Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-21 / 41. szám

1999. november 28. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Fiizi János zeneiskolai tanár, zeneszerző, akivel arról beszélgettünk, hogy az embereknek időnként váltani kell. Sokszor külső körülmények kényszerítik az embert a váltásra, más esetben belső kényszernek engedve fordítunk a sorsunk keréken kisebbet vagy nagyobbat. Fűzi János is váltott nemrégiben, persze nem olyan óriásit, hiszen az életének a legfontosabb része továbbra is zene maradt. - János! Bármilyen furcsa is igazából azért hívtalak randevúra, amit már nem csinálsz. Tudniillik az utóbbi évben több levelet kaptam olvasóktól akiknek kellemes órákat, esteket szereztél... - Hosszú út vezetett a döntésig, flte szokták azt mondani, hogy a Külső körülmények és a belső kényszerek amikor találkoznak... „Beethoven szimfóniái" - Tartogassuk a végére ezt a történetet, s ismerkedjünk meg az életednek azzal a részével amikor - ahogy mondtad - a zene beköltözött a lelkedbe... - Zombai származású vagyok, a szüleim jelenleg is ott élnek, s jómagam is csak pár éve vagyok Szekszárdi. A zene... Elég korán kezdődött. Hetedikes voltam amikor kaptam az első lemezjátszómat. Bármilyen furcsa Beethoven V. és IX. szimfóniái voltak az első lemezeim. Aztán az összes többit is megvettem. FelÉ

ttem a lemezeket, majd lekap|bltam a villanyt - ha bejönnek a szüleim nehogy meglássák, hogy mit csinálok - és sötétben vezényeltem. Beintettem a klarinétosnak és a csellónak és nagyon élveztem. Amikor felvettek, főiskolás lettem ennek óriási előnye volt, hiszen betéve tudtam az összes Beethoven szimfóniát. -A főiskola előtt ki tanított zenére? - Bonyhádon jártam gimnáziumba, fizika szakon érettségiztem, bármily furcsa előtte már matematika versenyt is nyertem. Bonyhádon Hajdú Borbálánál kezdtem el zongorát tanulni, majd Thész Lászlónál - akit rendkívüli embernek ismertem meg — folytattam, valamint zeneelméletet, s szolfézst tanultam, utóbbit Varga Józsefhénál. -Aztán következett a főiskola, ahová azonnal felvettek... -A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző szakára Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala jártam Debrecenben, ahol karvezető zeneelmélet szakon szereztem diplomát. Ezt követően Budapesten elvégeztem a zeneszerzés szakot Párkai Istvánnál. - Véletlenül kerültél vissza Szekszárdra, vagy tudatos volt a visszatérésed? - A főiskola alatt is végig kapcsolatban maradtam Thész Lászlóval, s így kerültem vissza már tanárként a Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolába szolfézst és zeneelméletet tanítani, mindez éppen az idén 15 esztendeje. - Másfél évtized már nem is kevés idő. Ki volt az a tanítványod akire a legbüszkébb voltál eddigi tanári pályafutásod alatt? - Véletlen szerencse folytán ő is éppen zombai volt, mint jómagam. Csiki Gábornak hívják, akit első jelentkezésre felvettek a Zeneakadémiára a 17 felvertből a harmadik legjobb pontszámmal. Kugler Zsuzsa tanártársammal akinél zongorát tanult - nálam tanulta az összes többi tantárgyat nagyon büszkék voltunk rá, hiszen ez egyedülálló amióta a zeneiskola működik. Sok-sok országos versenyt nyertek már tanítványaink, de azt hiszem erre vagyunk a legbüszkébbek. - Egy zeneértő és tanító ember, mint amilyen te vagy megérzi egy gyerekről, hogy született tehetség, vagy a szorgalommal sok mindent el lehet érni? - Természetesen mindkettő számít. A zeneiskolából Sudár Boglárka tanártársam az, aki már az óvodákat járva igyekszik „felkutatni" az igazi született tehetségeket. A tanításnál maradva el kell mondanom, hogy a világon a legjobban tanítani szeretek, úgy érzem, nemcsak tanár vagyok, hanem pedagógus is. Ha valami csoda folytán milliomos lennék, a tanítást akkor sem hagynám abba, mert annál jobb érzés, hogy valamit megmagyarázol a gyereknek s ő visszajelzi azt, hogy érti, nincs a világon. „A tanár úr tánczenélt" - Ennek ellenére az emberek nagy része Téged nem mint zenetanárt ismer... - Valóban az emberek nagy része úgy ismer, mint aki a könnyűzenét művelem. Huszonöt éve foglalkozom a könnyűzenével, legutóbb a Bonyhádi Royal zenekar együttesben játszottam. Öt évig zongoráztam jazzt a Szekszárdi Big-Band-ben. - Mindezt múlt időben mondtad.. - Mert valóban a múlté. Ugyan nem régen, de szakítottam mindkettővel. Hosszabb ideje foglalkozom számítógépes - szintetizátoros hangszereléssel és zeneszerzéssel, ami sok időt vesz igénybe. - Már kazettád is jelent meg... - A kazetta címe: Spirits Of Mine, amely a Pecze és Társa Koncert Iroda kiadásában jelent meg. Ezen a kazettán található az a szám, amelyet rövidesen a Szekszárdi Jazz Quartett előadásában hallhat majd a közönség. Aztán Pecze István kollégám May Way (Az én utam), című szóló lemezét hangszereltem, amelyet a Rádió nyolcas stúdiójában Bányai Jenő vezető hangmérnökkel vettünk fel. „Kazetta után CD" - Egy CD-ről is csiripelnek a madarak... - Annyi önálló kompozíció jött össze, hogy akár négy CD-n zenei anyagára is elegendő lenne. Jelenleg tárgyalásban vagyok egy kiadóval, hogy az öt műfajból álló számokat úgy tudja jobban eladni, hogy minden CD más műfajú számokat tartalmazzon, illetve mind az öt CD válogatott számok legyenek. - Ezek után érthető, hogy miért éppen most hagytad abba a könnyűzenei fellépéseidet, az együttesekkel való munkádat... - Eletemnek egy nagyon szép, ám lezárt korszakára úgy fogok emlékezni, hogy sok emberrel megismerkedhettem, sok embernek szereztem örömet, jó hangulatot, szép estéket. Az érdeklődésem azonban más felé irányult és szeretném ezt az utat is a legjobban végigjárni. -A CD lemezeidet országos kiadásban kívánod megjelentetni, amire azt mondtad, hogy tudatosan. Miért is? - Magánkiadásban valószínű nagyobb lenne a nyereségem, főleg megyén belül. Úgy gondoltam azonban, hogy egy országos hálózattal rendelkező kiadás kisebb anyagi sikert, ugyanakkor nagyobb ismertséget hoz, ami nagyon fontos, ha a jövőt tekintem. - Zenét szerzel - a Német Színház két darabjának is Te írtad a kísérőzenéjét - hangszerelsz, tanítasz, koncertet adsz, van-e egyáltalán szabad időd? - Kevés, amit igényes könyvekre és filmekre fordítok. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a menyasszonyomban megtaláltam azt a zeneszerető embert, akinek nagyapja is muzsikus volt, s akihez még Kodály is járt zenét gyűjteni. A menyaszszonyom Dr. Vendég Magdolna, talán innen ered a muzsika iránti szeretet. Egyéb hobbyról vagy szenvedélyről nem tudok beszámolni, igazság szerint igazán nem volt időm az elmúlt évek alatt szórakozni, hiszen hétközben tanítottam, hétvégén pedig másokat szórakoztattam. Talán az új cél, amely egy rendszeresebb időbeosztást, életet tesz lehetővé majd hoz valami hobbyt. Bár a zene mellett nekem igazán erre nincs szükségem.