Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-10 / 35. szám

12 SZEKSZÁRDI 1999. október 10. Az új elnök, mint jóstehetség... A Fradi volt a hatodik nagy vad Az átlagszurkoló a sokadik Szekszárd-Fradira a női kosárlabda NB I-ben ekképpen legyinthetett: „Csupán az a kérdés, hogy tizenöttel vagy huszonöttel, esetleg ennél többel kapunk ki!?" Igen, egy évtized pesszimizmusa gyülemlik fel a nézőben az úgynevezett hazai nagyok elleni derbik előtt. Nem véletlenül - a tapasztalati tények alapján. Persze a mindig minden körülmények között kitartó, a több évtizede hazai meccsekről alig hiányzó, a csapathoz erős szálakkal kötődő törzsszurkolók, az örök optimisták most is reménykedtek: talán egy szoros meccsen veszítünk, ha már a PVSK ellen idegenben majdhogynem végig pariban voltunk?!." Azonban ők sem vették volna komolyan a szekszárdi kosaras klub ezidáig még a háttérben meghúzódó újdonsült első emberét, Fajszi Lajost, aki a maga kimért stílusában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy „Figyeljétek meg, ma lesz a napja, hogy legyőzzük a Fradit!" Mindezt nem szűk baráti körben suttogta, hanem igyekezett közkinccsé is tenni. Hovatovább a lélektani ráhangolódás eszközeként is bevette. Olymódon, hogy meccs előtti öltözői villámlátogatása során a lányokban is megpróbálta tudatosítani, hogy itt és most a kosaras Fradi létezése óta soha, de higgyétek el, most mégis!... S lőn egy kisebb, avagy nagyobb fajta csoda: a még mindig alakulófélben levő Szekszárd gyakorlatilag a meccset taktikai értelemben végig a kezében tartva, legyőzi az előzmények ismeretében könnyű szekszárdi kalandra számító minden bizonnyal minimum a legjobb négybe várt zöldeket. Nem mázlival, nem bírói segédlettel, nem valamiféle passzív ferencvárosi hozzáállás okán. Csak úgy „lart pour lart" alapon. No, nemcsak Veres, Madaras és a többiek mennek egy picit mennybe Újhelyi „tanár úrral" egyetemben, hanem az elnök, Fajszi Lajos is, akit csak a protokolláris alá és fölérendeltség ismeretében nem neveztek a realisták „agyament fantasztának", különben... Nos, ezek után a nagy meg- és ráérzések embereként biztos, hogy bejáratos lesz az öltözőbe. Mégha ezzel elnöki pozíció ide vagy oda - nem is értenek egyet a szokásjogra, az etikettre kényesen figyelők. Mert megtippelte a csaknem lehetetlent, gyanítom akkor sem arat le nagyobb sikert, ha vezetői mivoltában bejelenti az első új öt vagy tízmilliós szponzort... Az évtized nagy skalpja - mondogatták az elmúlt szombaton este fél nyolc tájban a pillanat nagyszerűségét a csapattal közösen átélő szurkolók. Minden bizonnyal. De itt azért álljunk meg még néhány szóra, pontosabban emlékezzünk csak! Belátható időn belül a lassan búcsúzó utolsó huszadik századbeli évtizedben a kilencvenesben milyen országra szóló nagy skalpokat gyűjtött be a valamikori Dózsából lett KSC Szekszárd? Mondjuk onnantól kezdve, amikor 1989 nyarán a nagy szekszárdi legenda, Szabó Ödön átvette a csapatot. (Egyébiránt ettől az évtől, az 1989-90-es szezontól datálódik a Szekszárd A csoportos stabilizációja.) Akkor skalpok... Gyanítom, hogy egy kezemen meg tudom számolni, ha csak a legnagyobbak úgymond megfrigykázását vesszük számításba - eltekintve a már hosszú évek óta feltörekvő Soproni Postás, és a nem régen kimúlt MTK többszöri szekszárdi legyőzésétől. Legalább fél tucat kisebbnagyobb kézilabda orientációjú vidéki városról tudok, amely örömrepesve lenne házigazdája a világelitbe sorolt magyar női kézilabda válogatott világbajnoki főpróbájának. A szövetségi választás Szekszárdra esett, így nem akármilyen négyes torna színhelye lesz Szekszárd november közepén. Talán nem véletlenül. Mert ami a sportág érdekében az utóbbi években itt történt, az több mint figyelemreméltó. Mert a válogatott gyúrástól, kapitányostól, játékosostul úgy érezte itt magát, tavasszal a németek elleni meccs alkalmával, mint határainkon belül másutt nem az utóbbi időben. Persze, hogy szívesen jönnek - elsősorban a szekszárdi és tolnai kézilabda hívek nem kis örömére. B.Gy. döntőjébe, amit Miskolcon rendeznek. Persze a fák nem nőnek az égig - az erőn felüli finálébajutás nem sikerül ám a Szekszárd - már Papp Kati nélkül, de még mindig Várkonyival, Póttal, Karanyecczel - nem lőtte el minden puskaporát: története során először legyőzi az előző napi veresége okán kissé csalódott, de nagyágyuk egész sorát felvonultató, a bajnoki címre még mindig esélyes Király-féle Diósgyőrt. A csapat trénere Németh József volt. NEGYEDIK SKALP: Már lassan három év is eltelik a legutóbbi óta, pedig a szekszárdi felnőtt női kosárlabdázás úgynevezett Góth Iván korszakában (93-97 között, beugrówl^ még jelen volt ezen időszakban Kovács József, Murvai Árpád, és már akkor Újhelyi Gábor) a középmezőny csapatainak legyőzése mellett cibálja szinte a négy nagy oroszlány mindegyikének a bajszát, még néha idegenben is, de a slusszpoénra meg kell várni 1996 januárját, I Iván uralkodásának második szakaszát, amikor a nagy Soproni GYSEV sokak megrökönyödésére veszít Szekszárdon. A meccs után a soproni trénert Sterbenz Tamást leváltják. ELSŐ SKALP: 1989 augusztusában vagyunk, amikor az alakulófélben levő „Dönci csapat" fennállása során először bejut a hagyományos Sió Kupa döntőjébe, és ott valószínűsíthetően Várkonyi, Pott, Oláh, Kranyecz, Papp Katalin összetételben legyőzi az akkor hazai óriás BSE-ét. Ki más is vinné véghez eme fegyvertényt, mint Szabó Ödön, akinek ennél a klubnál, mármint a BSE-nél teljesedett ki párját ritkítóan eredményes edzői pályafutása. MÁSODIK SKALP: Hogy az augusztusi huszárcsíny nem volt maga a tök és vak véletlen, azt már ebben a bajnokságban is hatásosan demonstrálja, abban az összetételében minden idők egyik legjobb KSC-je: a bajnokság őszi idényében a városmajorban is „pofon vágják" a BSE-ét. (Élek a gyanúperrel innét datálódik a BSE máig is tartó kálváriája.) HARMADIK SKALP: 1993 tavaszát írjuk, amikor is a KSC jó ágra kerülve, a Fortuna segítségét is élvezve bejut a Magyar Kupa negyed OTODIK SKALP: Újvári Miklóst 97-es érkezésével nem szenved törést a KSC Szekszárd történetének úgynevezett progresszív vonulata, sőt! Vas szigorával, következetességei, maximalizmusával a csapat NBI-es fennállása során először kerül be a bűvös nyolcba. Izgalu nagy meccsek egész sora a nagyok ellen. Al 98 tavaszára egy igazi nagy vad elejtésének is szemtanúja lehet a trénerrel szimpatizáló publikum: a Diósgyőr kikap Szekszárdon. Újvári azt szeretné, hogy a rájátszás első szakaszában, amelyben az 5-6 helyért játszás lehetősége a tét, legalább egyszer újra kikapjon és lehetőleg Szekszárdon. Ez már nem megy, emiatt Újvári porig alázza csapatát, innentől aktualizálódik a sikerek okán addig nem fontos kérdés: a kelleténél több fröccsöt ivott az edző bizonyos mecscseket, edzéseket megelőzően. Igy jutunk el 1999. október 2-ig, az igen értékes, igen veretes hatodikig, napjaink történéséig. Vajon mikor íródik újabb fejezet a nagy szekszárdi kosaras skalpok történetében? Kizárásos alapon most már a PVSK-nak kell következnie! Persze ebben az esetben én a magam részéről azzal is beérem, ha belátható időn belül odáig eljutnak a szekszárdi leánykák, a nemzetközi szinten is kiváló baranyaiak ellen, mint a Fradi neves jogelődjével, a Tungsrammal tették „skalpvadászatuk" legtermékenyebb szezonjában a 89-90-esben: hosszabbításra késztetik Rátgéberéket. B.Gy.