Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-31 / 4. szám

1999. január 24. • SZEKSZÁRDI VASAK Y\l» 11 KÖZTÉRI SZOBRAINK IV. A III. számú, Babits Mihály Általános Iskola az alapítása utáni évében, 1959-ben kapta Csorba Géza művét, az elő­csarnokban felállított és a név­adó költőt ábrázoló kőfaragású szobrot. A belső terek díszítésében szokatlan anyaggal, textillel és kötéllel dolgozik Decsi Kiss János. Készítőjének a népi iparművészetből elágazó munkái két középületünkben láthatók. Alkotójától a Gránátalma, Napkelte, Fészek. Rend címeket kapták a művelődési ház feljá­róinál látható textil-domborítások (1986). A Sajtóház aulájában körbe fu­tó kb. 20m 2-es Alfa és Omega 1989­ben került felhelyezésre. Baky Péter festőművész impozáns képegyüttese a Kolping Adolf nevét fiselő újvárosi iskola előcsarnokát te­szi ünnepélyessé. A 16 darabból álló, kisebb méretű képek koszorúja Jézus kínszenvedését ábrázolja a megfeszíté­sig vezető úton. Ezek a stációk fogják körbe a kompozíció központi helyén lévő nagyméretű 17. festményt, a fel­támadást. így válik az alkotássor a templomokban és kálváriákon látható jeleneteket egységbe foglaló képpé (1997). A közterületeket, épületkülsőket és belső tereket díszítő művészeti alkotá­sok felsorolásának végén járva ejtsünk szót néhány olyan szoborról is, ame­lyeknek aktualitása és helye volna vá­rosunkban. Elsőként Mérey Mihály nevét kell említeni. A város török utáni újra tele­pítésében és építésében döntő szerepet vállaló szekszárdi javadalmas apát (1693-1719) nevét utca viseli, de szob­Í a nincsen. Pedig a Rákóczi szabadság­iarcban is jeleskedő és ezért börtönt is viselő apát érdemeit aligha lehetne túl­értékelni. Mivel festmény, rajz nem maradt fenn róla, a Honismereti Egye­sület emléktábla állítását tervezi. Béri Balogh Ádámnak, Rákóczi Fe­renc leghűségesebb tábornoka szobrá­ÉPÜLETEK KÜLSŐ ÉS BELSŐ DÍSZEI II. EMLÉKTÁBLÁK nak már a húszas évek­ben kijelölték helyét. A Széchenyi-Bezerédj ut­cák találkozásánál akkor még meglévő zöld terü­letre szánták, de a szo­bor nem készült el. A kölesdi csatából és szek­szárdi elfogatásának kö­rülményeiről is híres ku­ruc emlékét a Balogh Ádám-fa idézi Szekszár­don, a Cinka pataknál: "Ezen helyen fogatott el 1710-ben Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Fe­renc dandárnoka, ki a hős tulajdonságait a hon és a szabadság szent szeretetével egyesíté s elvhűségé­ért kegyetlen vértanúságot szenvedett. Örökös tisztelet emlékének. A haza minden előtt!" 1946-49-ben a nevét vi­selő népi kollégium működött, erre uta­ló emléktábla a hajdani Szegzárd Szál­ló falán látható. Ma talán az utca révén az ő nevével emlegetett iskola névadó­ja lehetne. Szluha Dömötör György is azok egyike volt, akik tetteit nem feledhet­jük. 1792-ben lett a város plébánosa, mely tisztségében különösen az 1794­es nagy tűzvész utáni újjáépítésben há­rult rá sok teendő. Arcképe az 194l-es kiadású szekszárdi monográfiából is­mert, emléktáblája a róla elnevezett ut­ca elejére kívánkozik. Hollós László a mikológia világszer­te ismert tudósa, Szekszárd szülötte. A pedagógus természettudós és akadémi­kus évtizedekig dolgozott az emléktáb­lával is megjelölt Mátyás király utca 46. számú házban. Sírja az újvárosi te­metőben van, apjával együtt pihen, aki a '48/49-es szabadságharc tisztje volt. ' v ... . ' StSNSK HIIS FfflBHfe RECI Hií, LISZT FESf.Üt iUJDlN SOKSZOÜ ITT ?»NMZ S M» LELKE OSZttUáSlKET EC« tM ÜRES SOSE MMUDJÍN !T! £ UK MUCYAR AÜWiSZFT SZENT HCMSZEKtLEM. NEKTEK E HÍZÓMKLJKÍS LEGYEN' 1931 A KASZINÓ rESKÁLLÍSÁHIK »0iK ÉVESEN • f Liszt-emléktábla az Augusz-házon Elei - a Schwarzkopf­család - német tele­pesként érkeztek a XVIII. században. A tudósról tervezett iskolai névadás az idei esztendőben, születésének 140. évfordulóján volna aktuális. Portréja már régen elkészült, a szobor - Vörös Já­nos alkotása - a me­gyei múzeumban látható. Emléktábláink közül egyik legrégebbi a Garay János szülőházát megjelölő írás az 50-esként ismert üzlet Széchenyi utcai sarkán (34. házszám). 