Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-31 / 38. szám

, SZEKSZÁRDI usArnap 1999. október 31. Szeretném tudatosítani: Iskolákban, emberekben; nem utolsó sorban a város vezetői előtt, hogy van Szekszárdnak egy biológiailag értékes, gazdag parkja. Hol? Palánkon, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola és kollégiuma körül, mintegy 5 hektáros területen. - A tájra jellemző 80-100 éves fák, az idők folyamán kiegészültek újabb díszfákkal és díszcserjékkel - kertészeti és erdészeti tanulmányi célnak megfelelően. A fák és cserjék darabszáma 800-1000 körül van; a faj és fajtaváltozatok 100at meghaladják. A csatlakozó, kb. 3400 m természetesen meghagyott terület, tükrözi még, a "tolnai Mezőföld" jellemző növényeit. Jellegzetes apró állatok és rovarok is találhatók itt. A parkban gazdag a madárvilág. A botanikuskert - jellegű park rendezett, gondozott, jeltáblázott. Az utóbbi 5-6 évben felújításra, kiegészítésre került az állománya. Megújultak, kiegészültek a jeltáblák; szerepel rajtuk a növények magyar és latin neve, családja. Miből? Hogyan? - Sok tanári, tanulói és dolgozói társadalmi munkával... Pályázatok megnyerésével, erdészetek közreműködésével, segítségével. Az iskola baráti köre anyagilag támogatta a jeltáblák megújulását. Bemutató jellegű gyümölcsös, szőlőterület, növényház csatlakozik hozzá. A könyvtárban megtalálhatók a tanulók - különböző pályázatokon nyert - szakdolgozatai, amelyek feldolgozzák a park növényvilágát; állatvilágából főleg a madarakat. Minden tájékozódni, tanulni vágyónak rendelkezésére áll. Felkereshető csupán természetszeretetből is. Az iskola szívesen fogadja az érdeklődőket. Szné GONDOLATOK Visszaemlékezünk képekre, pillanatokra, emlékfoszlányok fonnak át minket. Körbeleng valami meghatározhatatlan melankólia, mely fájdalommal kötődik egy személyhez. Valakihez, aki velünk volt éveken át. Aki az életet jelentette számunkra. Talán nem is tudattuk vele, mennyire szerettük őt. Hogy erőt adott már a puszta jelenlétével is, azzal, hogy él. Hogy élt. Talán személyével távoztak belőlük bizonyos érzések is. Az egyszer adódó szeretet, a feltétlen hit és bizalom. Bizalom, bármi áron. S többé nincs. Gondolatok szólnak arról, hogy meg kell tanulnunk együttélni a minket ért veszteségekkel, az űrrel, aminek darabkáit szűkíteni lehet ugyan, de elfelejteni soha. Idővel bizonyára halványul, ám ez idő alatt életünk, múltunk, a hozzánk tartozó örök lét részévé válik. Amit soha nem fogunk tudni megosztani teljes egészében senkivel sem, mert két ember titkának egy harmadik nem lehet részese. ^ Gondolatok, hogy mi mégis folytatjuk tovább és nem lehet változtatni semmin. Elmúlt. Panyi Zita Nyolcadikosok figyelem! 1999. november 2-án 14 órától pályaválasztási börze lesz nektek és csak nektek. Ha még nem döntöttétek el, hogy mi az, amit szívesen csinálnátok egész életetekben, vagy már eldöntöttétek, és ehhez kerestek megfelelő iskolát, gyertek el a fenti időpontban a Babits Mihály Művelődési Házba, ahol szekszárdi és környékbeli középiskolák képviselik magukat. Ismerjétek meg lehetőségeiteket, hiszen - higgyétek el - ez életetek első olyan döntése, amibe már komoly beleszólásotok van. Szekszárdi hétköznapok - olasz szemmel lázs, a „bátyám", aki viszont csak hétvégén van itthon, mert Budapesten egyetemista. Angolul beszélünk. -Akkor vele igazán jól megértitek egymást. - Igen, már többször meg is látogattam Budapesten, ilyenkor elmegyünk egy kis városnézésre vagy moziba. Szép város, a Vár pedig gyönyörű. - Hogy zajlik egy napod? - Szokatlanul korán kelek, hiszen nálunk fél órával később kezdődik a tanítás, és általában csak 4-6, változó hosszúságú órám van. Az én iskolám sajnos elég rossz állapotban van, nem úgy, mint a Garay. Szerencsére még idén elkészül az újabb, modernebb épületünk. Másik különbség, hogy mi például sosem cserélünk termet, mindig ugyanott tanulunk, s a tanárok jönnek hozzánk. Délutánjaimat kosárlabdaedzéssel töltöm, az este pedig a lazítás jegyében telik. Itt iskola után - háromszor egy héten - magyarul tanulok, esténként pedig tévézek. - És az osztálytársaid? - Kedvesek, aranyosak. Sokat beszélgetünk, kérdezgetnek. Például azt, hogy kell-e vizsgáznom, ha visszamegyek. Nem kell, de hogy le ne maradjak, igazi anyukám informál a tanulnivalóról. Ezen kívül sok közös programba beszerveznek. Közösen járunk focizni, szórakozni. Például együtt voltunk a Szüreti Fesztiválon is, ahol jól szórakoztunk. Ilyen rendezvények az én lakóhelyemen nincsenek, csak néhány nagyobb településen. Igaz, nincs is olyan „hírességforrásunk", mint Szekszárdnak a bor. - Mesélj valamit az otthonodról! - Avola egy 37 ezres tengerparti város Szicíliában. Nyüzsgő élet, nagy forgalom jellemzi. Ezzel szemben Szekszárd egy nyugodt kisváros szép épületekkel és parkokkal. - Mikor utazol haza? - November 23-án. Sok szép dolgot viszek haza emlékezetemben és fényképeimen. DoP A Garay János Gimnázium tanulója lévén megismerkedhettem Antonioval, aki Olaszország szülötte. Egyik vasárnap délután beszélgettünk el igazán komolyan arról, hogy egyáltalán hogyan került ide. - Ez egy csereprogramnak köszönhető, egy szekszárdi lánnyal cseréltem „családot" három hónapra. - Mik az első benyomásaid? - A vendéglátó család kedves, igyekeznek a kedvemben járni. Minden hétvégén meglátogatjuk a pótnagyszüleimet. Viszont nyelvi problémák miatt elég nehezen értjük meg egymást. Legnagyobb támaszom e téren Ba*