Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-31 / 38. szám

1999. október 31. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban Nyakas László, a Panteon Kegyeleti Szolgáltató KFT. ügyvezető igazgatója. Mindenszentek és halottak napja küszöbén mindannyian mi élők teljes figyelmünkkel azok felé fordulunk, akik már nincsenek közöttünk. Nyakas László és munkatársai hivatásukká választották az elhunytak utolsó útjának méltó előkészítését. - Aki ismer Téged, az tudja, hogy végtelenül udvarias, mélyérzésü, nagy teherbírású ember vagy. Valamint azt is, hogy hosszú út vezetett mostani munkádig... Sokan kerülnek Veled üzleti kapcsolatba, ők viszont nem biztos, hogy tudják... - Valószínű a munkám minősébe szempontjából ez nem is ^Bnyira fontos. Mégis azt gondolom, hogy amin az ember az évek alatt átment, kudarcok-sikerek , egyaránt, azok beépülnek az életébe, megváltoztatják bizonyos dolgokról a véleményét, s bevallom én is érzem ezt. „A virággal közelebb kerültem a szépséghez és a szomorúsághoz" - Röviden elmondanád az állomásokat? - Autószerelőnek tanultam, majd érettségiztem, korengedménnyel bevonultam katonának, s akkora már megvolt minden kategóriára a jogosítványom. Egy évtizedig voltam benzinkútkezelő, s egy rövid ideig vállalkozóként központifűtés-szerelő is. Az^fci a feleségemen keresztül bekapcsolódtam a virágszakmába. Úgy is mondhatnám, hogy a virággal közelebb kerültem a szépséghez és a szomorúsághoz. - Ezt, hogy érted? - Szó szerint. A Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Irodához kerültem, mint technikus, s itt nemcsak az örömteli eseményeken vettem részt, hanem a temetéseken is. - Aztán véglegesen a temetkezési szertartásokat választottad... - Ennek az a története, hogy megkeresett az akkori Temetkezési Vállalat igazgatója, hogy vegyem át a virágkötészetüket megyei terjesztésre. így kerültem kapcsolatba a koszorúkötészettel. - Majd egy újabb megkeresés érkezett... - Magyar Károly, a Temetkezési Vállalat főmérnöke azzal a tervvel állt elő, hogy elsők között Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Magyarországon szeretne létrehozni egy temetkezési magán vállalkozást, s ehhez hívott. Az ötéves adókedvezmény miatt kerestünk és találtunk egy külföldi partnert Katherina Wennesz személyében, és ebbe a Kft-be belépett még Futó József is. - Jelenleg milyen a Panteon „felállása"? - Magyar Károly kilépett, építészmérnökként visszatért eredeti szakmájába, és eladta részét Hirschfeld Lászlónak, majd 1997-ben Futó József új céget alapított, s akkor vettem át az ügyvezetést, a Panteon Kegyeleti Szolgáltató Kft-nél az Alkony utca 1. szám alatt. „Felelek a Panteon egész imázsáért" - Mi a feladata egy ügyvezető igazgatónak, hiszen úgy gondolom a tulajdonosok csak pénzzel vannak bent a Kft-ben? - Tulajdonképpen mindenért én felelek. A gazdálkodásért, hozzám tartoznak a létszám, tehát a személyi ügyek, felelek a Panteon imázsáért. - Mennyiben különböznek a régi temetések a maiaktól? Mi az a plusz, amit a Panteon nyújt a hozzátartozóknak? - A legnagyobb különbség a szolgáltatásban van. A valamikor Temetkezési Vállalat irodaházát megpróbáltuk olyanná alakítani, hogy azok minden igényt kielégítsenek. A várakozó helyiségek, a kegyeleti termékeinket bemutató helyiségek, mind a gyászoló hozzátartozók maximális igényének kívánnak megfelelni. - Van-e tapasztalatod arra vonatkozóan, hogy más városok ilyen jellegű intézményei között milyen helyet foglal el a Panteon? - Állandóan járom az országot, egyrészt a beszerzések, a kapcsolattartások, másrészt a tapasztalatszerzések miatt. Jó érzéssel veszem mindannyiszor tudomásul, hogy a mi szolgáltatásaink, kellékeink választéka messze felülmúlja, sok Szekszárdnál nagyobb városét is. - A lakosság szemében nem mindig jelentkezik természetesnek, hogy a Panteon csak szolgáltat, a temetők rendbentartása nem a Kft. feladata.... - Ez valóban jó, hogy szóba került, a temető az Önkormányzat tulajdona, hiszen benne van a nevében is: köztemető. Sőt, a ravatalozó is az Önkormányzaté. Ennek ellenére, mint már több alkalommal, az idén is mindenszentekre a Panteon Kft. az egész ravatalozót átfesteti, hiszen nemcsak a tulajdonunkat képező kellékek, de a ravatalozó külalakja is hozzátartozik az igényes búcsúztatáshoz. „Urna vagy koporsó?" - Változnak a temetkezési szokások, rengeteg az urnás temetkezés. A temetők viszont elhanyagoltak, de az is tapasztalható, hogy egészen monumentális síremlékek kerülnek felállításra. - Valóban sokat változtak a temetkezési szokások. A koporsós temetést kezdi kiszorítani az urnás temetkezési mód. Erre megvan a kézzelfogható magyarázat. A mai kor embere nagyon elfoglalt. Nincs ideje rendszeresen temetőbe járni, sírt gondozni. Aztán az anyagi dolgok sem közömbösek. A koporsós temetés után még ott a kérdés, sírkövet kellene állítani. Természetesen mindezeken felül még vallási dolgok is közrejátszhatnak abban, hogy milyen temetkezési módot választ az elhunyt, illetve a hozzátartozó. - Említetted az anyagi részét a tem etkezésn ek... - Egyre inkább kiszorítják a márvány síremlékeket - drágaságuk miatt - a műkövek. Ezek ha megfelelő szakember kezébe kerülnek szintén lehetnek ízlésesek, időtállóak. A teljesen beborított sírok hosszú távon jó megoldásnak látszanak, hiszen a növényzet gondozása, nemcsak anyagi terhetjelent, de a rohanó élettempóban gondot is a hozzátartozóknak. - Ezek szerint a mai kor temetkezési szokásai sok mindentől függnek... - S nemcsak a mai koré. Szeretnék egy idézetet elmondani Mikszáth Kálmántól: „Kezdve a koporsóban lévő fejvánkostól egészen a gránit síremlékig, minden a divatnak van alávetve..." - Amint mondtad, hivatásul választottad, hogy széppé tedd az eltávozók utolsó útját, s megkönnyítsd az ittmaradottak utolsó búcsúját..Mégis megmaradtál annak, akinek megismertünk, vidám, kedves mindig udvarias, maximálisan szolgálatkész, jó társaságbeli embernek... - A hivatásomnak van minden alárendelve, mégis úgy gondolom, ez nem zárja ki a fentieket. Ez nálunk az egész családban így működik. Feleségem Mohai Ágnes, aki a virágszakmában - s azt hiszem ezt minden elfogultság nélkül mondhatom - a csúcson van, s jómagam is megpróbáljuk a maximumot nyújtani azok felé akik hozzánk fordulnak. Gyermekeinket is ebben a szellemben neveljük, s úgy tűnik helyes úton járunk. Két lányunk már bizonyított, Tímea jelenleg újságíró-gyakornok, Orsolya jogi egyetemre jár Szegeden. Balázs fiunk ötödikes, s remélem nemcsak az apai büszkeség mondatja velem, hogy jó képességű gyerek.