1881-ben még az eredeti szü­lőházra tették a táblát - ekkor kapta a Zöld kút tere a Garay tér nevet - majd a ház lebontása után épült emeletes bank­ház falára helyezték át (1905). Szász Károly versét vésték fel rá: „Itt született Garay: fészkéből itt kele szárnyra. Könnyű pacsirta gyanánt, égbe re­pítni dalát, Hallja az egész ország, örömében reszket a fészek, Mert dala honszeretet, mert dala hő szerelem." A másik Garay-vonatkozású tábla a 75. évforduló alkalmából került a gim­názium kapualjába: „1896-1971 Szeresd magyar hazádat, E szép magyar hazát! Mely gyermek/e/idnek éltet. Neked végnyugtot ád... (Garay János)" Magasra helyezett és ezért nehezen olvasható táblák vannak a múzeum déli oldalán. Balra ez lát­ható: „Gróf Apponyi Sán­dor áldozatkészségével, Wosinsky Mór lelkes munkájával, a magyar kir. kormány támogatásával, a közművelődésnek emelte Tolna vár­megye." Párja a múzeum másik szárnyán van: „Épült I. Ferenc József Magyaror­szág apostoli királyának dicsőséges or­száglása, Széli Kálmán miniszterel­nök, Dr. Wlassits Gyula Vall. és Közokt. miniszter, Gróf Széchenyi Sándor főispán, Dőry Pál alispán ide­jében, Schikedanz és Hercog műépíté­szek tervei szerint 1901-ben." Liszt-portréval díszített emléktábla áll a zeneiskola Széchenyi utca olda­lán, az Augusz-ház falán. Wigand Edit szobrászművész, a Garay Gimnázium első igazgatójának lánya készítette a kaszinó rendelésére: „LISZT FERENC EMLÉKÉNEK A SZEKSZÁRDI KASZINÓ Sasnak hűs fészke volt e régi ház, Liszt Ferenc hajdan sokszor itt tanyáz S bár lelke elszállt, fészket égbe rak, Üres sose maradjon itt e lak: Magyar művészet szent honszerelem, Nektek e ház öröklakás legyen! 1931. A kaszinó fennállásának 90-ik évében." Egy kevésbé ismert emléktábla ol­vasható az újvárosi templom karzatán: „Liszt Ferenc emlékére, aki e templom 1868. okt. 25. felszentelésére írta „SZEKSZÁRDI MISE" c. művét. Há­lás kegyelettel az újvárosi hívek 1972­ben." Ugyanitt még egy Liszt-emlék­tábla van, azt Farkas Pál készítette. A vármegyeháza nagytermében lé­vő Liszt-dombormű a mester 1846. ok­tóber 18-i hangversenyének emlékére készült. Konrád Sándor faragta 1956­ban. Kaczián János Ódon derű 16. Ha valaki ma összeadná minden színészünk népszerűségét, még mindig nem haladná meg Beregi Oszkár egykori népszerűségét. Három nevezetes fellépése volt Szekszárdon: egyszer a már 80-as éveiben járó Sass Erzsike előtt mondta Petőfi halhatatlan versét, másszor a filmvásznon Babits Mihály A gólyakalifa című regényéből készült némafilmben domborította a főhőst. Leghírhedtebb föllépése mégis egy szekszár­di vasárnaphoz kötődött 1914. január 18-án, amikor „a Nemzeti Színház nagy művésze szavalt az ifjúságnak és a ritka nagy érdek­lődést tanúsító közönségnek" . A Szekszárd Szálló nagytermében már a bevezető előadást is zavarta a jövés-menés, meg „Szekszárd Beregi verseit rebegi város lelkiismerete", azaz „a nagyterem kenetlen ajtaja", amit tetézett az ajtók előtt egyre fokozódó zaj. „Egy darabig az ő hatalmas organuma valahogy csak megbirkózott a zajongással, de később már őt is elhagyta türelme s kedélyesen leszólott a színpadról, hogy talán meg kellene szavaztatni a közönséget, de a kint levőt is, vajon elmondja-e még a program hátralevő egy-két versét. Egy pillanatig úgy ahogy csend lett, egy verset még befejezhetett a művész, /.../ de egy­szer csak hirtelen felpattantak az ajtók s zárt tömött sorokban berontott a kint zajongó tömeg": a temetkezési egylet közgyűlésre jött tagjai. A másnapi Tolnavármegye és a Közérdek - ahonnét eddigi idézeteinket is vettük - nem sajnál­ta a szarkasztikus megjegyzéseket. „A temetkezési egyletnek kétségtelenül joga van gyűlést tar­tani ott, ahol akar, félünk azonban, hogy ezúttal a város jóhírnevét is eltemették", mert ugyanar­ra az időre adták nekik is a termet, mint a színészeknek. Szigorú vizsgálatot követelve kérdezte a cikk: „ki engedte át a színészeknek pénzért kiadott nagytermet ingyenes gyülekezésre" és „kinek a kezdeményezésére, vagy engedélyére rontottak be a féktelenkedő elemek?" Aztán „a gazdasági tanácsos urat pedig felkérjük, hogyha maradna egy kis felesleges kocsikenőcs, utalványozzon a nyikorgó ajtók megkenésére"... Lanius Excubitor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents