Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-24 / 37. szám

1999. október 24. SZEKSZÁRDI 15 Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kémkéu mwAwé " Vendégem a Gemenc presszóban Laták János vőfély, akivel az újra divatba jött, valamikor hagyományos szokásokról, a vőfély feladatáról, az esküvőkön betöltött fontos szerepéről beszélgetünk. Laták Jánossal öt évvel ezelőtt találkoztam először egy lakodalomban, ahol a vőfély szerepét töltötte be, és mint egy újraéledő hagyomány úttörőjeként mutatták be nekem. - János! Eltelt öt esztendő, Te változatlanul és nagy sikerrel műveled a vőfélységet, a szakmában köztudott, hogy a májusi esküvőkre már most elindult a készülődés... - Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre korábban •

ezdi el az ifjú pár és a család a észülődést a nagy napra. Ennek több összetevője van. Le kell foglalni az éttermet, a zenekart, a fényképészt, a videóst, a menyasszonyi ruhát, hogy csak a legfontosabbakat említsem. S ha valaki igazán jól kívánja előkészíteni az esküvőjét, akkor bizony a májusi esküvőkre már most elkezdheti a szervezést. - Udvariasan nem tértél ki arra, hogy lefoglalni - hogy ezzel a nem túl szép szóval éljek — a vőfélyt... - Jómagam már 2000 májusában és egész nyáron szinte minden szombaton foglalt vagyok, ami azt bizonyítja, hogy jól sikerült a „feltámasztása" ennek a régi hagyománynak. - Amiben természetesen neked i^agy részed van. Talán sokan ludják, mégis kérlek meséld el, hogy is lettél te vőfély? - Véletlenül. Unokabátyám az esküvője előtt megkért, hogy töltsem be ezt a tisztséget, s adott verseket, amelyeket fel kellett volna olvasnom a lakodalomban. Arra gondoltam, hogy inkább megtanulom, hiszen az sokkal jobban „mutat". Mindenkinek nagyon tetszett, s persze meglepődtek. Közben bevonultam katonának, s ott egy csendespihenő alatt két katonatársam, akik az ország másik végéből valók voltak, a vőfélykedésről beszélgettek. Engem is érdekelt a téma, s aztán egy újabb véletlen jött. Egyikőjüket meghívta egy magas rangú katonatiszt Szentendrére ahol az esküvője volt, s a katonatársam félt elvállalni. Gondoltam megpróbálom. Szerencsére jól sikerült, s akkor gondoltam először komolyan, hogy nekem ezt csinálnom kell. -Aztán egy újabb véletlen... - Talán ez már nem is volt az. A két katonatársam közül az egyik leszerelés után megnősült, s engem hívott vőfélynek. Azt mondták a helybéliek, hogy ott még nem volt olyan kitűnő hangulatú lakodalom, s ez volt azt hiszem az a pillanat amikor biztos lettem abban, hogy nekem nemcsak kedvem de tehetségem is van a vőfélykedéshez. -Aztán jött a szakmai megmérettetés... - Baján rendezték meg 1993ban a nemzetközi vőfélytalálko^ zót, s erről olvasott édesapám. Ő ösztönzött, hogy menjek el, próbáljam meg. A zsűrinek nagyon tetszett amit csináltam, s beválasztottak a gálaest műsorába. Autentikus öltözékben, igazi, eredeti sárközi ruhában léptem fel, s debütáltam a szakma és a nagyközönség előtt, hiszen a Televízió is ott volt. - A mai lakodalmakban viszont öltönyben csokornyakkendőben végzed a feladatod... - Valóban modernizáltam az öltözéket, hiszen a menyasszony, a vőlegény, és a násznép sem öltözik népviseletbe. Amit megtartottam, az a vőfélykedés jelképe, az a vőfélybot, amire a menyaszszonyi háznál az első koszorúslány köti fel a szalagot az ifjú pár nevével, az esküvő dátumával, s amit aztán évente szedek le, s teszem el örök emlékül. - A népszerűséged nem véletlen. Köztudott rólad, hogy maximalista vagy, a lakodalom minden pillanatára odafigyelsz. Melyek azok a pontjai ennek a szép ünnepnek, amelyeket te fontosnak tartasz és kiemelsz? - Először is nagyon fontosnak tartom az állandó tanulást, a versgyűjtést. Minden tájegységről vannak verseim, s van egy régi vőfélykönyvem amelyben csodálatosan szép érzelemgazdag versek szerepelnek. Tehát a változatosság. Aztán fontosnak tartom az ifjú párral való kapcsolatfelvételt, hogy tudjam, ők mit várnak el tőlem. Azt szoktam mondani, hogy abból ismerszik meg a jó vőfély, hogy milyen a kikérés. Tudniillik ez az esemény az egész napra megadja az egész lakodalom hangulatát. Aztán a lakodalomban úgy kell „működnöm" mint egy jó házigazdának. Mindenre odafigyelni, az étkek beköszöntése, a különböző tréfás játékok levezetése mind-mind a vendég jó hangulatának az alapja. -i Saját esküvödön is vőfély működött közre, méghozzá nem is akárki... - A Bajai Vőfélytalálkozó és Vetélkedő harmadik helyezettje Hanyecz László, akivel nagyon jó barátságban vagyok. - Mennyire követed a hagyományokat, illetve alkalmazkodsz az igényekhez? - Természetesen az is nagyon fontos, hogy egy vőfély mindig érezze és kövesse az igényeket. Az egész napnak megvannak az írott és az íratlan szabályai. S az íratlan szabályok éppen azt sugallják, hogy érezni, tudni kell, hogy egy-egy vendégsereg milyen verseket, milyen játékokat vár el, s hall-lát szívesen. A merev ragaszkodás a hagyományokhoz nem mindig célravezető. Áz eseményeket a vőfélynek nemcsak irányítani kell, hanem a résztvevők igénye szerint módosítani is. Az utóbbi pár évben 170 lakodalomban működtem közre, s azóta nem voltam nyári szabadságon. Azonban mindenért kárpótol amikor reggel látom a vendégek megelégedettségét, a jó hangulatot. Számomra ez már egy elhivatottságot is jelent. A vőfélykedés a XVIII. sz. elejére nyúlik vissza, és nemzeti örökségünk egy része, hiszen csak nálunk Magyarországon élt és szerencsére él újra. S bár 40 évig nem volt „divat" ma újra felfedeztük szépségét, s nagy öröm, hogy a mai fiatalok ennyire megkedvelték őseinknek ezt a ránk hagyott örökségét. - Laták Jánosról, mint vőfélyről beszélgettünk eddig, de a Te életednek ez csak egy részét hétvégi részét - tölti ki. Van polgárifoglalkozásod is, sőt az iskolapadba is beültél újra... - A Vámhivatalban dolgozom, egyébként pusztahencsei származású vagyok, de az általános és középiskoláimat már Szekszárdon jártam, mindkettőt a Garayban. Jelenleg a Gábor Dénes Főiskola végzős hallgatója vagyok. Amiről még nem beszéltem a családom, feleségem és gyermekem, akiket nagyon szeretek, s akikért vállalom a hétvégi „fellépéseket", s a tanulást is a munka mellett. Természetesen nekik is kell áldozatot hozniuk, hiszen mindezek miatt sokat vagyok távol, de úgy hiszem mindig könnyebb lesz. Lassan befejezem az iskolát, s elhatároztam, hogy jövőre minden hónapban „kihagyok" egy hétvégét, hogy azt a családommal tölthessem. A sok felkérés miatt ez nehéz lesz, s bevallom, hogy a vőfélykedés annyira az életem része lett, hogy most októberben vége az igazi szezonnak, de már a májusra gondolok amikor minden újra kezdődik. Laták János a beszélgetés és a cikk megjelenése közben - csak úgy mellékesen - letett egy angol nyelvvizsgát, egy lakodalomban megint a tőle megszokott színvonalon helytállt, s várja a májust, amikor nemcsak minden szombatja foglalt, de vár rá az államvizsga is. Mindehhez sok sikert és jó egészséget kívánunk neki, feleségének gyermekének és édesanyjának, akik szerteágazó színes életének segítői és támogatói. Tesszük mindezt saját ars poeticájával: „Koldusnak, vőfélynek, bot van a kezében, hogy minden ajtón, bátorsággal lépjen."