Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-24 / 37. szám

8 SZEKSZÁRDI 1999. október 24. A MI TÉVÉNK Reflektorfényben: Bóli Gábor Bóli Gábor nagyon korán kezdte a tévézést. Éppenhogy kijárta az általánost Decsen, ahol él, s ahol bekapcsolódott a helyi kábeltelevíziózásba. Közben Szekszárdon a „Kereskedelmibe" járt és itt is érettségizett. A decsi televíziózás sokmindenre megtanította, elsősorban arra, hogy milyen sokrétű is ez a műfaj, s miután ott a bemondástól, az operatőri, a szerkesztéstől, a vágói feladatokat is ellátta, így sokoldalú gyakorlatra tett szert Gondolatok Kovács Tibor győri kiállításához Október 15-én nyitották meg Kovács Tibor festőművész, tanár kiállítását a győrménfőcsanaki Bezerédj kastély kápolnájában. A festői szépségű parkban álló kápolna, több neves festő, szobrász alkotásainak adott otthont. Most a városunkban élő és alkotó művész mutatkozott be a győri közönségnek. A tárlatot, melyen 14 alkotás szerepel, Kálmán Imre püspöki biztos, lelkész ajánlotta a közönség figyelmébe: „A kiállítás helyszíne önmagában érdekes, hiszen kiemelt térben vagyunk, Istennek szentelt térben, ami szentélyként működött, és nem szűnt meg szentélyként működni, miután kiállító teremmé lett. Hiszen helyt ad olyan alkotásoknak, amelyek az embert magasabb régiókba emeli, bátran mondhatjuk, Istenhez emeli. A mai napon egyházunk Szent Teréz ünnepét üli, akit a munka és nevetés szentjének neveznek. Talán ezért találó, hogy ma van a kiállítás megnyitója, hiszen munkát látunk itt, a falakon, a képeken. Foltok és folthalmazok, aminek kisugárzó ereje magával ragadja a belépő embert. A nevetés, a vidámság jelen van a képeken, hiszen jókedvre derít ez a mégoly világos színvilág. -Az érettségi után megszakadt egy időre a kapcsolatod a Tévével. Mit csináltál ez alatt az idő alatt? - Dunaújvárosban jártam főiskolára, de nehezen bírtam a távollétet otthonról, s igazán sem az iskolában, sem a koleszban nem találtam a helyemet. Abbahagytam, s most a Gábor Dénes Főiskolára járok, hiszen ami engem igazán érdekelt és érdekel, az mindig is a számítógép, és az abban rejlő óriási lehetőségek. - S az iskola mellett kezdtél el a Városi Televízióban dolgozni? - Még decsi tévés koromból ismert Kindl Gábor és miután ott bizonyítottam, bizalmat szavazott nekem. - Az, hogy éppen az operatőri „szereposztást" kaptad, az mitől függött? - Talán attól, hogy mindig is a műszaki dolgok érdekeltek jobban, az egyéb dolgokat Decsen csak kényszerűségből csináltam, miután ott pár fős volt az egész stáb. - A Városi Televíziónál jelenleg egyedül vagy aki kifejezetten a számítógéppel állítja képernyőre a különböző műfajokat... - Miután ezt tanulom és ez érdekel a legjobban, megtapasztalhattam, hogy milyen óriási lehetőségeket rejt a számítógép. A műsorajánlatokat, a Képújságot, az új magazinok képi szignálját én tervezem meg számítógéppel. - Ha megszerzed a diplomádat a Gábor Dénes Főiskolán óriási lehetőségeid lesznek, hogy hogyan tovább? - Mindenképpen szeretnék a Tévénél maradni, hiszen ebben a műfajban is óriási lehetőségek vannak, ha valaki számítógéppel kíván szép és hasznos dolgokat végezni. - Van-e példaképed? Olyan tévécsatorna, ami nagyon tetszik neked? ^^ - Nézem a külföldi adókat, nekem a cW adása tetszik a legjobban, az a példaképem. Olyan látványos, hogy abból igazán lehet tanulni, ötleteket meríteni. Jelenleg azon dolgozom, hogy ne legyenek a tévében holt idők, hogy ezeket szép, hangulatos, látványos, megragadó képekkel tudjuk kitölteni. - Melyik munkádra vagy büszke, amit az utóbbi időkben csináltál? -A Fotóalbum című magazinműsor képi szignáljára és a Szüreti Fesztivál reklámspotjára. Sas Erzsébet művész bátran vállalja ezeket az alkotásokat, ugyanakkor úgy érzi, hogy a mozdulat, a szín jobban kifejezi a mondanivalóját, mint egyegy arc, alak konkrét megform^^ sa. Megigéződünk a Napigézői^P mű kép láttán annál is inkább, mivel világosként beragyog bennünket, melegség tölti el szívünket. Úgy érzem, hogy bármelyikünk állhatna ott a „napigéző" helyében, bármelyikünk elcsodálkozhat, nemcsak a lenyugvó napon, hanem a világmindenségnek a csodáin is. Visszatükröződik az a csoda, ahogy a művész odafordult Istenéhez, odafordult a természethez. Azt hiszem, hogy - mint szentélyben az ember valamit vár, nem csak csodálkozni jött ide, hanem gazdagodva akar hazatérni. Önzőek vagyunk, azt hiszem lehetünk is. A kiállítás megtekintésénél azt kérem a kedves közönségtől, hogy engedje, adja át önmagát a képek üzenetének, hagyja, hogy gazdagítsa egy gondolattal, egy magunkba nézéssel, egy szép élménnyel. Kérjük a művészt, hogy máshol, másokat is örvendeztessen meg ezekkel az elragadó alkotásokkal.' Kálmán Imre lelkész lentéteiről ad képet, eligazítást. Amikor először szembesültem a képekkel, azon gondolkodtam, hogy mit üzen nekünk a művész. Nagyon aggódtam, mert nem tartottam magam méltónak arra, hogy az üzenetet lefordítsam. Hatalom és Megkérdezhetnénk, hogy mi ez a merész vállalkozás, ami elrejti az arcot előlünk? Hogyan lehet alakot, portrét konkrét vonások nélkül festeni? Merész vállalkozás, mert valós vonásokkal is kritizálja, mérlegre teszi a műveket az ember. A A halál fája és az élet fája - a Golgota - ami színben megegyezik, ugyanannak tűnik, ugyanakkor azonban nagy-nagy ellentét feszül a kettő között. Nem véletlen az elrendezés, hiszen egy tengelyt sikerült felállítani, ami életünknek a feszültségeiről, elerőtlenség egyszerre nyilvánul meg ezekben a képekben, mint a művészetben általában. Erőtlenség azért, mert a festészet halk szavú, ugyanakkor hatalom, mert önmagával ragad minden alkotás. Ha szembenézünk vele, mindjárt más régiókba emelkedünk.