Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-10-24 / 37. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A GAZDASÁGI JOG VÁLTOZÁSA NEM REVOLUCIO: EVOLUCIO A gazdasági jog szerepe a magyar polgárosodásban címmel tartott előadást Szekszárdon dr. Sárközy Tamás professzor (tanszékvezető egyetemi tanár, volt igazságügyi miniszterhelyettes, a Magyar Jogászegylet elnöke) a Magyar Vállalkozói Szalon szekszárdi rendezvényén. Az effajta előadás címek nemcsak közönség, hanem szúnyogriasztóként is kiválóan be szoktak válni, ezért vittem magammal néhány gyufaszálat szemhéjlecsukódás-gátlóként. Aztán rövidesen kiderült, hogy dr. Sárközy Tamás prof. előadóként - triviálisan szólva - pillanatokon belül kenterbe verné még a fábrysanyis showdereket is, ha ilyen babérokra pályázna. Egyébként erre az országos tévék sztár-riporterei (többek között Kepes András is) már régen rájöttek, de az egyetemi hallgatók is szerették/szeretik, maguk között - testalkatára célozva - csak gólem-ként emlegetik. Tévedés ne essék, a professzor úrnak egyáltalán nem a felelőtlen viccelődés volt a célja. Sőt! Mint az ország tudományos, szellemi és politikai életében huzamosabb ideje jelenlévő, és azt többékevésbé alakító/irányító személyiség, kívülről is és belülről is érzékeltetni/láttatni tudta a dolgok lényegét. Tette mindezt a József Attila által zseniálisan megfogalmazott felismerés alapján: „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret." 1999. október 24. Llr. Sárközy Tamás előadását történelmi visszatekintéssel kezdte, illusztrálva azt, hogy hogyan támadt mind nagyobb • rés az egyenlősdin alapuló (itt röviden kitért az egyenlősdi és az esélyegyenlőség utópisztikus, elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan voltára) szocialista tervgazdálkodás magántulajdontól és egyéni vállalkozásoktól (a maszekoktól!!) irtózó, és azokat minden eszközzel akadályozni/megszüntetni igyekvő rendszerén. Nagyon kis számban, de még a Rákosi rendszer alatt is voltak egyéni gazdálkodók, kisiparosok. Jelentősebb rés azonban csak a háztájikkal, majd jóval később a gmk-kal, kisebb-nagyobb vendéglátóegységek, üzletek bérbeadásával támadt a rendszeren. Ezt a folyamatot természetesen a gazdasági jognak is nyomon kellett követnie. 1987-ben meg is kezdődött a társasági törvény előkészítése, amelyet aztán 1988-ban el is fogadtak. Természetesen ez a szocialista keretek közt létrehozott törvény nagyon kezdetleges és ellentmondásos volt. (Szerintem a mostanában már szinte egyáltalán nem hangoztatott „szociális piacgazdaság" is fából vaskarika.) A lényeg az, hogy ez a '88-ban elfogadott társasági törvény, annak ellenére, hogy kb. 68 úgynevezett szocialista ideológiai paragrafust tartalmazott, lehetővé tette magánszemélyek számára részvénytársaságok, kft-k létrehozatalát. Természetesen a rendszerváltozás után az első dolguk az volt a törvényalkotóknak és az Alkotmánybíróságnak, hogy ezeket a vállalkozókat, vállalkozásokat korlátozó, akadályozó paragrafusokat kigyomlálj ák/megsemmisítsék, aztán megkezdődött a nagy törvényalkotási dömping, aminek következtében '94-re már irreverzibilissé (visszafordíthatatlanná) váltak Magyarországon a gazdaság-átalakítási folyamatok. Ámde a puding próbája még manapság is az evés. Az 1990 előtt alkotott „ex hasibusz" törvények, amelyek kapkodva és a megfelelő tapasztalatok híján jöttek létre, kialakítottak egy bizonyos gyakorlatot (jó vagy rosszat? - most ne minősítsük!), amelyhez aztán később igazítani kellett a törvény szövegét, ami mára már a felszámolási törvény kivételével meg is történt. Ez akár jó hír is lehetne, ha a jogalkotási dömping következtében ne lenne sok a jogszabályokban a technikai hiba és az ellentmondás a törvényen belül és azok között. A hibák kiküszöbölése, a gyakorlati tapasztalatokhoz való alkalmazása hosszú evolúciós folyamat, mert nemcsak a jó pap, de a jó törvényalkotó is hóttig tanul. (Nemrég dr. Sárközy Tamás újból áttanulmányozta - mivel korszerűsítés előtt áll - a társasági törvényt. Egyik részletével nagyon nem értett egyet, és vehemensen bírálni kezdte a tanársegédje előtt, majd indulatosan kifakadt: ki volt az a marha, aki ezt ide berakta!? A tanársegéd nagyon csendesen válaszolt: Ön volt, professzor úr.) A másik nagy kérdés: reguláció vagy dereguláció? Hiszen még a tapasztalatlan szexológusok szerint sem célravezető a nászéjszakán a timsót és a vazelint egyszerre alkalmazni. El kell dönteni, mit akarunk. Az nem megy, hogy egyszerre akarunk kevesebb visszaélést és lazább szabályozást. Ha lazán szabályozunk, akkor kisebbek lesznek az adminisztratív költségek, és a professzor úr logikája szerint, ha nincsenek szigorú ellenőrzések, szankciók, akkor 100 esetből 10 gyanús lesz 5 valódi visszaéléssel. Az ötből három bűncselekménynek minősül, amelyből kettőt bizonyítani lehet, és egyet el is ítélnek. (No comment..) Aztán itt van — a vízcsapból is ez folyik — a jogharmonizáció kérdése, az Európai Unió jogalkotásának az átvétele. Valóban - szent igaz - sok mindent meg kell tennünk az uniós csatlakozás érdekében. Még elsorolni is lehetetlenség, ezért aztán nincs élő ember Magyarországon, aki 100%-ig tisztában lenne az előírásokkal, feltételekkel. így hát végső érvként - amikor már vagy törik vagy szakad - bármikor lehet rájuk hivatkozni, ahogy Major Tamás Lenin elvtárs nem létező megállapításaira. Dr. Sárközy Tamás - eléggé el nem ítélhető módon! - annak idején, ha nagyon makacs vitapartnere akadt, mindig a PB (politikai bizottság) 12/622-es határozatára hivatkozott.) Ezzel szemben az igazság az, hogy az uniónak nincs is gazdasági joga, kevés kötelező szabály van, az is az adó és a vámjog területén, és még az egyesülésről szóló rendelet tartozik ide. Az öszszes többi csak ajánlás a nemzeti törvényhozások számára, és csak bankokra, tőzsdére, nagyvállalatokra vonatkoznak. Az irányelvek átvétele viszont egyetlen uniós tagországban sem jelentette a nemzeti jogi hagyományok eltörlését. Végezetül nagyon nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet más stratégiánk, mint minden uniós igényt kielégíteni, feltéve, ha azok nem sértik alapvető (pl. a mezőgazdaság területén) nemzeti érdekeinket. Okos diplomáciai taktikázásokkal nagy valószínűséggel elérhető az „élni és élni hagyni" elvének érvényre jutása. Bálint György Lajos A Szalon következő összejövetelének tervezett időpontja november 11., a vendég Antal László a Magyar Külkereskedelmi Bank elnöki tanácsadója, aki a világméretű pénzügyi válság valószínűségéről tart bevezető előadást. A téma, illetve a Vállalkozói Szalon tevékenysége után érdeklődők bővebb felvilágosítást Illés Tamás szalonvezetőtől kaphatnak. (30/93-72-548)