Óvoda. - Mennyire sikerült belakniuk az epületet, ami csöppet sem iskolaszerű. - Miután nem iskolának épült, nem is lehet iskolaszerű. De nagyon hamar belakták, akik ide költöztették az iskolát, mert a korábbi helyhez ké­pest itt minden kompakt volt. - A „faházas" időszakban az „anyaiskolával" együtt a város tá­mogatta és tartotta fönt az iskolát. Most ki a fenntartójuk? - A pécsi püspökség. S mint bár­mely másik iskola, mi is megkapjuk az úgynevezett fejkvótát, s szintén az államtól, ám az egyházon keresztül kiegészítő támogatást kapunk. - Ebből a pénzből jól ki lehet jönni? - Pontosan úgy, mint az önkor­mányzati iskolák esetében, hiszen ezek az iskolák is megkapják a fej­kvótát, az önkormányzattól pedig a kiegészítő támogatást. - Az iskolában 127 diák tanul hét osztályban. Hány pedagógus tanít, s milyen fizetéssel? - A pedagógusok száma 14, mel­lettük még hét óraadót foglalkozta­tunk. A nálunk dolgozó pedagógusok is ugyanolyan módon vannak fizetve, mint a közalkalmazottak bárhol. Azt nem akarom mondani, hogy nálunk rosszabbul vannak megfizetve a taní­tók, tanárok, bár... egy önkormányza­ti iskolánál nem kérdés, hogy túlórát és a helyettesítést elszámolják, ná­lunk előfordul, hogy megegyezünk, a helyettesítést visszaadjuk egymás­nak. Ebből nem támad bonyodalom, ezt elfogadják a kollegák. Igaz, néha én kellemetlenül érzem magamat. -Az iskola igen nagy csaták és há­ború során kapta meg a gyermekek házát Az eltett majdnem két és fél év alatt mennyire változott meg a közvé­lemény vélekedése az iskoláról, pon­tosabban a megkapott épületéről? - Úgy tapasztalom, hogy elfogad­ták a helyzetet. A régi zűrökről nem érdemes beszélgetni, kár rá az idő. Az én fülemig nem jutott még el megjegyzés, kritika. A három évvel korábbi sérelmekkel mi nem foglal­kozunk, de úgy tapasztalom, hogy a városlakók is elfelejtették. - Igazgató úr római katolikus, gondolom. A vallást gyakorolja? - Mindkét kérdésére természetesen igen a válaszom, s hozzáteszem, komo­lyan is gondolom a vallás gyakorlását. - Ez elvárás az itt tanítókkal szem­ben is? Például egy ateista pedagógust foglalkoztatna, amennyiben kiváló szakember? - Nehezen tudnám elképzelni, hogy ateista pedagógus is tagja le­gyen a tantestületnek, ám ha szakem­berileg megszorulnánk, s csak az em­lített ateista tudná teljesíteni az adott feladatot, akkor a tanítványaink érde­kében meggondolnám a dolgot, s minden bizonnyal mellette döntenék. Hozzáteszem, van olyan óraadó kol­legánk, aki más vallású, s mivel re­mek szakember, én magam hívtam. Amúgy ő is először azt kérdezte, amit ön. Miután minden napot közös imá­val kezdünk az órateremben, a ha ne­ki első órája van, akkor közülünk is bemegy valaki az osztályba, s elimád­kozza a gyerekekkel a közös reggeli imát. Ezzel, s az efféle gondolattal már eljátszottam, aminek eredménye­képp úgy látom, nem lenne szeren­csés, ha a gyerekeket elzárnánk a vi­lágtól, hiszen nekik látniuk kell, hogy vannak más vallásúak is, s vannak olyan emberek is, akik nem valláso­sak... Azt hiszem, hogy minden em­ber keresi az Istent, ki ebben, ki pedig abban. Sokan nem különböznek tő­lünk, legfeljebb annyiban, amit Krisztus mond ki, s az evangélium­ban olvasható: „én vagyok az út, az igazság és az élet". Mi ebben hiszünk. - Említette a közös reggeli imád­kozást. Mi kapcsolódik még az isko­lában a katolikus valláshoz? - Nagyon sok minden, hallhatja, hogy a szomszédos teremben most például karácsonyi énekeket tanul­nak a gyerekek... De minden hét ele­jén és a hét végén az aulában egy-egy órás közös elmélkedést tartunk. A di­ákjaink természetesen vasárnapon­ként részt vesznek egy szent misén, de havonta egy alkalommal azt kér­jük, hogy mindenki a vasárnapi diák­misén vegyen részt. - A tanítványoktól lehet-e olyant hallani, hogy a nem ide járó gyere­kek kivetik maguk közül, vagy ép­pen csodálják őket, vagy nem foglal­koznak azzal, hogy másmilyen isko­lában tanulnak, mint a többség? - Bizony, ez is, az is előfordul, de erről nem szívesen beszélnék... Leg­feljebb annyit mondok el, hogy a gyerekeink hosszú időn