Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-10 / 35. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. október 10. Érdekli? Bemutatjuk! A sabtonszö^eg; a konkrét tárgyi hutást helyettesíti Két héttel ezelőtti számunkban Kuczkó Péterrel, a Raiffeisen Bank szekszárdi fiókvezetőjével készült interjúnkat olvashatták. A fiatal bankvezér szintén korosztályába tartozó férfinak adta át a jelképes stafétabotot, s mint mondta, Orbán Árpád vele együtt a Raiffeisen bankban dolgozott, de átigazolt a Marley Magyarország Rt-be, a régi BVK-ba, ráadásul kevesebb pénzért. Vajon miért váltott Orbán Árpád? -Az ember életének irányításában nem a pénz az egyetlen motiváció. Hozzáteszem, hogy a bankban végzett munkához nem volt feltétlenül szükséges a felsőfokú végzettség. - Hol és mit végzett? - Zalaegerszegen, a Pénzügyi Számviteli Főiskolán, majd Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegyetemre iratkoztam MSC képzésre, s hamarosan ismét diplomázom. - Kuckó Péterrel beszélgettünk arról is, hogy a banki munka óriási stresszt jelent. Nem ez elől menekült egy kicsit? - Nem, hiszen a jelenlegi munkahelyem sem mentes a feszültségtől. Igaz, nem ugyanolyan kényszerek vannak, mint a bankban, de nálunk is teljesíteni kell a tervet, amit egy évre előre készítünk, s a teljesítést számon is kérik. - Azt tudom, hogy a Marley Magyarország Rt-ben dolgozik. Milyen munkakörben? - Beszerzési menedzsernek vettek föl a pályázatom és a többszöri elbeszélgetés alapján. A váltásomnak fontos motiválója volt a kihívás és a lehetőség, amit az állással kaptam. Ez a cég úgy adta nekem ezt a pozíciót, hogy tudta: nincs tapasztalatom a beszerzési területen, sőt termelő cég működési folyamataival kapcsolatos gyakorlatom sincs. Ehhez képest a beosztásommal komoly bizalmat előlegeztek meg számomra. Ez nagyon jó érzés! - Mi a munkája? - Korábban a cégnek nem volt beszerzési menedzsere, a beszerzést - mondhatom - spontán végezték, operatív szinten. Ez azt jelenti, hogy amikor fölmerült egy igény, akkor valaki elment, s a szükséges anyagot ott vette meg, ahol rátalált... persze, ez nem mindenre igaz. A beszerzési menedzsernek az a feladata, hogy kialakítsa a cég beszerzési politikáját, stratégiáját, s kiépítse a beszerzési folyamatokat. Tehát egyenként, vagy cikkcsoportonként megvizsgálja a beszerzéseket, kideríti, hogy mindezeket honnan lehet beszállítani, hogy az áruk reális-e, esetleg versenyezteti a szállítókat, szóval ez a feladat. - A gyakorlatban ez mit takar az Ön szamara/ - A cégnél dolgoznak olyan munkatársak, akik bonyolítják a beszerzéseket, vagyis ez már nem az én „asztalom". - Az ismert, hogy jó pár éve új tulajdonosa van a cégnek. Ám az valamikor egy szocialista nagyvállalat leányvállalata volt. A „múltból" vajon érződik-e még valami a cégen? - Nem, semmi. A cég kizárólag nyugati normák szerint működik, két éve új vezető irányítja, s azóta a felépítési rendszer és az arculat, valamint a piaci szemlélet teljesen nyugatias, s minden szempontból a korrekt piaci működést tartja szem előtt. - Bocsánat, hogy megint „anyagiaskodom", de a jövedelmének állítólagos csökkenése kapcsán fölmerül a kérdés: Ön családos ember? - Nem vagyok családos. Van komoly barátnőm, de még nem jutottunk el arra a szintre, hogy házasságot kössünk. Azt nem mondom, hogy rosszak az anyagi körülményeim, de úgy érzem, hogy amíg nem tudok megfelelő anyagi hátteret felmutatni... - Az mit jelent? - Úgy gondolom, hogy a családalapításhoz egy lakás mindenképpen kell, egy autó ma már szükséges... Amíg ezeket nem tudom prezentálni, nem gondolom, hogy belevágok. - Mindezt a férfinak kell biztosítania? - Nem. Nem így értettem, s hozzáteszem, lehet hogy az is elég, ha esélyt látunk mindketten arra, hogy az említetteket közösen rövidtávon képesek vagyunk megvalósítani. De ez nincs így, a házasság az embereket olyan kényszer-folyosóba tereli, ami folyamatos lemondásokkal jár, ami konfliktusokat szül. - És akkor annak mi a magyarázata, hogy olyan munkahelyet választott, ahol kevesebbet tesznek a borítékjába, mint az előző helyen? - Az lehet, hogy a bankban rövidtávon többet kerestem volna, de itt sokkal nagyobb az előremeneteli lehetőség. Ha az ember bizonyítja a rátermettségét, akkor följebb juthat. De a bankban akármennyit bizonyíthattam volna... - Meg kellett volna várnia, hogy a 30 esztendős Kuczkó Péter nyugdíjba vonuljon. - Hát, ebben van igazság. Ott nagyon lapos a szervezet, nem nagyon lehet előre menni. - Nem akarok a pénztárcájában turkálni, de találjon ki egy mértékegységet, s úgy mondja a különbséget Például egy telefonasztal árával? - A bruttó fizetésem egy kevéssel több, mint a bankban volt. Ott másfajta volt a premizálási rendszer, mint itt, de nem ezt jelenti, hogy anyagi elismerés itt ne volna. Ráadásul ez a cég igen támogatja az új embereket. Két hét után négy napra kivitt Németországba betanulni, ahol kiváló körülmények között és sok élményben volt részem, s a munkához szükséges tapasztalatokat is szereztem. Ja, és megjegyzem, hogy a jelenlegi béremet próbaidőre állapították meg, aminél a banki próbaidőben kevesebbet kaptam. Ami számomra a legfontosabb, hogy a cég megelőlegezte irántam a bizalmat, amit én becsületes munkával viszonzok. - Úgy alakult ez a sorozat, hogy egymást követően három harminc év körüli fiatalemberrel beszélgettem. Mindhárman választékosan, szabatosan, szépen artikulálva, „ööö"-zés nélkül beszélnek. Pedig gyakran tapasztalni, hogy a bemagolt sztereotip szöveget úgy „nyomják", mintha az hatásos és meggyőző lenne, nem pedig elkoptatott, megmosolyogni való kifejezéstár. - Ezt én is így látom, s önnel együtt állítom, hogy az úgynevezett menedzser-képző iskolákban tanítják ezeket a sablonos szövegeket, amivel a konkrét tárgyi tudást helyettesítik. Úgy látorr^P nem igazi értékeket sajátítanak el ezekben az iskolákban, pontosabban tanfolyamokon, amelyeken persze, hasznos és jó dolgokat is megtanítanak, például a helyes viselkedéstől a nyakkendő megkötésén át efféléket. -Árpád milyennek ítéli a saját stílusát? - Nálunk a cég stílusát kell képviselni, amit amúgy is magaménak érzek. Igazából mi egy konzervatív, szolid cég vagyunk a tradícióink miatt is és minden körülmények között ezt akarjuk képviselni. A megjelenésünk is azt tükrözi, hogy hosszú távon gondolkodó, megbízhatóság a miénk. - Térjünk át a technikai sportokra. Árpád mitfárerkedett? - Igen. Egy éven át a hidasi Rátj^fe Miklós mitfárerje voltam, de idén már ezt a tevékenységet a munkahelyi és az anyagi okok miatt nem folytatom, hanem a szervezési munkálatokban veszek részt s minden versenyen ott vagyok. - Nem félt, hogy utasítása századmásodpercet késik, s akkor bármi történik? - Soha nem féltem, mert Miklóssal remekül dolgoztunk együtt, nagyon biztonságosan vezetett, a kocsi jó és erős volt és négy kerék meghajtásos... és Miklósnak három kisgyermeke van. - Árpádot ki kövesse sorozatunkban? - Szeretném, ha dr. Bihari Nagy Sándorné, az Egy lépés Alapítvány kuratóriumának elnökéve arról beszélne, hogy az alapítvány a vállalt célját hogyan tudja megvalósítani, s hogy boldogulnak a mai viszonyok között. V. Horváth Mária