Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-31 / 38. szám

12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. október 31, A mezei EB még feldobhatja... A relatíve elégedetlen Ahhoz képest, hogy egy kis város kis klubjának kis közép- és hosszútávfutó csoportjáról van szó, az idei eredmények alapján is durvább kifejezéssel „felvághatna" Németh Gyula futó edző az ez évi produktumra, változatlanul az AC Szekszárd exportra is termelő húzóágazata. Ám az örök nyughatatlan és mércét mindig magasabbra tűző tréner nem tud örülni olyan eredmények garmadájának, amelyek már több év óta bejönnek. Még akkor sem, ha az országos bajnokságról, diákolimpiákról egyebekről „szüreteltek". Igen tavaly ez idő tájt - egy kimagaslóan eredményes év után - azt mondta: „itt az ideje, hogy jövőre már nemzetközi porondon is letegyünk valamit az asztalra. Olyat, amit a Sárközi-Balogh-Lamuth Váncsa nevekkel fémjelzett korszakban sem. Amikor azért egy-két IBV-n vagy EB-n alkottak maradandót a szekszárdi futóatléták, például beférkőztek egy-egy korosztályos világversenyen az első hat közé. Németh Gyula éremre gondolt, amelynek a letéteményese a tengerentúlra készülő fia, Németh Máté lehetett volna. Am '99 a legjobb szándék ellenére sem produkálta ezt, ettől egy kicsit amolyan búval bélelt a tréner. - A gyereken, mármint a hozzáállásán nem múlhatott, valószínűleg én sem lettem roszszabb edző, s a válogatottnál is beleszólhatok irányithatom a munkáját - mondja Németh Gyula. - Hogy mitől vált úgymond vashiányossá, hogy mi a megoldás, ezt én is mihamarabb szeretném tudni. Már most a következő évad felkészülése elkezdésének kezdetén. - Lezárult az év, az idén már nincs különösebb dolga a Németh csoportnak? - Még nem. És abból a szempontból is reménykedem, hogy hátha begyűjtjük azt az idén nagyon óhajtott nemzetközi szintű elfogadható eredményt. Például azzal, hogy mindhárom versenyzőnk Kovács Krisztián, Kroneraff Agi és Németh Gyula olyan eredményt ér el a mezei EB-re kihegyezett közelgő válogatón, hogy Szlovéniában rajthoz állhatnak az Europa-bajnokságon. Kellene valami csattanó az év végére. B.Gy. Zászlógyűjtésben kicsúcsosodó focimánia Egy zöldfülű hihetetlen sztorijai A Manchester Unlted-del hozatta haza magát... Ki ez a kölyök, és mit keres a csapatok környékén? - teszik föl a kérdést szekszárdi szurkolói berkekben gyakorta. Mert amúgy a harmadik iksze felé tartó, látszatra pubertáskorú ifjoncot idéző Braczkó Csaba amolyan sajátos törzsszurkolói jelenség a szekszárdi futballpályán és a csarnok kézi-kosármeccsein. A csendes, senkinek sem ártó szurkoló prototípusa. A rendezők összességében ilyenről álmodnak, mint ő. Sehol egy pocskondiázó megjegyzés, nincs üveg, cigi, szotyi szinte elképzelhetetlen. Egy esetben okozhat gondot a rendezőnek. Ami mögött egy-egy mármár mániába hajló szenvedély áll, ez pedig a zászlógyűjtés. Ilyenkor akár arra is képes, hogy az oldalvonal vagy a partvonal felé közelítő Vasas vagy éppen Fradi játékosnak feltegye az őt abban a pillanatban őrületbe kergető kérdést: Van-e zászlója az öltözőben levő sporttáskájában? Amúgy nem szenved feltűnési viszketegségben Csabink. Ázt mondja nem egyszer előfordult már, hogy sem előtte, sem utána, sem közben nem volt lehetőség az ereklye begyűjtésére. Azt azért készségesen elismeri, hogy a biztonságiak fenemód fontoskodása ellenére többnyire van sansz arra, hogy ne a meccs izgalmai közepette tudakozódjon. S így elöljáróban elmondja, hogy afféle nehezen letekerhető kígyóként azért tapad még a játékosokra, mert az intéző a szakosztályvezető csak harmadszorra legyártott utánzattal kínálja meg. Márpedig neki ez nem „kóser". Ha mindent elfogadott volna, akkor már jól lehet Guiness-rekord felé közelíthetne a futballzászlókkal, de nem!... Neki eredeti kiell. Mégpedig első, na jó esetleg másodkézből, stílszerűen az eredeti szériából. Hogy miként tudja kiszűrni? Erre nincsen legalábbis számomra meggyőző módszere, mágiájára, megérzésére hagyatkozik, mint manója. S e tekintetben rendíthetetlen konokságát magam is tapasztalhattam, mégpedig nem is akármilyen helyen a müncheni olimpiai parkban, ahol tolmácsként hívott oda az általa lestoppolt Bayem München feliratú buszhoz, amelynél még nem derült ki, hogy a meglepett sofőr odaadja-e neki a Bayem zászlót -, de „hősünk" közölte, hogy nem küzd érte, mert a varrás nagyon gyanús, esetleg nem eredeti. Értik? Mert én nem: a Bayem buszában sincs eredeti. Ez a kölyökképű nem semmi „csóka". Éppen ezért, ha teheti szedi a sátorfáját és ott „szobroz" a Magyarországra érkező sztáregyüttes szállodájának főhadiszállásán és vár az alkalomra! Hogy spontán kiválasztott tolmácsával, vagy magára maradva jelbeszéddel hozzájusson a kincshez, ereklyéhez. Néha hihetetlen sztorikat át, illetve megélve lesz sikeres vagy sikertelen. íme három nem akármilyen történet a Braczkó-dossziéból. 1990. október 3. KEK-mérkőzés a Pécsi MSC stadionjában, a Manchester a vendég. Mivel Tüske Csabát, a pécsiek technikai vezetőjét már korábban megismertem, tőle a lakásán kaptam az első zászlót, a PMSC-jét, így nem környékeztem annyira a Man- chestert, protekcióm volt a Manchester Únited zászlójának begyűjtésében. Ám a meccs után gondom támadt: valamennyi busz már eljött Szekszárd irányába. Ekkor támadt egy ötletem: a szekszárdi deltáig igazán elhozhatna a Manchester United is! A sofőr megkérdezte a főnököt - aki nem volt más, mint Sir Bobby Chalton, (a MU legendája, világhírű angol labdarugó - a Szerk. -) ő beleegyezett. Én meg meghúzódtam elöl az Ikarus saroglyájában. Persze, ha már ott voltam, ahol nagyon kevesen lehettek, hátraküldtem a meccs pólóját, hogy írjak alá a fiúk. Vív Anderson, Mark Hughes és a többiek. 1995. szeptember vége. Akkor a világ legjobbjának számító Ájax érkezik Magyaroszágra. Csabika ti^^ hátul van a sorban, lökdösődni, kapadozni nem sző^J ret így a holland nagykövetség munkatársa vele is sajnálattal közli elfogyott valamennyi nála levő Ajax-zászló, és... - Tudtam, hogy a Margitsziget melyik szállodájában lakik a csapat. A pályáról gyorsan odajutottam és a portással fölüzentem valamelyik ilyen kérdésben illetékes vezetőhöz. - És lejött egy jópofa, jólöltözött alacsony göndöres hajú fiú, - mellesleg ő Dávid Endt, az Ajax sajtószóvivője volt (a szerk.) - és még válogathattam is. 1997. május 22. Egy kollegámmal utaztam a müncheni BEK-döntőre a Dortmund - Juventus mérkőzésre. Zászlómániája okán ott korzózott a csapatok közelében Braczkó Csaba. A zsákmányolás elmaradt, ám a kiszínészkedett élmény kárpótolta. - A magyar újságírók segítőkészsége jóvoltából belóghattam a keddi edzésre is, de senki sem segített, hiába a nyelvismeret hiánya. Beszöktem a hotel Rafaelbe is, ahol a Juventus tartott tájékoztatót, de hiába mutogattam Boksicsnak, Deschampnak. Na mondom, ha már zászló nélkül megyek haza: akkor legalább lássam a BEK-döntőt élőben. - Hogyan mikor nemhogy hatszáz, de még egy hús^^ márkásod sem volt a feketén árult jegyekre. - Nem is így gondoltam... Bedobtam egy trükköt, és bejött... A meccs elkezdésének percében a stadion egyik közreműködőket belépővel ellátó akreditációs csoportjánál letérdelve a jugoszláv, avagy horvát háborús menekültet alakítottam remegő imába fonott kézzel... és megszántak. A sztori igaz: a zászlógyűjtő szerencselovag az ötödik percben jelezte felénken: „Bármenyire is hihetetlen, de bent vagyok!"... B.Gy Bravó Szakállas! Nem egyszer ragadtatja el magát egy-egy siker, avagy rozó egyesületéhez az Unió Box Team Szekszárdhoz kötődnek. A pár esemény kapcsán a zsurnaliszta „az ország világ láthatta, megtudhat- száz dolláros nevenincs áldozati bárányok imageromboló egy vagy félta " szóösszetétel használatával. Ami olykor erős, avagy enyhe túlzás, menetes produkciójáról őrizett képeken igyekezett már korábban javítaHa ezt mondom, írom Szakállas Ferenc kedd esti francia győzelméről, ni Gálfi: Kalocsai, Koczák, Szabó és most az idősebb Szakállas fivér is. akkor ez mindenképpen helyénvaló értékítélet. Nehéz felbecsülni ugyan- Reméljük az igényesebb európai nézőkben ezutóbbiak boksza raktárois, hogy hány millióan láthatták jó színvonalúnak zódott el. így magam arra kapacitálnám a tekintétitulálható győzelemmel végződ nyolcmenetes ! ff MT^-j M W-2 ^ - lyes sportcsatorna bokszszerkesztőit - akik időnként meccsét a francia ellen. Az Eurosport ígéretéhez ' X1.M nem riadnak vissza a nem WBC mércével vizslathahíven a nehézsúlyú főmeccs felvezetéseként élő- tó meccsek ilyen-olyan közlésétől - hogy talán érdeben adta a derbit. Jó volt látni több okból is. Legfőképpen azért, mert a mes lenne időnként egy-egy nagyszabású magyarországi gáláról is bekontinentális sportcsatorna keddi élő sávja eddig többnyire olyan ma- gyűjteni - persze csak európai nívójú - anyagot. Például november végi gyar vonatkozású meccseket adott, ami sok mindenre jó volt, de arra nagyszabású pápai gáláról. Egynéhányan már kiérdemelték a magyar semmiképpen nem, hogy a sportág profi változatának hazai pozitív fo- előadók közül - bokszolok edzők menedzserek - hogy az összegében nem lyamatait - amelyek csaknem kizárólagosan a ligához, illetve megható- nagyon ismert eurosportos jogdíjon osztozzanak...