át nem fo­gadták el, hogy az étteremben - a Gemencben - együtt és hangosan imádkozunk, mert megnéztek ben­nünket. De már megszokták a vendé­gek és a gyerekek is. - Melyek azok az eredmények, melyekről szívesen szólna? - Amikor én ide jöttem, az iskola felszereltsége rettenetesen szegényes és hiányos volt. Pályázataink nagyobb része azzal foglalkozott, hogyan le­hetne pótolni a hiányosságokat. - Mi minden hiányzott? - Egyszerűen minden. Az első négy évben egyetlen tantermi padja sem volt az iskolának, nem voltak taneszközök. Az albérleti időben volt egy Magyarország térképünk, s még néhány apró dolog. Ezt azért tudom, mert a két fiam már akkor a katolikus iskolába járt. Az iskolát kvázi áltatta az a tény, hogy volt helyisége, fűtése, világítása, az pedig elsikkadt, hogy egy iskolának vannak eszközei, ame­lyek igen drágák. Ez az iskola egy akaratból indult el és semmi másból. Egy fillér nélkül. - Elnézést, de megjegyzem, hogy ebben a városban minden iskola­igazgató irodája gazdagabban, ele­gánsabban van berendezve, mint az öné, amelyik kimondottan szegé­nyes, mondhatni, hogy szedett-ve­dett, összegyűjtött bútorokkal van berendezve. Gyanítom, hogy ez a túl­zó puritánság nem tudatos, sem az ön részéről, sem pedig helyettese ré­széről, akivel egy irodában vannak. - Ennek nincs nagy jelentősége. Tanulói asztaloknál dolgozunk, ame­lyeket két-három éve adományoztak az iskolának. Fiók is hiányzik, mert a költözködésnél elveszett. Az iskolá­nak nem voltak eszközei. Amikor ide költöztünk, a fenntartó az egyházköz­ség volt. A plébános úr akkor besze­rezte a legszükségesebb eszközöket ­adományokból. Jött adomány Szek­szárd német testvérvárosából, s az or­szág több katolikus iskolája a nélkü­lözhető bútordarabjait eljuttatta ide. - Miért pályázta meg az igazgatói felelősségteljes állást, amikor volt munkahelye, gondtalanul tanítha­tott volna az „505-ben". - Meghívásos volt pályázat, így föl sem merült, hogy visszautasítsam a meghívást. Egyébként matematika­kémia szakos vagyok, a régi helye­men számítástechnikát tanítottam... De visszatérve a pályázatomra, szin­te mindent a hiányosságok pótlása köré csoportosítottam. Viszont a fenntartónak - 1998. január 1-től a pécsi püspökség - sincs átcsoporto­sítható pénze, hathatós segítséget nem ígérhetett. Úgy gondoltam, hogy pályázati pénzekből sok mindq^^ megvalósíthatok, ami részben sil^^ rült is. De voltak olyan pályázatok, melyeket kizárólag az önkormányza­ti iskolák számára írtak ki, vagyis a felekezeti iskolákat kizárták belőlük. - Mit sikerült pályázatokon össze­mazsoláznia? - Százezres tételeket sikerült pá­lyázatokon összegyűjteni, amiből cseperedgettünk is. - Milyen tanterv alapján dolgoz­nak? - Egy ceglédi katolikus iskola által kidolgozott tanterv alapján. - Milyen nyelveket tanulnak itt a kisdiákok? - Németet tanul mindenki, s két szakköri csoportunk pedig angolt is, ami előkészítése a két-három év múl­va bevezetésre kerülő angol nyelvok­tatásnak... Most visszakanyarodok a pályázatokhoz. Idén nyertünk egy Renovádis nevű segélyalaphoz, amit a német püspöki kar hozott létre^^ olyan európai iskolákat támog^^ amelyek saját erőből képtelenek elér­ni a környezetükben elvárt technikai színvonalat. A megnyert jelentős ösz­szeget a számítógép-termünk felsze­relésére fordítjuk. Informatikát okta­tunk, de a számítógépeket más tantár­gyakhoz matematika, fizika, kémia, idegen nyelv, anyanyelv, ének-zene, rajz - is használjuk jövő szeptember­től. Ugyanebből a pénzből szereljük fól a könyvtárat. Eddig egy kis szek­rénykében elfért a „könyvtár", a könyveket a szülők és jó szándékú emberek adták össze, s mi is vásáro­lunk a Renovádis pénzből. -Az itt tanuló diákok lelke milyen? Más, mint az „átlag-gyerekeké"? - Egymásba nem láthatunk bele, de bízom benne, hogy más a lelkük, hiszen a rendszeres lelkiismeret-vizs­gálat mássá kell, hogy tegye az em­bereket. - Ki következzék ebben a sorozat­ban? - Hegyi Lászlóról szeretnék halla­ni. Ő az egyik szekszárdi cserkész­csapat vezetője. V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents