Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-14 / 40. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. december 12. Német - magyar üzletember találkozó A Német Gazdasági Minisztérium támogatásával a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara társszervezésében immár második alkalommal került sor német - magyar üzleti találkozóra megyénkben, melynek helyszíne a szekszárdi Garay János Gimnázium díszterme volt Pfau e cég képviseletét is vállalta, Megyei Kereskedelmi és Iparkatárgyalópartnerként állt minden mara elnökségének és a Nemzetolyan magyar résztvevő rendelke- közi és EU Integrációs MunkabiA találkozó 1999. október 28-án 15 órakor dr. Bertha Kálmán, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke megnyitójával kezdődött, majd a Gazdasági Minisztérium képviseletében Takács Ferenc és Peter Jedosch a Német Gazdasági Minisztérium részéről köszöntötte a megjelent üzletembereket, illetve a kamara munkatársait, mint szervezőket. A találkozón olyan vállalkozók vettek részt, akik új kapcsolatokat keresnek, termékeikkel, szolgáltatásaikkal szeretnének bejutni a német piacra, megrendelést, együttműködést keresnek szabad kapacitásuk lekötésére, már meglévő kapcsolataikat kívánják ápolni. Az ideérkező német üzletemberek és a német piac iránt érdeklődő magyar vállalkozások számára mindössze négy óra állt rendelkezésre, igen szoros fél órás tárgyalási beosztással, hogy bemutatkozzanak egymásnak, és egyeztessék elképzeléseiket. Rendezett módon, az időkorlátok betartásával folytak a beszélgetések. Német részről 13 cég jött el, egy sajnos nem érkezett meg, de a német szervező, Dr. Thomas zésére, akik számára a rendezvényen nem találtak a tevékenységi és érdeklődési körben német céget. A kétoldalú beszélgetéseket követően borbemutatóra került sor, majd a kamara fogadást szervezett a német vendégek tiszteletére. A vendégeket Tóth Attila, a Tolna zottságának tagja, Dr. Braun Márton, országgyűlési képviselő, a Magyar Országgyűlés Európai Integrációs bizottságának tagja, Kocsis Imre Antal, Szekszárd Megyei Jogú Város polgármestere, valamint német részről Peter Jedosch, a Német Gazdasági Minisztérumtól és Thomas Pfau, IBISTRA GmbH német társszervező köszöntötte. A következő nap délelőtt folyamán a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara előadótermében Esz Anna, az ITD-H (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt.) igazgatóhelyettese adott előadást „Gazdasági környezet Magyarországon" címmel, majd Takácsné Tóth Márta tartott ismertetőt az EU JOB Programról, illetve mutatta be az Euró Info Központok helyzetét. Lehetőség nyílott továbbá az előző nap folyamán megismert cégek látogatására, további tárgyalásokra. A kamarai előadást követően „Területfejlesz^^' tési elképzelések, befektetési lehe^^ tőségekről" kaptak tájékoztatást a városunk polgármesterével folytatott beszélgetés folyamán a német üzletemberek. A találkozó sikeresnek mondható mind a magyar, mind a német fél részéről, mely abban is megnyilvánult, hogy Thomas Pfau, német társszervező a együttműködését ajánlotta fel egy hasonló rendezvény megszervezésére a 2000. évben. Kimmel Idill - legalábbis a számok tükrében - a fogyasztóvédelmi békéltető testületek működésének eddigi tapasztalatai Immár több mint fél éve megalakultak a megyei szervezésű fogyasztóvédelmi Békéltető Testületek, így eltelt már egy rövid, de mégis értékelhető időszak, ideje lenne tehát az első tapasztalatokat is közkinccsé tenni. Az alábbi, korántsem minden részletre kiterjedő értékelésben dr. Tóth Tivadar, a Tolna Megyei Békéltető Testület Elnöke állt rendelkezésünkre. A megyei helyzetkép nem tér el markánsan az országostól, vagyis a testületek ismertsége nem túl jelentős, s az eddig tárgyalt ügyek száma sem nagy. Mindezzel együtt hiba lenne bármilyen kudarcról beszélni, mert itt egészen másról van szó. De miről is? Aki elolvassa a hazai viszonylatban meglepően közérthető szövegezésű fogyasztóvédelmi törvényt, az tudatában van annak, hogy ez a majdani uniós csatlakozásunk szempontjából már harmonizált jogalkotás, s a testületek létrehozásának is az volt a legfontosabb célja, hogy az egyik fogyasztói alapjognak, a jogorvoslati jognak egyik eszköze legyen. Maga a törvény sem tűzte ki célul a tömeges ügyszámot, hisz a leggyakrabban előforduló fogyasztói jogvita típust - nagyértékű, tartós fogyasztási cikk kiskereskedelmi egységben történő vásárlását követő reklamációk - eleve kizárta a testületek hatásköréből. Ami viszont a többi ügyben egyelőre távol tartja a feleket, az egyrészt az eljárási díj fizetésének kötelezettsége, másrészt a majdani döntés jellege, mert az esetek egy részében ez csak ajánlás lehet a fogyasztó által a testület elé hívott gazdálkodó szervezet felé. Kötelező döntés csak akkor hozható, ha a gazdálkodó előre ilyen értelmű, alávetési nyilatkozatot tesz, epnek azonban nem sok a valószínűsége. A fogyasztót ez nem nyugtatja meg, s ha valóban komoly a jogsérelem, inkább „direktben" a bírósághoz fordul. Talán ez az „ajánlás" adta az ihletet a KSH-nak akkor, amikor a békéltető testületek tevékenységét statisztikailag az „általános üzletviteli tanácsadás "fogalmához sorolta, ennek azonban az lett a következménye, hogy az ügyfél által fizetendő eljárási díj után ÁFÁ-t is fizetnie kell, mert a hivatkozott tevékenység nem tárgyi adómentes, (alanyi adómentesség szóba sem jöhet, lévén a részben tisztázatlan jogállású testület nem önálló jogi személy, s bár szakmailag teljesen független a működtető gazdasági kamaráktól, elszámolásai azon keresztül történnek.) A szűkre szabott hatáskör, az ügyfél szempontjából aggályos „ajánlás", valamint a díjfizetési kötelezettség léte eredményezte az eddigi visszafogottságot, ami pedig az ismertséget jelenti, nos ehhez pénz kell hirdetések, cikkek, szórólapok, vagyis kissé hódolva a divatszavaknak a PR. A testületek állami támogatása, ha kis késéssel és némileg szűkösen is, megvalósulóban van a Gazdasági Minisztérium költségvetési keretéből. E téren tehát nemsokára előbbre lehet lépni. Van viszont egy másik eredménye az eddigi működésnek, ugyanis viszonylag nagyszámú megkeresés éri a testületet, szóban és írásban is, s ha ezekből jórészt sehol sem válik jogi értelemben vett ügy, megvalósul egyfajta fogyasztóvédelmi tanácsadás, ami eg^^k ideig még pótolhatja a fo^P gyasztóvédelmi társadalmi szervezetek szinte teljes hiányát. (Jellemző példa, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, az OFE helyi szervezete hónapok óta nem él tagdelegálási jogával, így a megyei Békéltető Testület taglétszáma jelenleg nem is teljes.) Ami az eddigi, hatáskörbe is tartozó ügyeket illeti, ezek tárgya a szolgáltatások minőségével, illetőleg túlzott a díjazással kapcsolatos, de egyezség kötéséig (békéltetés), illetve ajánlás megfogalmazásáig jogi akadályok miatt a testület még ezidáig nem jutott el. Vagyis valami megkezdődött, de ez a fajta alternatív jogrendező fórum igazi hatását csak a következő évek során éreztetheti.